Ez a kékfrankos ugyanis a Szarkás-tetőről származó alapanyagból készült. Gyönyörű, élénk rubinpiros színnel hivalkodik, és a közepesen intenzív illatban a már emlegetett ibolyás vonal először mindent maga alá gyűr. Persze aztán mellette szépen jönnek a kékfrankostól megszokott meggyes, erdei szedres aromák is, később pedig a finom fűszerek is előkerülnek.

 

Ez a bor még fiatal, és épp ez az, ami megmagyarázza, vagy hogyha úgy tetszik, megmenti azt a fajta tannin tivornyát, ami kóstoláskor fogad. Ízben gyönyörűen előkerül mindaz, amit az illatból elvárhatunk, de ennek a bornak még bőven kell időt hagyni fejlődni, mert ugyan a keményebb vonalat már árnyalja némi tejcsoki, de azért a határozott savak és a 14%-os alkohol mellé még oda kell érnie a palackos érlelésből várt karakternek.

Szóval idővel várhatóan csitulnak majd a csersavak, és előjönnek a közben beérő gyümölcsök. Nagyon kíváncsiak vagyunk a Gróf Buttler Szarkás-tetőről származó 2011-es kékfrankosra, úgy 2-3 év múlva. Addig vigyázzanak rá!