Vincze Bélánál jártunk II. rész

Borászportál
2013. július 24., 12:38


Kóstolási jegyzet - Cikkünk első részében szóltunk arról, hogy az egri termelő, Vincze Béla miként jutott el a gondolattól a megvalósításig, hogy a Mész-hegy bozótos, félerdős területét kiirtsa, s szőlővel ültesse be azt, melyet kizárólag biodinamikus módon igyekszik megmunkálni. Túránk során több féle Vincze bort is megkóstoltunk, ezekről számolunk most be.
Vincze Bélánál jártunk II. rész
 
Vincze Bélánál jártunk II. rész
 
A Mész-hegyben kétségtelenül van valami misztikus, de semmi sem áll tőle távolabb, mint az a szenzáció, amely például a Nagy-Eged-hegyet körbelengi. A Mész-hegyben nincsen semmi lágyság, semmi szenvelgősség, amely az effeminált érzelmeket könnycseppenként kielégíthetné. A Mész-hegy misztikája száraz és kőkemény. Akik idetévedve valami nagy cirkuszra számítanak, tökéletesen kiábrándultan fognak távozni.
 
A Mész-hegy tulajdonképpen se nem hegy (csupán 332 méter magas), se nem meszes kőzetű (leginkább riolittufás, agyagos). A Vincze Borászat egyik jövőbeni reménysége ez a pár hektáros terület, melyen kékfrankos (1,1 ha) mellett Syraht (2,3 ha), Cabernet franc-t (2,2 ha), Merlot-t (0,9 ha) és Pinot noirt (0,9 ha) is termelnek.
Perzselő meleg volt, mikor a borász felvitt bennünket erre a helyre. Megmutatta a még friss telepítésűnek számító tőkéket; szinte gyermekek még. A hőség miatt kevesebb időt töltöttünk itt el, mint amennyit szerettünk volna, azt viszont megtudtuk, a borászatnak e területen több telepítése, (magán)ingatlanberuházása is várat magára. Több hordónyi Mész-hegyi bor is bőven a forgalombahozatal előtt áll még; pihennek a Heimann Ferenc építette pincében. Ide menekültünk be a forróság elől, s a borásszal végigkígyóztuk a hordók hosszú sorait, kivált a Mész-hegyen termett tételekre koncentrálva. Vincze Béla a lassú borkészítésre rendezkedett be, a természetes biológiai folyamatokat nem célja sürgetni. Olyan vörösborokat kóstoltunk, melyekben több év után is még 5 és 10 g/l közti maradékcukor és óriási potenciál volt.
Vincze Bélánál jártunk II. rész
 
Kóstolási jegyzet
Vincze Borászat – Egri Csillag 2012
Forgalomban még nem kapható, de már majdnem kész tétel. Olaszrizlinget 40%-ban tartalmaz, a többi összetevő: zöld veltelini, rizlingszilváni és leányka. Illatintenzitása mérsékelt, ornamentikája főként pattintott köves, naspolyás, fehérhúsú gyümölcsös jegyekből áll össze. Savérzete élénknek hat; jó ritmusú, frissítő a korty, melyben citrusos jegyek pattognak ide-oda, némi mandulásság kíséretében. Közepesnél vékonyabb testéhez egy viszonylag magasabb, „évjáratos” alkoholjelenlét társul, mely lecsengéskor kellemesen fűti a torkot. A szokásosnál alacsonyabb hőmérsékleten (7-8 °C) történő felszolgálás és egy citromos süllőtekercs kimondottan jót tesz neki.
Vincze Borászat – Sauvignon Blanc 2012
Az alapanyagot vásárolta a pincészet, a bor pedig még tartályminta. Közepesen intenzív illatában a fajtára olyannyira jellemző bodzás, vágott füves, esetleg zöld paprikás, friss jegyeket aligha találunk. Egrest, kevés füstöt és amolyan cukorkás motívumokat annál inkább. Kóstolva úgy 10 g/l maradékcukor érhető tetten, de a borászatban nem is cél, hogy e tételt szárazra iskolázzák. Teste könnyed, savérzete valamelyest kerekebbnek hat az előzőnél. Talán az almasav-komponens kevesebb, meglehet, hogy az összes sav mennyisége is elmarad a közepes szinttől, mindez azonban megint csak 2012 meleg, aszályos, vízfedezet nélküli évjáratának tudható be.
Vincze Borászat – Cabernet Franc 2009
A szőlő egy része Egerszólátról, a másik, felvásárolt hányada pedig Andornaktájáról származik. Mély gránitszínű ital, roppant sokrétű, intenzív illattal. Meggy, ribizli, medvecukor és tejcsokoládé egybeforrt illatelegye száll fel a pohárból, némi citromfű kíséretében. Szellőztetéssel mindez egyre csak mélyül, egyre szédítőbbé, spirálszerűbbé, keletiesebbé válik. Vastag, de érett tanninok, széles savak, gazdag alkohol jellemzi. Masszív struktúra. Sűrű konzisztencia. Lenyűgöző örvények a kortyban. Igazi versenybor, melyet mi sem bizonyít jobban, hogy a legutóbbi bordeaux-i világversenyen egy aranyéremmel díjazta a nemzetközi zsűri, pedig még épphogy csak elkészült. El kell ezt tenni minimum 3 vagy 4 évre, hogy a palackban igazán összeérjen mindene.
Winelovers borok az olvasás mellé