Kimondottan vártam ezt az idei kóstolót, amelynek ismét az elegáns Corinthia Hotel adott otthont, hiszen idén a megszokottnál is több kis, családi pincészet örvendeztette meg a résztvevőket a bordói típusú vörösboraikkal, ami számomra mindig nagy öröm. Szeretem, ha új történeteket ismerhetek meg, lelkes, innovatív borszakértőkkel beszélgethetek, és mindezt kiváló borok társaságában tehetem.
Az első bor, amit megosztanák veletek, a számomra oly kedves Szekszárdi borvidékről került ki, egészen pontosan a Lajvér Borbirtok palackozásában. Akikről a pop-up előadásukon megtudhattuk, milyen csodás mesevilágot építettek fel a Szekszárd melletti Szálka településen a 26 hektárnyi szőlőterületük kellős közepén. Emellett a bikavérjeik sorát is bemutatták, kezdve a kicsit savhangsúlyosabb 2021-es évjárattal, majd a 2020-as évjáratból egy lágyabb, kisimultabb bikavér következett, amely kicsit nagyobb arányban tartalmazott kékfrankost, mint az előző évjáratbeli tétel, végül a 2019-es szüretből készül nedünél ismét egy erősebb savszerkezetet érzékelhettünk. Egyébként a 2019-es Signum volt az első évjárat, ami bikavérré vált, hiszen ez alapvetően egy kékfrankos házasításként készült 2013 óta és méltán örvendett nagy sikernek a fogyasztók körében.
Ha már a bikavéreknél tartunk, akkor behoznám a sorba az EGERSOUL Pince bikavér sorát is, hiszen náluk is épp ezen évjáratok bikavérjeit kóstolhattuk végig. Nektek van egyébként preferenciátok, hogy egri vagy szekszárdi bikavért kóstoltok szívesebben? Segítek egy kicsit, ha még bizonytalanok lennétek: a két bikavér közös tulajdonsága, hogy fő fajtájuk a kékfrankos szőlő, ugyanakkor mindkét esetben érvényes, hogy az elkészült tétel nem lehet fajtajelleges, azaz egyetlen szőlőfajta sem dominálhatja a házasítást. Az azonos kritériumok ellenére persze nagy különbségek fedezhetők fel a két típus között, ezek nagyrészt a termőtalaji sajátosságoknak tudhatók be. Az egri borokat általában a magasabb savak, hűvösebb jelleg, a piros, bogyós gyümölcsök dominanciája és enyhe ásványosság jellemzik, míg a szekszárdiak általában alkohol- és tanningazdag nedűk, aromáikban inkább az érettebb, sötét bogyós jegyek fedezhetők fel.
Na de térjünk vissza az EGERSOUL-hoz. Egy igencsak fiatal borászatról van szó, akik az Egerszóláton vásárolt 20 hektáros birtokukon gazdálkodnak, innen van az Egersoul elnevezés is. A helyi fajtákat részesítik előnyben, így természetesen egri bikavérrel is foglalkoznak, ebből kóstolhattunk meg 3 évjáratot is. Az Alpha névre keresztelt sorozatból számomra a 2021-es emelkedett ki, mely a maga elénk piros bogyós jellegével és lágy, behízelgő karakterével fogott meg. De jó szívvel ajánlom végigkóstolni tőlük a teljes bikavér sorozatukat.
Valahogy ez a kóstolás most úgy sikerült, hogy a következő néhány standnál mindig egy-egy cabernet franc-ra esett a választásom, így összeszedtem őket nektek egy csokorba. Nézzük hát a franc-ok mustráját! A Simigh családi pincészetnél a 2017-es évjárattal készültek a mai estére, ami azért is érdekes, mert egy kimondottan meleg, száraz nyár után, a megszokottnál előbb szüretelt tétel, rengeteg beltartalommal, kirobbanó gyümölcsösséggel. A savak gyönyörűen lekerekedtek, egyáltalán nem bántóak és az alkohollal szépen kiegyensúlyozzák egymást. Egy nagyon lágy, tiszta, komplex bort kóstolhattunk.
A szekszárdi borvidéken maradva a Tüske Pince 2018-as évjáratú franc-jában nekem a fekete bogyós, szedres jelleg jelent meg kis csokoládés ízvilággal kiegészítve. Ez azt hiszem éppen az az ízvilág amit egy franc-tól várunk!
A fajtánál maradva, de immár Villányban kalandozva, a Bodor Borászat standjánál álltunk meg egy kóstolóra. Itt meg is állapítottam, hogy ezt a franc-t nekem találták ki!
A lágy tanninok mellett, az áfonya és a szeder dominált, a fahordó jelenléte érezhető volt, de szépen belesimult a bor karakterébe.
Ezt a bort szívesen kortyolgatnám egy szarvaspörkölthöz, de egy gyümölcstortához sem utasítanám vissza!
A villányi franc sor itt nem ért még véget. Nem mentünk messzire, csak a Villány mellett található kicsi sváb faluig, amiről a falu szívében található borászat kapta a nevét, ez pedig nem más, mint a Jackfall (Kisjakabfalva svábul). A villányi hagyományokhoz hűen, évről évre készítenek cabernet franc-t és reméljük, ezt a hagyományt sokáig őrzik még. A 2017-es évjárat erős, határozott rubin színű, szilvás ízjegyek dominálnak benne. A tanninok erősek, markánsak, de nem megy a gyümölcsös jelleg rovására. Az alkohol is érvényre jut, érezni ahogy melegíti fel a szájüreget, majd szépen eluralják a hordós jegyek. Igen hosszú lecsengésű, nagyon komplex, intenzív bort kaptunk.
Ha már villányi franc, akkor a Maczkó Pincészetet premium franc-ja egy igazán izgalmas tétel, tökéletesen illett a sorba! Mély rubin színe ígéretes, megillatolva a szeder, csokoládé, fahéj dominál, amit ízében is visszaad, egy picit talán szilvás-dzsemes irányba megy el a végén, de mindenképpen a gyümölcs dominál a hordós fűszeresség mellett. Szép hosszú lecsengésű bor.
A villányi borvidéken igazán jól érzi magát a cabernet franc, és ha jó kezekbe kerül, akkor csodálatos bort lehet belőle kihozni!
Mackóéknál járva, azonban egy újdonság is porondra került: a Bordói Novemberen debütált a Bearlot névre keresztelt, Maczkó Prémium Merlot. Bár Merlot-val régóta foglalkoznak már Maczkóék, hiszen fontos összetevője Micitől kezdve a Kismedvén át a Nagymedve cuvéeig minden bornak, azonban most megérett arra, hogy önmagában is megállja a helyét a pincészet kínálatában. Ha esetleg kimaradt volna a kóstolón, akkor keressétek, kóstoljátok!
A cabernet franc-ok után eljött az ideje, hogy kísérletezzünk még egy kicsit más fajtákkal is. A választás az Illés Borházra esett, akik a Tolnai borvidéken gazdálkodnak, kis családi pincészetként vetették bele magukat a borok világába 2014-ben, amikor is 35 hektár szőlőt vásároltak meg. A kóstolóra 3 féle rozéval és 3 vörös tétellel érkeztek. A 2023-as pinot regina határozottan az este egyik különlegessége volt számomra. Tudtátok, hogy ő a pinot noir és egy olasz fajta keresztezéséből jött létre? Igencsak szerencsés keresztezés lett, hiszen megörökölte a pinot noir könnyedségét, a fűszeres karakterét, az ellenállóképességét viszont a másik fajtának köszönheti, ezáltal tud sokkal rezisztensebb lenni a gombabetegségekkel szemben. Nagy jövőt jósolnak neki a borászok! Még nem sok borvidéken van jelen, de biztos vagyok benne, hogy többen is kísérletezni fognak vele, és más-más ízjegyeket fog tudni mutatni a különböző talajokon. A 2023-as pinot regina egy nagyon könnyed, laza, intenzív piros színű bor, illatra kissé földes jegyek jelennek meg benne. Ízre viszont már inkább a fűszeresség dominál. Nekem egyértelműen bogyós gyümölcsök jutottak eszembe, mint a málna, áfonya és kis borsos karakterrel. Ha ajánlanom kellene a bort valakinek, akkor egyértelműen a fiatal borfogyasztóknak javasolnám, akik már kacsingatnak a vörösborok felé és egy lendületes, friss, könnyen fogyasztható borra vágynak.
Folytatva az új borok felfedezését, a nagy népszerűségnek örvendő Trifecta Wines and Cellars standjánál kezdtem el kérdezősködni. Amit megtudtam róluk, hogy az Amerikai Egyesült Államokban, a Napa völgyben immár több mint 10 éve készítenek prémium minőségű száraz vörösborokat. A magyar származású tulajdonosnak azonban régi álma volt, hogy a magyar piacot is meghódítsa, erre pedig a méltán elismert Tokaji borvidéket szemelte ki, ahol furmintot és aszút készítenek. A kóstoló tematikájához hűen most a Napa völgyben termelt pinot noir-ból és cabernet sauvignon-ból kínálták a közönséget, és ahogy elnéztem, a pinot noir népszerűsége itthon is töretlen volt. Élményszámba ment ez a bor. Első találkozásra klasszikus pinot noir-nak tűnt, de belekortyolva egy sokkal komplexebb borral találkoztam, mint amire számítottam. A piros bogyós jegyek mellett egy kis fekete cseresznyés ízvilág bolondította meg az ember ízlelőbimbóit, majd rögtön a fűszeres jegyek törtek elő, amik a lecsengésben is szépen megmaradtak, szinte végig kísérték a kortyot, egy nagyon kellemes ízérzetet hagyva maga után.
Ha vörösborok, akkor ne feledkezzünk meg a soproni borvidékről sem. A Winelife Borászat megmutatta, hogy bár nem a bordói fajtákról híresek, ebben is tudnak nagyot alkotni. Egy fahordós cabernet sauvignon került a poharamba, amelyet kizárólag jó évjáratokban készítenek el, tehát egy limitált borról beszélünk. A gyümölcsök közül a fekete szeder és a fekete ribizli van jelen, emellett a hordós érlelésből adódó dohányosság is megjelenik, de a területre jellemző ásványos ízjegyek teszik igazán különlegessé és szerethetővé számomra.
Végül pedig egy emlékezetes befejezés a Jammertal Birtokkal. Nevük biztosan sokaknak ismerősen cseng, rengeteg elismerést szereztek az utóbbi időben. 2022-ben elnyerték a Magyarország legszebb szőlőbirtoka címet, de amire talán ennél is büszkébbek, hogy a 2015-ös évjáratú Cassiopeia Merlot boruk a 2021. évi Concours Mondial de Bruxelles nemzetközi borversenyen több körben végzett szigorú vakkóstoló során a világ összes jelentős borvidékéről benevezett vörösbor közül hivatalosan a legmagasabb pontszámot érte el. Főborászuk, Kövesdi Zsófia, pedig a 2023-as Év Női Borásza elismerést kapta Németország legnagyobb online borbírálati portálja, a selection-online.de szerint. És még sorolhatnánk az elismeréseket, de ezeket ti is elolvashatjátok oldalukon, helyette most inkább az aranyérmes Blue Sky borukat szeretném nektek bemutatni, ami egy klasszikus bordói házasítás. Az alapja egy erőteljes cabernet sauvignon, mely a cabernet franc lekerekedettségével és a merlot bársonyosságával szép összhangot alkot. Elegáns házasítás, melyben a hordós érlelésből származó csokoládés jegyeket tökéletesen kiegészítik a szedres, áfonyás ízek.
Azt gondolom, hogy a jó borok nem maradhattak el most sem, mint ahogy azt már megszoktuk a Winelovers rendezvényeken, emellett viszont rengeteg élménnyel, tartalmas beszélgetésekkel is gazdagabb lehetett, aki jelen volt.