Egy este, amikor az addigi kedvenc boraidat egy helyen újrakóstolhatod

Zacsek Ágnes
2019. április 10., 07:00


Visszataps és repeta a legjobbakból – új kedvencek születtek a kedvencek kóstolóján
Egy este, amikor az addigi kedvenc boraidat egy helyen újrakóstolhatod
Fotók: Hartmann Adrienn
 
Felemelő érzés volt már egy tavaszi estén érkezni a Winelovers Best of: Közönségkedvencek Kóstolójára, a Városliget Café külön lezárt termébe, egyrészt a szuper időjárás miatt, másrészt mert előre tudtuk, hogy ezen az estén nem lesz zsákbamacska, maximum kellemes meglepetés – hiszen minden olyan bort megtaláltunk, amelyet a kóstolók többsége megszavazott az elmúlt rendezvények legjobb tételének. Minden Winelovers-rendezvényen leadhatjuk ugyanis a voksunkat arra a borra, ami a legjobban ízlett aznap este. Most ezekből a közönségkedvencekből válogattak a szervezők egy kóstoló erejéig, így az összes korábbi favoritot megtaláltuk.
 
A leadott szavazatokból az derült ki, hogy a borokra vágyó közönség számára az üde habzók, az illatos fehérek és a testes vörösek viszik a prímet, de ezeken kívül is érdemes volt az asztaloknál böngészni, érdeklődni és a plusz tételeket is megkóstolni.
 

 
A kedvencek mellé felsorakoztatott tételekre is szavazhattunk az este végén. Az eseményen az volt tehát a legizgalmasabb, hogy a borászok nemcsak a korábban kedvencnek ítélt tételeket hozták el, hanem kiegészítették a kínálatot más borokkal is, így ismét egy széles körű kóstolót kaptunk, amiből megint mehetnek majd tovább a kedvencek.
 
Képviseltette magát számos borrégió (Sopron, Villány, Tokaj, Szekszárd, Zala, a Balaton, a Mátra, a Kunság), voltak habzók, friss rozék, illatos fehérek, de minerális, komoly rizlingek és gyümölcsös, súlyos vörös nagyvadak is. Kóstolhattunk újonc hordómintát, de hatéves, rangidős borokat is, elmélkedhettünk a fajtákon, összehasonlíthattuk a rajnaikat, csak pár métert és standot kellett bejárni, és egy teljesen másik borrégióban voltunk. Megnéztük, hogy melyik területen mit hoz a fajta, de a cuvée-k is szépen megmutatták, hogy mi a borászok célja velük, ugyanis a jó aránnyal házasított boroknál a végeredmény szinte ideális volt, erre akadt több jó példa is, mint Heumannék Terra Tartarója vagy a Villa Tolnay Tengere.
 
Egy este, amikor az addigi kedvenc boraidat egy helyen újrakóstolhatod

Elsőként a zalaszentgróti Dóka Éva Pincészet tételeit kóstoltuk meg, egy szép, egyensúlyos olaszrizlinget, „Aranyod” fantázianévvel, a 2018-as évjáratból, sok csonthéjassal és őszibarackkal. Különleges tétel volt az utána kóstolt kabar, amiből kevesen csinálnak fajtabort, telt, lédús, gyümölcsös íze mandula és őszibarack aromákkal vált teljessé.
 
A tokaji Babits Pincészetnél a 2017-es furmint nyolc hónapig volt másodtöltésű hordóban, októberben szüretelték a szőlőt a Poklos dűlőről, sűrű, minerális, birses, körtés aromákkal, fehér húsú barackkal és nagy beltartalommal bíró borról van szó. Elhoztak egy hordómintát is, egy 2018-as félédes hárslevelűt, ami illatos és zamatos, mégsem tolakodó, sok izgalmas fűszerrel.
 
Egy este, amikor az addigi kedvenc boraidat egy helyen újrakóstolhatod

 
A Pannonhalmi Főapátság asztalához átlépve – amelyen levendulaolaj is díszelgett, jelezve, hogy nem csak bor készült maximalizmussal a területen – kezdésnek egy könnyed sauvignon blanc-t kóstoltunk, amiből kiugrott a frissen vágott fű, a spárga és a bodza, ez a ropogós, friss üde bor a nyárra jó választás lehet.
 
De egyet feljebb lépve emblematikus fehérborukba is belekortyoltunk, rajnai rizlingjük 2017-es, tartályos bor, amely négy dűlő alapanyagát tartalmazza, és jó savai miatt egy kis finomseprőn tartást is kaphatott. Telt, harmonikus bor, meglepő frissességgel.
 
Egy este, amikor az addigi kedvenc boraidat egy helyen újrakóstolhatod

 
A szekszárdi Tüske Pince Pszt! névre hallgató cserszegi fűszerese kellemes meglepetés lehet azoknak, akik nem hódolnak az illatos boroknak, a pincénél tavaly készült először fehérbor, mivel nagy volt rá az igény és a keserlet, mint ahogy a borászathoz eljutott az üzenet: a szekszárdiak nem csak vöröset szeretnének inni, ezért jó alternatívát kínálhat nekik ez a virágos, gyümölcsös tétel.
 
Szőke Mátyás és Zoltán (Szőke Mátyás 2017-ben az év bortermelője díj birtokosa) mátrai rajnai rizlingje az első szüretből származó szőlőből készült, a vulkanikus terület jót tett a fajtának. Ezt követően megkóstoltuk a 2017-es Pas-komi chardonnay-t, ami nem készül minden évben, csak ha megfelelőek a körülmények ahhoz, hogy jó bor kerüljön ki a borász keze közül. Barrique-os érlelést kapott, első töltésű, 500 literes hordóban érlelődött fél éven át. Aromatikája izgalmas, sok trópusi gyümölcs, mangó, ananász bukkan fel benne, de nem az émelyítő, emellett a kapor és a gyógynövényesség is dominál, jó savakkal.
 
Egy este, amikor az addigi kedvenc boraidat egy helyen újrakóstolhatod


A Tokaj-Hétszőlő már a címkén is hirdeti, hogy bioszőlőbirtok, ami – ismerve a történetüket és a terület tisztaságát – nem meglepő, hiszen már jó ideje nem látott vegyszert a föld. 2016-os birtokfurmintjuk úgynevezett „hamis battonage” technikával, vagyis tartályban, mégis seprőn tartással készült, a technológiát Makai Gergő borász külföldről „leste el”, de kétségkívül jól állt a bornak. Friss savak, ásványok jöttek a szánkba, külön szépsége volt, hogy sokat változott a pohárban a bor, egyre szebben nyílt. Hosszú lecsengés, szép sósság, lédús őszibarack, szép kesernye jellemezte.
 
Bezericsék a Szexivel érkeztek, amiből Irsait és rozé habzót is kóstolhattunk, a Szexi idén is a balatoni nyarak slágere lehet, igazi közönségkedvenc.
 
Egy este, amikor az addigi kedvenc boraidat egy helyen újrakóstolhatod

 
A villányi Heumann Pincészet rajnai rizlingje iskolapélda lehetne, szép birses, körtés aromák komoly komplexitás. És itt fordultunk rá a vörösborokra, maradtunk Heumannéknál, és elég jól tettük. Heumann 2015-ös syrah-ja szép felvezetése volt a cuvée-nek, gyümölcsbomba, szép fűszerességgel, borsossággal. Ezt követte az este egyik kedvence, a Terra Tartaro a 2013-as évből, egy bordeaux-i cuvée, 14,5% alkohollal, fajták szerint 60% cabernet sauvignon, 30% merlot és 10% cabernet franc. 24 hónap új és használt hordók, szépen lesimult, selymes korty, sűrű, mint egy esszencia, csodásan beérett szőlőből.
 
A vörösök közül az este másik legszebb bora a közönségkedvenc titulust valószínűleg már hosszú évek óta tartó Infusio volt Pannonhalmáról, 2016-ból. A tőketerhelés ennél a bornál kevesebb mint fél kiló per tőke, elképesztően koncentrált. Kétharmad merlot, egyharmad franc, a szőlő pedig szinte túlérésben lett leszedve, és 16 hónapot pihent magyar tölgyfahordóban (50% új és 50% másodtöltésűben). A hűvösebb klíma miatt remekül megmaradtak a savak, fűszerpaprika, lila virág, érett piros- és feketebogyós gyümölcsök, cékla, szegfűszeg, a 15%-os alkohol remekül áll neki, nem lóg ki.
 
Egy este, amikor az addigi kedvenc boraidat egy helyen újrakóstolhatod

Villa Tolnay borai nemrég vedlették le régi címkéjüket, az új palackok pedig szuper környezetbarát viaszdugóval lettek lezárva, ami (a többi társától eltérően) nem porlik szét nyitáskor. A Tenger nevű bor mellett lecövekeltünk egy időre, a 12,5% alkohollal bíró, 2017-es cuvée egy család egyik tagja (Nap, Hold és Föld is található a repertoárban), ennek 50% chardonnay adja az alapját, emellett rajnai rizling, olaszrizling és zöldveltelini (1987-ben ültetett tőkékről!) került a házasításba. Lédús, zamatos, érett őszibarack-aromák, komplex, tiszta, nagy beltartalommal bíró kortyok, szép fűszeresség.
 
Az este nagy meglepetése egy számomra ismeretlen soproni borászat, a Garger Pincészet, amely egy kis hegyen van osztrák társaival, és egy-egy fejfedő jelenik meg a címkéken: a rozén egy szalmakalap, a merlot-n egy cilinder, az estén kóstoltatott kékfrankos pedig egy keménykalapot kapott a palackra. A Burgenland határán, Vaskeresztesen található területről csodás kékfrankos jön, Gargerék 2003-ban ültették a kékfrankos tőkéket, a fejlődés pedig állandó: egymást segítik a környék osztrák borászaival.
 
A Kék névre hallgató, 2015-ös kékfrankos-válogatás illatban, ízben érett meggy, cékla, cseresznye, fahéj – tiszta gyümölcsöskertként él a pohárban, feszes, harmonikus bor. Egy év hordót, majd egy év palackos érlelést kapott, az erjesztés spontán, hogy „megadja a környezetre jellemző ízt". Minimális technológiával élnek, hagyják, hogy a bor „magától” készüljön el. Az eredetileg pedagógus borász állítása szerint nem ért a borhoz, ezért hagyja, hogy az magától fejlődjön, de a hobbiborász definícióját mi másként gondolnánk.
 
Az este végén még ízlelgettünk egy Babits aszút, remek sav-cukor aránnyal, így a pont is felkerült a i-re – ezek után kíváncsian várjuk, hogy milyen kóstolóra mehetünk majd ennek az estének a kedvenceiből.
Winelovers borok az olvasás mellé