A narancsbor sokszor úgy néz ki, mint egy fehérbor – hiszen fehér szőlőből készül, és a színe is inkább a fehérborra utal. Emiatt ösztönösen a fehéreknél megszokott 7–13°C közötti hőmérsékleten szolgálják fel még éttermekben is, de ez a borstílus hidegen keserű és élettelen lesz, élvezhetetlenül tapadós tanninokkal.

A hideg ugyanis elnyomja az illatokat, mert az illékony molekulák nem tudnak kiszabadulni. Pedig ezek a borok éppen ettől egyediek: az illatuk kicsit édeskés, teás, rusztikus azt sugallva, hogy édes bort fogunk kóstolni, az ízlelés után azonban inkább száraz, tanninos lecsengést kapunk. Ha még ehhez túl is hűtjük a bort, az illatok elmaradnak, és marad a szárító tannin. Ez nem az az élmény, amit egy narancsbornak nyújtania kellene.

Inkább a vörösekhez áll közelebb
A narancsbor készítésének technikája a vörösborokéhoz hasonló: a szőlő héja hosszabb ideig érintkezik a musttal a préselés előtt. Héjon áztatott boroknál – főleg egyes szőlőfajtáknál - mint pl. a pinot gris vagy szürkebarát - a kesernyés, tapadós tanninélmény erőteljes lehet, különösen hidegen. A narancsbort emiatt sokkal inkább a könnyed testű vörösborokhoz érdemes sorolni stílusban, semmint a fehérborokhoz. 

 

A narancsborok többségét - emellett sok fahordóban érlelt fehérbort is - a pincében is megszokott 13–15°C hőmérsékleten a legjobb kínálni, bizonyos tételeket akár 18-20°C-on is érdemes kipróbálni. (Ugyanakkor ha alacsony a tannin- és csersavtartalom, akkor hűthető kicsit jobban.) A grúz és bizonyos osztrák narancsborokra különösen igaz, hogy az aromák csak egy bizonyos hőmérséklet felett bontakoznak ki. 

A narancsbor: élő hagyomány
Grúziában, ahol több mint 8000 éves borkészítési hagyomány él, a narancsborokat nem “hűtőhidegen” fogyasztják. Ezeket a borokat földbe süllyesztett, agyag edényekben, az ún. qvevri-kben erjesztik és érlelik, és gyakran fel is tüntetik a címkén az ajánlott felszolgálási hőmérsékletet: legtöbbször 17-20°C-ot!

 

 

Egy ősi természetes borkészítési eljárásról van szó, amely nemcsak az alkoholos erjedést biztosította, hanem tartósabbá is tette a bort, a héjból kioldódó cserzőanyagok révén. A narancsborok a mai borászati trendek és az ősi hagyományok találkozásából születtek újjá. Az igazán kiváló tételei kizárólag érett és egészséges szőlőből készülhetnek, legtöbb esetben adalékanyagok és tartósítószerek nélkül.

 

A narancsbor nem az átlagos borfogyasztónak szól: karakteres, komplex ital, amely eltér a fehérboroktól megszokott selymességtől, illat-, és aromajegyektől. Bár a héjon erjesztés általában durvább textúrát eredményez, egyes narancsborok mégis képesek sima, elegáns kortyélményt nyújtani. Ezek a borok nem fajta- vagy borvidékfüggők, inkább a készítő személyiségét tükrözik. Gasztronómiai szempontból remekül illenek komplex ételekhez, és azok számára jelentenek igazi élményt, akik nyitottak a megszokottól eltérő, természetközeli borélményekre.