2006-ban jelent meg az első amerikai szőlőkabóca, 2013-ban pedig azonosították a rovar által terjesztett fitoplazmás betegséget, az aranyszínű sárgaságot. Bár a vészharangot néhányan már évekkel ezelőtt megkongatták, országos szinten idén tört ki a katasztrófa és a pánik.
A fertőzés Zalában kezdődött, és ott a legnagyobb: a hozzáértők szerint 90 százalékos a fertőzött területek aránya, és mostanra már nincs olyan borvidék, amelyet ne ért volna el a kór, és a környező országokban sem rózsás a helyzet. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa kapta feladatul az agrárkormányzattól, hogy szemlecsoportok felállításával felmérje a kárt; több mint 200 szemlecsoport vizsgálta aktívan az ültetvényeket. A drónos felderítés mellett a Nébih mobil laborautója is segítette a kórokozók kimutatását. Október elején Tarsoly Róbert, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa Zalai borvidékének elnöke önkéntesekkel mérte fel a helyzetet; jelölték a jelölendő tőkéket és mentették a menthetőt. A felderítés csak lombhullásig volt lehetséges, hiszen a tünetek leginkább a levélen szembeötlőek.

 

A második legfertőzöttebb terület a Badacsony és környéke. A Szent György-hegyi Szászi Birtokon egy hektárnyi kéknyelűt vágtak ki; olyan sok tőke volt érintett, hogy már nem lett volna gazdaságos a művelés. Az újratelepítés hozzávetőlegesen hétmillió forintba fog kerülni, és három év múlva fordul termőre.

„Nagyon sok az érintett szőlőterület a Szent György-hegyen, és voltak olyan szőlők, amit kompletten ki kellett vágni

– kezdi Szásziné dr. Horváth Henrietta, a családi birtok egyik tulajdonosa –, például éppen a szomszédunkban egy cabernet sauvignon ültetvényt is.”

 

Akinek az egész szőlőültetvénye érintett a kórral, az három évig nem is telepíthet újra.
A Szent György-hegyen is önkéntesek és szakértők szemléztek szeptemberben, de szemlecsoportok az ország egész területén szerveződtek. Frittmann János, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa és a Kunsági borvidék elnöke a kunsági felderítőcsapattal Soltvadkerten a közel 2700 hektár szőlőből már október elején elküldte vizsgálatra a szemre gyanús első mintákat a laboratóriumba.

„Franciaországból lehet gyorsteszteket beszerezni. A laboreredmény természetesen pontosabb, de két-három hét, mire megjönnek az eredmények, tehát muszáj lenne gyorsteszteket telepíteni.”

 

 

A fertőzött tőkék kivágása, elégetése mellett a másik alappillére a védekezésnek a szőlőkabóca irtása. Az időjárás miatt a kifejlett rovarok már jórészt elpusztultak vagy hamarosan elpusztulnak. A tojás az, ami áttelel, és bár az nem fertőzőképes, de a lárva már az, amikor elkezd szívogatni.
 
„Nálunk, a Szent György-hegyen van egy olyan szomszédos, fél hektáros terület, ahol úgy néz ki, mintha már csak kaszáló lenne, mert kivágták ugyan a szőlőt, évente egyszer-kétszer kaszálják, de a következő kaszálásig a szőlőgyökérből kinőtt egy-két hajtáson ugyanúgy tudnak tenyészni a kabócák.” – jegyzi meg Szászi Henrietta.

 

A probléma másik gyökere az elhanyagolt, elhagyott szőlőterületek kérdése, amelyek nem szőlőként funkcionálnak már, vagy elvadultak, és hát ott vannak szép számban a házi kiskertekben lévő szőlők, lugasok is. Tarsoly Róbert kevés esélyt lát arra, hogy ezeknek a problémaköre idén megoldódik.

„Viszont erre is van akarat és szándék, és ezt is a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa kapta feladatul. Az eddigieknél szigorúbb szankciókkal és kényszerintézkedésekkel lehet majd fellépni az ilyen területek tulajdonosaival szemben, kötelezni őket az ilyen területek rendbetételére.”

 

Badacsonyban és a környező szőlőhegyeken is nagy erőkkel próbálják a hegybírók fölszámolni az elhagyott dűlőket – ha kell, fölszólítani, bírságolni a tulajdonosokat, de ez emberfeletti feladatnak tűnik. Igen nagy és összetett feladat Frittmann János szerint is, hiszen sok olyan terület van, amit leadtak életjáradékba, amit örököltek, de a tulajdonosok már nem Magyarországon élnek.

 

„Egy biztos, hogyha ezeket nem tudjuk megszüntetni, akkor nem lesz hatékony a védekezés. Ez az elsődleges. Az elhagyott ültetvényeket még most ősszel vagy legkésőbb tavaszig meg kell szüntetni. Egy ültetvényt ma kiszedni őrületes pénz, és bár van rá támogatás, de sok esetben a birtok sem ér annyit, mint amennyibe a megsemmisítés kerül, de neki kell sürgősen állni, mert enélkül szinte reménytelen a védekezés. A gazdáknak egy részét sikerült aktivizálnunk, de biztos van olyan gazda, aki még mindig legyint rá. Ez egy óriási veszély. A gazdák fejében tudatosítani kell, hogy mindenkinek a jövőjéről, a megélhetéséről van szó.”

Zalában az elérhető térképekre, műholdfelvételek és a saját helyismeretére támaszkodva járta be az ültetvényeket három csapat a növényvédő hatóság felügyelete mellett, és minden fertőzésgyanús tőkét megjelöltek. Hatósági határozat kötelezi a tulajdonost, hogy azokat semmisítse meg, azaz égesse el. Tarsoly Róbert úgy látja, a hatékonyság kimenetele mindezzel együtt kérdéses.

„Nagyon kevés az idő, ezt sokkal előbb kellett volna megszervezni, de amelyik területeken elvégezzük az ellenőrzést és égetést, ott biztos, hogy hatékony lesz. Mivel a fertőzés kiindulópontja csökken, így jóval kisebb eséllyel fertőződnek meg új egyedek, új tőkék.”

Az amerikai szőlőkabóca ráadásul nemcsak a szőlőt szereti, hanem sok más növényen is szívogat.

 

„A rovar nem fog éhen halni attól, hogyha mondjuk a szőlőt teljesen kivágjuk azon a területen, mert akkor addig mást szívogat, aztán megint visszaszáll egy szőlőre. Ez egy elég kemény küzdelemnek tűnik számomra – véli Szászi Henrietta. – Nagyon jól tudták volna ebben a nyári időszakban gyéríteni az imágókat a rovarfogyasztó madarak, például a fecskék. Azoknak a száma viszont végzetesen lecsökkent. Két egymást követő évben is nagyon nagy fecskepusztulást tapasztaltunk. Persze minden más rovarfogyasztó madár hasznos volna, de nem tud akkora tömegben előfordulni, hogy az összes szőlőkabócát elpusztítsa.”

 

A megfigyelések azt mutatják, hogy vannak szőlőfajták, amik érzékenyebbek, más fajták kevésbé, de mivel a kór nem válogat, előbb-utóbb az összes fajta érintett lesz, így a fajtaválasztás nem stratégia.
 
A horvát módszer segíthet?

Van, aki szerint teljesen vesztésre állunk. A rovartani szakemberek egy része azt mondja – mivel az életfeltételek már nálunk is adottak és természetes ellensége aligha akad –, az amerikai szőlőkabóca szaporodása és terjedése annyira akadálytalan és rendkívül gyors, hogy szinte lehetetlen, hogy megoldás szülessen a kór terjedésére. Ám talán nincs veszve minden: a Szent-György hegyen a tőkék kivágását más módszerrel is kiegészítik a Szászi Birtokon.

„Gyógyszer erre a betegségre jelenleg nincs, a beteg tőkéket nem lehet meggyógyítani. A fitoplazma egy sejthártya nélküli baktérium, tehát a baktericidekkel is érdemes próbálkozni.

Ez egy horvát gyakorlat, és a horvát gazdák azt mondták, hogy ezzel a baktericides őszi permetezéssel és utána tavaszi ismétlésekkel ők 90 százalék körül tudják tartani az egészséges tőkéket, és 10 százaléka lesz érintett a betegséggel. A gond az, hogy ha minden évben kivágunk 10 százalékot, akkor szép lassan elfogy a szőlő, de a horvátoknál valahogy mégis megmaradt. A kutatók nagy erőkkel kísérleteznek; például a Badacsonyi Kutatóintézet most csak ezzel foglalkozik.”
 
Ezek tehát az ősz reményei – a következő hónapok reménye egy kemény tél, tavasszal pedig elkezdődik az olajos permetezés, amely a szőlőkabóca-tojások elpusztítását célozza, és a remény, hogy jövőre több tőke marad egészségesen, és lesz magyar bor bőségesen.