A Zinfandel eredetéről

Pécsi borozó
2011. augusztus 09., 14:43


Egyszer egy gasztromagazin hátoldalán olvastam a hirdetést: Isten hozott újra itthon, Zinfandel! Nos, ha az itthon alatt Magyarországot értette - mi mást persze -, a hirdetés kreatívja vagy a kaliforniai borokat forgalmazó cég vezetése, akkor nagyot tévedett. Vagyis hogy inkább a legendában, mint a tényekben bízva így próbálja meg eladni a Zinfandelt Magyarországon. Mintha magyar fajta lenne, mintha tényleg hazatérne a távolba szakadt rokon. A rokon azonban ez esetben nagyon távoli.
A Zinfandel eredetéről
 
A Zinfandel az Egyesült Államok egyik legnépszerűbb fajtája, ha jól olvastam utána, akkor a kékszőlők 23 százalékát teszik ki a zin-ültetvények. A népszerűséghez azonban igencsak hiányos családfa tartozik. Vagyis hát tartozott a közelmúltig. De kezdjük az elején.
„Az őshonos kaliforniainak kikiáltott Zinfandel talán pont azért bír akkora vonzerővel, mert eredete teljességgel bizonytalan. Származásával kapcsolatban két közkeletű tévhit él ma is. Az egyik szerint a fajtát Haraszthy hozta Kaliforniába; a másik szerint ősét ma is termesztik Magyarországon cirfandli néven.” (1)         (A cikk a hirdetés után folytatódik!)
 
A Haraszthy-féle elmélet a legerősebb a közvélekedésben, viszont kétségkívül téves. A magyar kalandor-üzletember (2) valóban telepített szőlőt, valóban volt közte Zinfandel, valóban alapított pincészetet (3), amely ma már érdekes módon nem is nagyon foglalkozik ezzel a szőlővel – de a Zinfandel már Haraszthy előtt megjelent az Államokban. Nagy érdeme, hogy több más európai szőlővel egyetemben ezt a fajtát is telepítette Kaliforniában.
De akkor mi is az a Zinfandel? Azt már 1967-ben kiderítették amerikai tudósok, élükön Austin Goheennel, hogy DNS-szerkezete azonos az Olaszországban, elsősorban Pugliában termesztett Primitivo fajtával.
Akkor tehát a Primitivo a Zinfandel őse?
Ez sem igaz, hiszen a Primitivo a Zinfandel amerikai megjelenése idején kezdett el megjelenni Pugliában, legalábbis az 1700-as évek vége előtt nincs róla említés. Az USA területén viszont már 1820 körül van nyoma.
A kutatások nem zárultak le, hiszen 1997-ben Miljenko Mike Grgich, horvát gyökerekkel bíró kaliforniai borász (4) felkereste a növénygenetikával foglalkozó Carole Meredith professzort a Davis egyetemen, hogy szerinte a Plavac mali (5) dalmát szőlőfajta a Zinfandel őse. Az amerikaiak így közös kutatásokat kezdeményeztek a zágrábi egyetemmel, aminek viszont az lett az első eredménye, hogy a Plavac mali nem Zinfandel.
Viszont a Plavac mali egyik őse a Zinfandel (6). A kutatások 1998-2002 között folytak, és a horvát tudósok előkerítették a Plavac mali másik édesszülőjét is, ami a Dobričić nevű fajta. Ez ma szinte csak Šolta, Čiovo és Brač szigetén található meg.
A kutatás leszűkült ezekre a szigetekre és 2001-ben elérkezett az áttörés ideje: rátaláltak a Crljenak kaštelanski (crlyenák kastelánszki) nevű fajtára. Kaštel Novi településen Ivica Radunić szőlőjében 22 tő maradt meg belőle – és genetikailag teljesen azonosnak bizonyult a Zinfandellel!
A DNS analízist Zágrábban és Kaliforniában is elvégezték, és mindkét helyen azonos eredmény született. A tudósok folytatták a keresést és kiderült, hogy a fajta másik neve Tribidrag vagy Pribidrag volt (ezen a néven már csak herbáriumokban maradt fenn), és úgy ötszáz éve a legelterjedtebb szőlőfajta volt. A reneszánsz horvát/dalmát költők kedvenc borát adta, amelyet több ízben is megénekeltek. A Crljenak valószínűleg először Bécsbe jutott el, ahol a monarchiabeli szőlőfajtákat mind begyűjtötték, és onnan kerülhetett ki Amerikába.
Azt egyelőre nem tudni, miért nem maradt fenn, talán gyermeke, a Plavac mali ellenállóbb és megbízhatóbb termést adott. Azt ugyanis a kaliforniai termelők is elismerik, hogy a Zinfandel hajlamos a tömegtermelésre, ráadásul egyenetlenül érnek be a fürtjei…

A Zinfandel hazatért Dalmáciába
A horvátok a felfedezés hatására a Crljenak kaštelanski újratelepítését támogatják. Kísérletképpen Hvar szigetén létesült egy ültetvény, ahol Crljenak, Primitivo és Zinfandel klónokat ültettek egymás mellé. Hamarosan már szüretelni is lehet talán és akkor minden fajtából külön-külön készítenek bort, akár a látogatók is összehasonlíthatják, mennyire hasonlítanak a DNS-azonos szőlőfajták.
Azt már most is lehet érezni, hogy a Plavacban és a Zinfandelben van hasonlóság. Van bennük valami mediterrán fülledtség, gyümölcsös teltség, kis édeskés-érzet a végén… Én néha a villányiakban, elsősorban az oportóban is érzem ezeket a jellegzetességeket, hiába, a magyar mediterrán. De addig is javaslom, aki teheti, kóstoljon össze egy Plavacot és egy Zinfandelt. Megéri a kóstolást!
Jegyzetek
 
(Szerző: Győrffy Zoltán)
 
Winelovers borok az olvasás mellé