Yossarian dilemmája

Gonda György
2013. május 21., 16:42


22-es Csapdája summarium - Két félelmem volt 2013. május 11-én délután. Az egyik, hogy a Győri ETO ismét nem tudja átlépni saját árnyékát, a másik pedig, hogy miként fogok elbírni egy sereg ismeretlenségből előbújni akaró pince - sőt magyar borvidék - borával. S ha dönteni kellene, nem tudnám megmondani, hogy melyiktől féltem jobban. Bár csak ennyi gond lenne a világban.
Yossarian dilemmája
 
Yossarian dilemmája
Yossarian kapitány dilemma közben
Amikor egy perccel a mérkőzés vége előtt Ambros Martín azt közölte a leányokkal, hogy meg kell nyerni a meccset, nekem pedig már hangom sem volt a sok ordítástól, elmúlt mindkét félelmem. A győriek magasba emelték a kupát, így aztán boldog szívvel (pedig mióta az eszemet tudom a budapesti zöld-fehér a kedvencem színem) határoztam el, hogy lesz, ami lesz, ma semmi sem állhat az utamba.
Szerencsére nem váltam olyan nagy kockázatot, mint régi jó barátom, Yossarian.
 
Hosszú évek tapasztalata alapján úgy látom, hogy Magyarország bármelyik pontja tökéletes borkóstolásra. Akárhol járunk, mindig lehet találni egy kis zugot, ahol az ember egyszer csak arra ébred, hogy csoda van körülötte. Az A38 klubhajó is ilyen hely. Szabadtéren is voltunk meg nem is, boldogítóan sütött a nap, a borospalackok mögött felbukkanó panorámára sem lehetett panasz, kellemes volt a hangulat, sok új arccal és sok régivel. Úgyhogy igazából minden rendben volt, hogy jól teljen a harmadik 22-es csapdája.
Yossarian dilemmája ezen a napon az volt, hogy megfossza magát a felfedezés örömétől és az ismert, megbízható, bár több esetben az izgalmat nélkülöző borok között válogasson, vagy mint igazi hős, belevesse magát az ismeretlenbe, egy bombázópilótához méltóan.
Végül is úgy alakultak az események, hogy én is olyan lettem, mint hősöm Olaszország felett. Az elején nagyon bátor voltam, ahogy haladtunk előre elveszett a kezdeti lendület, és inkább a biztonságos földön éreztem magam a legjobban.
Kóstolási jegyzet(foszlányok)
Essen szó a felhozatalról. Voltak húzónevek, a biztonságos talaj erejével. Kell ilyen is minden rendezvényen, nélkülük garantáltan csökkenne a vendégszám. Tamás Ervin (Balatonfüred-Csopak), akinek még mindig pompás az olaszrizlingje. Benedek Peti (Mátra), aki az ország egyik legtöbb gondolatot hordozó cserszegiét hozta el magával. A chardonnay is pompás lesz pár év érés után és a pinotban is van fantázia. Jelen volt a tokaji borvidék egyik legtehetségesebb pincéje, az Árpád-hegyi. Szerencsére ők nem csak a biztonságot adták, hanem sok élvezetet is. Ezzel még Yossarian bajtársa Félkupica Fehér Főnök is egyetértett.
Aztán voltak a feltörekvő, arcukat kereső pincészetek, akik szerencsére jó úton járnak. Szarka Pince (Badacsony-Szent György-hegy) egy pompás szürkebaráttal 2011-ből és Szarka Gyulával, aki nem csak remek zenész, hanem melegszívű szőlősgazda is. Itt jegyzem meg, hogy nagyon örült neki Yossarian, hogy a pincék „gazdáival” is megismerkedhetett. Anna Borház (Hajós-Baja) egy roppant izgalmas, biogazdálkodásból való 2011-es merlot-val. S még ott volt a Vinum Veress, a soproni Winelife, akik az osztrák piac ízlése szerint dolgoznak és ennek megfelelően egy igen jól sikerült reduktív zöldveltelinvel örvendeztettek meg minket. Nem marad el mögöttük a móri Geszler Pince megbízható ezerjóival. Sok dicséretet kapott Siklósról Bakonyi Péter is. Ebbe a csoportba tartozik most, a szerintem szebb napokat is látott Ferenczi-Debreczeni páros is.
Aztán voltak olyanok is, akik hát mondjuk úgy, hogy nem ütötték meg a szintet, egyszer-kétszer még a roppant bátortalan Tappman lelkész is kiborult.  Végül volt néhány olyan pince is, akire nem jutott már kapacitásom.
Cimboráimmal együtt úgy látjuk, hogy a kezdeményezés nagyon jó, bár egy este alatt ennyi bort képtelenség végigkóstolni. Persze, ha nincs ennyi borászat jelen, akkor nem lenne 22-es csapdája. Félkupica Fehér Főnök szerint – bár néha Ő egy kicsit szigorú – erre egyetlen megoldás van: az előkóstolás. Szigorúan szűrni kellene azokat, akiket még nem ismernek a szervezők. Nem lehet megengedni senkitől sem az oxidált, szétesett tételeket, pinceszagot, vagy például liebfraumilch típusú rajnai rizlingeket. Akárhogyan is keressük a tehetségeket, az újdonságot, nem lehet lejjebb adni a szintet.
Ettől eltekintve az arányok, a leosztás is rendben volt. Egy kis harapnivaló jó lett volna. Bár volt kenyér, de hát ennél többet várunk és hát az A38 hot-dogját inkább hagyjuk a feledés homályába veszni. Szerintem a kóstoló tömeg nagysága is pont kellő méretű volt – a szervezők szerint nem, ami talán a Rozália következtében alakulhatott így. Hiába, (rá)szervezni tudni kell. Yossarian haverom lelkemre kötötte, hogy jegyezem meg, hogy több csajnak még jobban örült volna.
Összegezve jó kezdeményezés, kicsit több tapasztalattal, profizmussal és egy picit magasabb színvonallal még jobb lenne. Nem ártana egy kicsit erősíteni a kommunikáción is. Ezek nélkül ez a rendezvény is csak egy lesz a többi nem túl izgalmas, minden napra jutó kóstolók közül.