Balaton-felvidéki borvidék

Az 1300-as évek elején a veszprémi püspökségnek már kiterjedt szőlőbirtokai voltak itt, de feltehetőleg már a kelták iis termesztettek szőlőt errefelé. Századokon át királyi birtokok és főúri szőlők, valamint kisnemesi szőlőbirtokok hirdették ennek a vidéknek a kiváló borait, a középkorban Tirolba és az Alpokon túlra, a délnémet területekre szállítottak innen. Az Esterházy család hercegi és grófi ága a környék legtöbb szőlővel rendelkező birtokosa volt, uradalmaikban rendszeresen készítettek természetes édes borokat. A XVIII. századi dézsmapincéjük még áll Szentbékkállán a templom feletti területen.
 
E gazdag középkori hagyományokkal rendelkező borvidék nem fekszik közvetlenül a Balaton partján, de közelsége miatt éghajlatára még hatással van a tó. A vidéket szépsége és csökkenő számú őslakosság miatt a városi emberek már évekkel ezelőtt felfedezték maguknak. Nagy számban költöznek ide művészek is, akik szívükön viselik a táj arculatának megőrzését, és sokat tesznek is ezért. Főleg a Káli-medence környékére jellemzőek az igényesen rendbe hozott régi és - stílusukban a tájba illeszkedő - új házak, templomok, fogadók és vendégváró borpincék.
 
Jellemző szőlőfajták
olaszrizling, sauvignon blanc, chardonnay, cserszegi fűszeres, pinot noir, kékfrankos
 
Földrajz, éghajlat
A borvidék talaját a változatos meszes kőzetek, bazaltos láva- és tufakőzetek, vályogos talajok határozzák meg. Éghajlatát a mediterrán hatás és sok napsütés jellemzi.
 
A borvidék területe
1300 hektár
 
Meghatározó borászatok
  • Liszkay Pincészet
  • Pálffy Pince
  • Káli Kövek
  • Istvándy Jenő Pincészete
Települések
  • Káli körzet: Balatonhenye, Hegyesd, Köveskál, Mindszentkálla, Monostorapáti, Szentbékkálla.
  • Balatonederics-Lesencei körzet: Balatonederics, Lesencefalu, Lesenceistvánd, Lesencetomaj, Nemesvita, Sáska, Zalahaláp.
  • Cserszegi körzet: Balatongyörök, Csabrendek, Cserszegtomaj, Gyenesdiás, Héviz-Egregy, Rezi, Sümeg, Sümegprága, Várvölgy, Vonyarcvashegy településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
Balatonhenye
A Henyei-hegy keleti lábánál fekvő kis települést először 1181-ben említik, akkor még Henney-ként. Már a rómaiak idejében lakott hely volt. 1262-ben a veszprémi vár nemes jobbágyai lakták, északi végétől mintegy 250 méterre kőfalak nyomait láthatjuk. Az Árpád-korban épült, Szent Margit tiszteletére avatott pálos kolostort 1365-ből említik az írások. A hegy oromzatán látható egy meredek "törökök halálának" nevezett sziklasor. A legenda szerint a magyarok ide szorítottak egy török csapatot, akik kénytelenek voltak leugrani, így lelve halálukat. A sziklasor alatt valóban találtak az ásatások során török fegyvereket, ékszereket. A település természeti kincsei között szerepel öt önálló vizű kráter-tó, amik kiválóan alkalmasak horgászatra, vadászatra.
 
Balatonederics
Veszprém megyében az utolsó Balaton-parti település, a Keszthelyi-hegység keleti lábánál nyúlik el. A községet 1214-ben említik először. XIII. századi eredetű temploma alatt római épület maradványai láthatók.
 
Balatongyörök
Északról a Keszthelyi-hegység örökzöld fenyőivel és lombos fákkal borított lánca övezi a települést. A Szépkilátó nevű pihenőhelyről a Balaton egyik legszebb panorámája látható. Ez alatt tör fel a Római forrás, mellette pedig római villa fürdőjének maradványait tárták fel.
 
Cserszegtomaj
Zala megye keleti részén, Keszthelytől 4 km-re, Hévíztől 2 km-re, a Keszthelyi-hegység délnyugati részén fekszik. Első írásos említése 1357-ből való, Tomaj néven. A helység nevezetessége a belterületén található kút-barlang, a Hévíz felé eső részében az arborétum, valmint a szabadidőpark a benne álló Margit-kilátóval. Az Orbán-tér közelében épült Várszínház kulturális rendezvények színhelye, említésre méltó a mellette elterülő Festetics-pince is.
 
Gyenesdiás
A község valamikor Keszthely szőlőhegye volt. A hegyoldalban számos római korból származó leletet találtak. A faluban avar sírmezőt is feltártak a régészek. Néhány szép régi boronapincét is láthatunk ott. A Szent Ilona kápolna (1826), a Havas Boldogasszony-templom (1893), az alsódiási János-forrásnál álló Nepomuki Szent János szobor mind klasszicista stílusban készült.
 
Hegyesd
Tapolcától keletre található kis település. Nevét a hegycsúcson álló várról kapta, amely a török harcok idején jelentős szerepet töltött be a környék védelmében. Hygusd néven 1329-ben említik először az oklevelek. A vár maradványai ma is láthatók Hegyesd bazaltkúpján.
 
Hévíz
Keszthelytől észak-nyugatra található, fürdőjéről híres település. Gyógyvizét először 1328-ban Heuwyz-ként említik. Az 1946-ban Hévízszentandrás és Egregy egyesüléséből létrejött település nevét a melegvíz jelentésű Hévíz szóról kapta. Itt található Európa legnagyobb melegvizű tava. Mozgásszervi betegségek (ízületi-, gerinc-, izom és idegmegbetegedések) gyógyítására kiváló. A községhez tartozó Egregyben Árpád-kori templom van. Ugyanitt egy római katona IV. századi sírját tárták fel.
 
Köveskál
Köveskál a Balatontól északra, a Kál-völgy északkeleti permén fekszik. Látnivalók: XVIII. századi barokk római katolikus templom eredeti freskókkal, Sóstókáli-rom, román stílusú XIII. századi falusi templom. Szintén ebből az időből származik a Töttöskáli-rom is. Református temploma 1769-ben épült.
 
Lesencefalu
Lesencefalu a Balatontól 6 km-re, a Keszthelyi-hegység északi oldalán egy gesztenyefáktól, erdőktől és szőlőktől övezett zárt völgyben fekszik. Az első írásos emlékek 1365-ben, majd 1516-ban említették Németfalu néven, előtagja feltételezhetően német telepesekre utalt. A XIX. század második felétől a helységnév elé megkülönböztető jelzőként a Lesence patak neve került. Legnagyobb birtokosa a Tomaj család volt.
 
Lesenceistvánd
A Keszthelyi-hegység északkeleti peremén, az Uzsa-völgy torkolatánál fekszik, szinte párhuzamosan a Lesencepatakkal. Istvánd falu neve először 1328-ban tűnik fel a korabeli oklevelekben. A falu határában pálos kolostor állt, ennek romjai ma is láthatók. A hegyoldalakban kiváló minőségű meggy és szilva terem, s jelentős a gesztenyeállomány is.
 
Lesencetomaj
A falu a Keszthelyi-hegység dombokká szelídült keleti valamint a Tapolcai-medence nyugati peremének találkozásánál alakult ki. Lesencetomaj az ősi Tomay nemzetségnévből kapta a nevét. A települést az oklevelek eredetileg csak Tomajként említik (először 1262-ben). Nevének előtagját a községen átfolyó Lesence-patakról kapta. Temploma 1806-ban épült klasszicista stílusban, falában egy XIV. századi sírkővel. A Nedeczky-kastély 1757-ben, a plébánia épülete 1790-ben épült.
 
Mindszentkálla
A bazalttakarós Kopasz-hegy aljában nyúlik el, a Káli-medence nyugati részén. Eredetileg három községből állt: Mindszent, Kálla és Kisfalud. Kisfaludot 1548-ban felégette a tőrök, romjai a Kopasz-hegy keleti lábánál láthatóak. A községben középkori templomrom, valamint népi építészeti emlékek találhatók.
 
Monostorapáti
Veszprémtől 35 km-re fekvő település, délkeleti határán a Káli-medence Tájvédelmi Körzetével. Nevének második tagját, az Apátit a Szent Lélek bencés apátságról kapta, amelynek a birtoka volt. Mátyás király idején már Monostorapáthy néven említik. Barokk stílusú római katolikus templom található itt 1759-ből. Középkori eredetű templomát 1778-ban átépítették.
 
Nemesvita
A Keszthelyi-hegység keleti lábára felkapaszkodó községet Balatonedericstől 3 km-re találjuk. A helyiek egyik büszkesége a bekötőutat ővező két sudár jegenyesor. Nemesvita egy erdőkkel borított völgyben fekszik, házai a hegyoldalba épültek. Az épen megmaradt kisnemesi kúriák és a jellegzetes oromdíszítéses népi lakóházak mellett a középkori eredetű, 1778-ban késő barokk stílusban átépített római katolikus templom nyújt látnivalót.
 
Rezi
Keszthelytől és Hévíztől egyaránt 8 km távolságra fekszik. A település az erdővel borított Keszthelyi-hegység, valamint a szőlővel telepített dombok völgyében a Meleg-hegy, Púpos-hegy, Kümell és Almástető által körülölelt völgyben terül el. Ez a vidék már a kőkorszakban lakott volt, tártak fel kelta és római kori maradványokat is. A várat 1378-ban említik először az oklevelek, romjai ma is láthatók. Temploma XIV. századi, gótikus eredetű, később barokk stílusban átépítették. A szőlőhegyen szép régi pincéket, présházakat találni.
 
Sáska
Tapolcától északkeletre fekvő kis település. E néven 1385-ben említtetik először, de a határában álló Sasmadár már 1304-ben ismert. A község nevezetességei: az Árpád-kori kősisakos templom, a Szentjakabi apátság az erdőben, Dobos templomának és Szent Ilona klastromának romjai, a Hármasmalom (címermalom) jobb szélső halmán álló Sasmadár, a 200 éves Szentjános szobor, a Küember nevű kőbálvány.
 
Sümeg
Bakony délnyugati csücskén, a Keszthelyi-hegységet a Kisalfölddel és a Tapolcai-medencével összekapcsoló völgyben fekszik. Határában őskori kovakőbányát (ma természetvédelmi terület és múzeum), római kori települést és ókeresztény bazilikát tártak fel. Országosan ismert várát a tatárjárást követően IV. Béla király kezdte el építtetni, a következő évszázadokban a veszprémi püspökök egészítették azt ki. Vártörténeti kiállítása látogatható. Északi határában, a várba felvezető út lábánál áll a XVIII. században épített váristálló, területén egy idegenforgalmi lovas központ működik. Egyik helyiségében Huszármúzeum látható. Ritka élmény a nyereg- és lószerszám-történeti kiállítás.
 
Sümegprága
Sümegtől délre, a Keszthelyi-hegység lábánál egy völgykatlanban fekszik. Lakói a veszprémi püspök által a tatárjárás után idetelepített cseh és morva szénégetők voltak, a falu a sümegi várhoz tartozott. A török korban elnéptelenedett, a többi községhez hasonlóan a XVIII. században alapították újra Prága néven. Mai nevét a Sümeg előtaggal 1902-ben kapta.
 
Szentbékkálla
A Káli-medence északnyugati peremén, a Kőhegy, Kishegy és Öreghegy lábánál fekvő kisközség, amely már a római korban is lakott település volt. Egy XIV. századi gótikus lakóépület maradványai láthatók itt, és érdemes felkeresni a falu északi részén a jégkorszaki eredetű kőtenger maradványait is.
 
Várvölgy
A község Keszthelytől mintegy 15 km-re található északkeleti irányban, a Keszthelyi hegységben. Eredeti neve Zsid, a szláv eredetű szó jelentése: völgy. Két település, Alsózsid és Felsőzsid egyesüléséből jött létre 1942-ben Bakonyzsid néven. 1943-tól Várvölgynek hívják.
Első írásos említése 1121-ben történt, de korábban is lakott hely volt. A XIII. században földvár állt itt.
 
Vonyarcvashegy
A Keszthelyi-hegység déli lankáin épült a Balaton partján. Szétszórt szőlővidéki lakóházakból, présházakból alakult település. Vonyarcvashegy egyik nevezetessége a Szent Mihály-domb. A 134 méter magas dolomitdomb közelében 1739-ben 46 halász járt szerencsétlenül a befagyott Balaton jegén. A túlélők fogadalomból kápolnát építettek a dombon.
 
Zalahaláp
A Tapolcai-medencét körülvevő tanúhegyek északi részén, a Haláp-hegy lábánál található. A Tapolcától 5 km-re fekvő község létezéséről már egy 1243-ban kelt írásos feljegyzés is tanúskodik. Nevét egyik korábbi tulajdonosáról, a Halápi családról kapta, akik 3 kastélyt építettek. Egyiket a faluban, a másik kettőt Ódörögdön és Újdörögdön. Turisztikai értékei közül kiemelkednek a faluban található kőkeresztek, a természetvédelmi parkban lévő 200 éves mamutfenyő, valamint a Halápi hímzés szép hagyománya.