A legjobbakat ígérték, meg is kaptuk

Kovács Márton
2017. december 20., 11:25


November elején jelent meg A 100 legjobb magyar bor című kiadvány, amelynek nyertes borait eddig még nem kóstolhattuk egy helyen, egy időben. Múlt héten viszont összegyűltek a legjobbak, és közelebb kerülhettünk a válaszhoz is: hol tart ma a magyar bor? 
A legjobbakat ígérték, meg is kaptuk
December második hetében került sor az év utolsó Winelovers Afterwork kóstolójára, a TOP 100-ra, amit már nagyon vártam. Idén elég sokszor választottam csütörtökönként a borozást, mint kiváló munka utáni kikapcsolódást, így ott voltam többek között a Rizlingek harcán, a szívemnek (és érzékeimnek) oly kedves cabernet (Vörösök vonzásában), és furmint-hárslevelű (Tokaji aduászok) kóstolón is. De az, ha a legjobbat ígérik, mindig nagyobb hívószó! Ide már eleve csak olyan borok készítői jöttek el, amelyek A TOP 100 magyar bor magazin listáján helyezést értek el - ők pedig elhozták magukkal a toplistás legjobb tételeket és a pincészetük további kiemelkedő borait is. 
 
TOP 100 magyar bor 2017 kiadvány olyan mértékadó iránytű, amely segít eligazodni a legjobbak között. A listán szereplő száz tétel pillanatképet ad arról, hogy hol tart ma a magyar bor – minőségben, stílusban, koncepcióban. Az egységes nemzetközi sztenderdek alapján bíráló szakértők elé olyan borok kerülnek, amelyek borversenyeken már bizonyítottak, vagy amelyek a szakma elismert képviselőinek ajánlása alapján kapnak esélyt a megmérettetésre. 
 
Kíváncsi voltam tehát, tud-e többet a 2017-es év 100 legjobb borának kóstolója egy „átlagos munka utáninál”.

Szeretek boros rendezvényekre járni. Bort inni önmagában is nagyszerű dolog, és természetesen sokszor csupán az élvezeti értéke végett is fogyasztom. De ha az embert egy kicsit is jobban érdekli, hogy mégis mi rejtőzik a palack mögött, akkor nem csak egy üveg bort, hanem egy kicsit a világot is kinyithatja ezen keresztül. Egy bor mögött ott van mindig a természet, egy mesés borvidék, az állandóan változó, és néha szélsőséges időjárás, és maga az ember, a borász is. Egy kóstoló kiváló lehetőség arra, hogy ezek mindegyikére egy kicsit jobban rálássunk.
 
A legjobbakat ígérték, meg is kaptuk
Fotó: Máté Ladjánszki

Szerintem kiváló választás volt a rendezvényhez a Continental Hotel Superior, mert a végül teltházas kóstolón remekül el lehetett férni, nem éreztem zsúfoltnak, mint az egyébként szintén szuper hangulatú furmint-hárslevelű kóstolót a Buddha Barban. Könnyen oda lehetett állni az asztalok köré, így nagyszerűen lehetett beszélgetni az összes standnál a kiállítókkal.

Ezért is örültem nagyon, hogy még egy olyan nagy borászat is, mint a Bodri, elég fontosnak tartotta ezt a TOP 100-as eredményt ahhoz, hogy maga Bodri István kóstoltassa prémium borait a jelenlévőkkel. Szerintem nagyon fontos, és emeli a rendezvény hitelességét is, ha egy-egy borászat ilyen magas szinten képviselteti magát. Nagyon jó érzés első kézből hallani az újdonságokról, az adott évjáratról, vagy éppen az aktuálisan kortyolt borokról. Bodriéktól egyébként három fantasztikus vörös prémium tételt kóstolhattunk, de összességében elmondható, hogy senki sem sajnálta az igazán drága borait elhozni ezen az estén.
 
A legjobbakat ígérték, meg is kaptuk
Az első helyen végzett 2013-as Tokaji Aszút is megkóstolhattuk a Grand Tokajtól. Fotó: Máté Ladjánszki
 
Idén először sikerült végre nyitásra megérkeznem a helyszínre. Villámgyorsan bejutottam, és a pohárbérlést követően egyből megcéloztam az első kiszemeltemet, a Zelna borászatot, akik az olaszrizling kategóriában diadalmaskodtak. Díjnyertes boruk a 2015-ös Farkó-kő Olaszrizling valóban nagyon jól sikerült, és annak ellenére, hogy csak egy néhány éve működő borászatról van szó, nagyon komplex, szép tétel született a füredi dűlőn. Sajnos a tavalyi évüket tönkretette egy jégverés, és majdnem az egész termésük odalett, de 2017 őket is kárpótolta a sok szenvedésért, ezért remélem lesz folytatása ennek a remek minőségnek.

Kicsit sajnáltam, hogy balatoni borászatok közül egyedül ők jelentek meg személyesen aznap este, szívesen kóstoltam volna egy kicsit többet kedvenc borvidékemről, de a rengeteg kiváló száraz tokaji furmint kárpótolt. Tokaji és szekszárdi túlsúly volt a kiállító pincészetek között - ez részben visszatükrözte a százas listán szereplő borok származási helyét -, de két villányi és egy egri borász is megjelent. Ezt persze nem panaszként említem, mert így is dúskáltunk a jobbnál jobb borokban.
 
A legjobbakat ígérték, meg is kaptuk
Fotó: Máté Ladjánszki

El kell mondanom, hogy nem kifejezetten vagyok oda a bikavérért és úgy általában az egri borokért egy régi, rossz beidegződés miatt, mely még a Szépasszony-völgyben alakult ki bennem. Tudom, hogy nem Eger „Váci utcájából” kell kiindulni, amikor erre az egyébként csodás adottságokkal rendelkező borvidékre gondolunk, mégis nehéz az ott jelenlévő „gagyitól” elvonatkoztatni. Hála a Petrény Winery-nek, itt végre legyőzhettem az előítéleteimet, mert Big Band Egri Bikavérük nagyon szépen sikerült tétel, a 66. helyen végzett 2011-es Syrah Superiorról már nem is beszélve. Ezért már megérte itt lennem!

Érdekes volt összehasonlítani az egrit egy fiatal szekszárdi Prantner Bikavérrel, amely egyébként az előkelő 26. helyet zsebelhette be. Teljesen más karakter, egészen friss, fiatalos és gyümölcsös. Én személy szerint örülnék neki, ha ez lenne a bikavér meghatározó arculata, legalábbis Szekszárdon, mert így egy sokkal divatosabb „brand” születhetne belőle.
 

Vörösborok tekintetében egyébként úgy érzem, nagyon erős volt a mezőny a kóstolón. Tényleg jobbnál jobb tételeket kóstolhattunk teljesen különböző karakterekkel, a fűszeres „gyümölcsbomba” 2013-as Fritz Kékfrankostól a letaglózóan testes és elképesztően komplex '12-es Heumann Terra Tartaroig. Öröm látni, hogy mennyit fejlődött Magyarország az elmúlt években: számomra a TOP 100 tételek azt sugallták, hogy vörösekben is lassacskán ott a helyünk a legnagyobbak között.

A kóstoló végére hagytam az aszúkat, amelyek már most is ott vannak az abszolút élvonalban. Nagyon szerettem volna mindet végigkóstolni, hiszen taroltak a nemzetközi borakadémikusokból álló zsűri véleménye alapján is. Az első 10 helyezett közül 9 aszú volt, így ez az eredmény is azt láttatja, nem véletlen a világhír. Mielőtt azonban újra belevetettem volna magam a kóstolásba, beváltottam a vacsorakuponom; muszáj volt egy kicsit felfrissíteni az ízlelőbimbóimat. Nem lehet könnyű helyzetben, akinek egy ilyen sokszínű bormustrához kell ételpárosítást találnia, de azt gondolom, nem lehetett panasz a menüre. Nekem a portóis szilvába töltött libamáj volt a kedvencem, és ez passzolt is az aszúkhoz.
 
A legjobbakat ígérték, meg is kaptuk
Fotó: Máté Ladjánszki

Számomra meglepő volt, hogy az első helyet egy 2013-as tisztán furmintból készült bor, a Grand Tokaj aszúja szerezte meg. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mégis milyen lehet, de ezt hagytam a négy tétel közül utoljára. Érdekes volt érezni, hogy mennyire különböző egyéniség mind a négy bor, annak ellenére, hogy üvölt belőlük a terroir. Őszintén szólva, ha aszúról van szó, én a „gondolkodósabb” fajtát szeretem. Ezért nálam nem az egyébként nagyon élvezetes és könnyed Grand Tokaj nyert, hanem a 6. helyezett, szintén 2013-as 6 puttonyos „ízbomba” Basilicus. Sajnos ők most saját standdal nem vonultak fel, de pár nappal korábban a Winelovers Xmas karácsonyi vásáron már találkozhattam velük személyesen is.
 
Melyek ma hazánk legjobb borai? Hol tart most a magyar bor? 
– ezekre a kérdésekre szeretett volna választ kapni minden résztvevő. Lehet vitatkozni azon, hogy ki, és hogyan kerülhetett volna még be a 100-as listába, és nyilván ezeken kívül is rengeteg jó magyar bor létezik (szerencsére ezek egy részét itt is kóstolhattuk, mert nem csak a díjazott tételeiket hozták el a kiállítók). Fiáth Attila zsűrielnök és a hattagú bizottság szigorú kritériumrendszer alapján történő pontozása viszont tényleg jó alapot adott a fenti két kérdés megválaszolására.

Annak ellenére, hogy nem képviseltette magát az összes borvidékünk, elég átfogó képet lehetett szerezni arról, mi is történik napjainkban Magyarországon a borok világában. A Winelovers Top 100 Selection standján a fent említetteken túl kóstolhattunk még egy-egy tételt Etyekről, Neszmélyről, sőt, a Mátrai borvidékről is. A minőségi szűrő valóban érezhető volt, hiszen mindegyik tétel a maga nemében nagyszerű élményt nyújtott. Nem ittam rossz bort ezen az estén. Ezért nyugodtan mondhatom, hogy ez az év végi volt számomra idén a legsokszínűbb és legminőségibb kóstoló. Nagyon várom a folytatást a következő években, különösen egy olyan csodálatos évjárat után, mint amilyen a 2017-es lehet!
Winelovers borok az olvasás mellé