A Holdvölgy Pince fiatal borászat Mádon, eddig mindössze nyolc évjáratból került náluk bor palackba. A borászat birtokközpontja Mád közepén található, és a legjobban talán akkor jellemezzük, hogyha azt mondjuk róla: a múlt és a jövő találkozása. Hatalmas kert, sok növény, tetőterasz. Modern, a tájba illő, a borvidék erejét adó kövekből készült feldolgozó és bemutató terem, amit belül is a high-tech, és a finom elegancia jellemez.

 

A mélyben viszont egy régi, kb. két km-es, felújított pincerendszer található, amely az édes borok hordós érlelésének és persze kóstolásnak ad helyet. Lemaradni a vezetőtől viszont nem ajánlott, mert a 109 pinceágban könnyű eltévedni.

A pince névadója egy mádi dűlő, ahol a pincészet 25 ha termőterületéből a legnagyobb rész található. A Holdvölgy édes borokhoz való alapanyag termelésére kiválóan alkalmas nyugati kitettsége, és a folyamatos széljárás miatt. Emellett másik hat dűlőben található területük, mint az Úrágya, Nyúlászó, Kakasok, Betsek, Király és Dorgó-tető. Jól csengő nevek...

Ezek voltak eddig a száraz tények, de nem ettől volt kivételes az este és a kóstoló, hanem a boroktól és egy fiatal, újításoktól motivált, saját elképzelésekkel teli pincészet gondolatainak megismerésétől. De mégis mik ezek az elképzelések? Megpróbálom elmondani a kóstolt borokon keresztül.

 

Amíg nincsenek a tudás és a tapasztalat által kőbe vésett, megkerülhetetlen szabályok, addig érdemes a hat borvidéki fajtával szabadon próbálkozni - állítja Gincsai Tamás. Mindig az adott évjárat tételei mondják meg, hogy mire alkalmasak. Erre volt jó példa a Vision 2013, ami a furmint és a hárslevelű mellett kabart is tartalmaz. Nem biztos, hogy a legközelebb is így fog összeállni, ezt majd a tételek döntik el, de lényeg, hogy legyünk nyitottak.

 

A másik fontos volt, amit a Vision és a következő 2013-as Király furmint is bizonyított, hogy a tokaji borokban kiemelten fontos biztosítani a kerekséget és a gyümölcsös ízeket, amiben a mádi borok nem feltétlenül dúskálnak. A Vision esetében a kerekséget és az ízeket a kabar emelte meg. A Király furmintnál is megvoltak ugyanezek a képességek, amit itt inkább a terroir adott hozzá a borhoz. A Király dűlőnek egyedi az összetétele és ez az egyediség biztosít egy különleges savszerkezetet is. Ez indokolja, hogy 2013-as évjárattól már csak a Királyból készül tisztán dűlős tétel, a többi házasításokba kerül. Ezek azért fontosak, mert véleményük és véleményem szerint is, az erőteljes savú, nagy terroir borokra szükséges van, de nem ezek tudják igazán a nagyközönséget megfogni.

 

Az első két bor magasra tette a mércét tisztaságával, kerekségével, az egyenes, hullámzásoktól mentes szerkezetével és a gazdag ízeivel. Érdekes volt ezek után kóstolni a következő négy száraz bort, mivel ezek még nem, vagy csak részben a jelenlegi főborász munkái. A 2012-es és 2009-es Meditation ízig-vérig mádi furmintok. Feszesebb savak, gazdagabb és hangsúlyosabb ásványosság, diszkrét, de határozott fajtajelleges ízek jellemzik őket. Ezek azok a borok, amelyeket Mádról megszoktunk. Változatlanul pompás tételek, de érezhető volt a két borász közötti szemléletbeli különbség. Ezek készítője Berecz Stephanie is komoly név a szakmában, és ez ott is van a nagyon magas minőségben.

 

 

Fontos információ, mondhatni újdonság, hogy a 2012-es Meditation három év palackos érlelés után most kerül forgalomba, ami egyben tükrözi a pince fő jelszavát: csak fogyasztásra kész, megfelelő állapotú bor kerülhet ki a forgalomba. Az ilyen gondolkodás ritkaság számba megy még hazánkban, és az sem elhanyagolható, hogy jelentős anyagi háttér is szükséges hozzá. 

Az utolsó két száraz borhoz is egy mostanság nem megszokott gondolat társul, miszerint a hárslevelű fontossága a borvidéken nem szorítható háttérbe a furmint mögött. Erről tanúskodott, a 2009-es és a 2012-es Expression Hárslevelű. Persze ezen sincs mit csodálkozni, hiszen ennek a két bornak is Berecz Stephanie a készítője, akit bátran merek nevezni a hárslevelű nagyasszonyának. Szerencsére a pincészet nem akar ezzel a hagyománnyal szakítani.

A kóstoló második felében 6 édes bort kóstoltunk, ami szokatlan még egy tokaji kóstolón is, ám a Holdvölgy nagyon bátran nyúl az desszertborok különböző típusaihoz. Amint Tamás elmondta, ők nagyon hisznek az édes borok nagyságában, fontosságában, hiszen nem véletlen, hogy erről volt híres évszázadokon keresztül a borvidék.

Erről a színességről árulkodik a 2012-es Nyúlászó Sárgamuskotály, a Zéta Szamorodni, egy édes válogatás, egy édes szamorodni és két aszú.

 

A sárgamuskotály mindent tudott, amit egy sárgamuskotálynak tudnia kell. Tömény illat és íz, minden van bőven, sokak szerint talán túl sok is elsőre, de ha engedjük dolgozni a szánkban, akkor kinyílik, kibővül és muszáj szerelembe esni vele. A tisztán zétából készült szamorodni is igazán ritkaság számba megy. Erről a borról is fontos elmondani, hogy csak a legkiválóbb évjáratokban készülhet el, csak a legmagasabb minőségben. Gyakorlatilag - ami a jelentőségét illeti - egy szinten van az aszúval.

 

Végül az aszúkkal kapcsolatos, kissé egyedi gondolatokról: Először is, minden Holdvölgy aszúnak el kell érnie a nyolc(!) éves kort, mielőtt piacra kerül, addig a pincében pihen és érlelődik. Továbbá minden aszú ugyanazzal a technológiával készül, lépésről lépésre minden évben. Ezért a tételek közötti különbséget az évjáratok és termőterületek közötti különbségek okozzák.

 

Ezt az állítást igazolta, hogy a 2006-os izgalmasabb tételnek bizonyult, és a savak mind mennyiségben, mind összetételben egészen mások voltak. Dicséretes, hogy sikerült a cukrot 200 gramm alatt tartani, a savakat pedig kellően magasan (2007: 8,7 gramm, 2006: 10,5 gramm). Nem akarok nagyot mondani, de a 2006-os tétel pár évben belül meg fogja érdemelni a 100 pontot! És ne feledjük azt sem, hogy a pincészet véleménye szerint aszú csak 6 puttonyos lehet!

Azt gondolom, hogy a jelenlévők páratlan estén vettek részt, 12 kiváló bor társaságában. Talán a sok szép dolog, amit leírtam némi elfogultságról tanúskodik, amit nem is tagadok, mivel az első percektől kezdve szerencsém volt figyelemmel kísérni a pincészet borainak fejlődését, amely igen magas szinten kezdődött 2007-ben.

Végül amellett sem tudok elmenni szó nélkül, hogy nagy öröm volt két olyan fiatalemberrel találkozni, akik értelmesen, összeszedetten tudtak beszélni a munkájukról, a szőlőről és borról, az elképzeléseikről. Egyértelmű, hogy tökéletesen tudják, hogy mit akarnak, hova akarnak eljutni, mik a céljaik. Amellett az is érezhető volt, hogy ők nem alkalmazottak, hanem a sajátjuknak tekintik a pincészetet. Így aztán javaslom, hogy ne habozzon senki vásárolni a termékeikből, ami egy kis utánjárást igényel, mert a mennyiség 70%-a külföldön talál vevőre, amin azért változtatni szeretnének. Így itthon marad a pince (webshop), a kiemelt éttermek és magas minőségű élelmiszerekkel foglalkozó, kulináris üzletek.

A kóstolt tételek: