A Velencei-tó Európa egyik legmelegebb tava, amely a sekélységének és a vidék magas napsütéses óraszámának köszönhető. Kevesen tudják, hogy a ’60-as években kiszáradt. Azután kezdték meg a szabályozását, és mára sikerült többé-kevésbé állandósítani a vízmennyiséget.

 

A tó kiválóan megközelíthető, azonban – a kirándulók szempontjából szerencsére – közel sem olyan zsúfolt, mint a Balaton nagy része. Vize nagyon gazdag ásványi anyagokban és tőzegben. A víz háromféle színéről, és a fantasztikus úszó szigetekről, valamint a csodálatos vízi világról egy hangulatos kenutúra keretében (érdemes előre egyeztetni!) magunk is megbizonyosodhatunk. Az evezés után pedig jöhetnek a kulináris élvezetek!

 

 

A Velencei-tó térsége az Etyek-budai Borvidék része, a borkészítés pedig több száz évre folyik a területen. A Velencei-hegység déli oldalán a mai napig léteznek azok az óriási pincék, amelyeket a XVIII. században használtak.

 

A környék borait abban az időben leginkább a fővárosba szállították, de még az angol királyi haditengerészetnek is jutott belőle. Napjainkban leginkább olaszrizlinget, zöld veltelinit, és chardonnay-t termelnek a vidéken, de vannak vörösbort adó fajták is, így kékfrankos és cabernet sauvignon is.

 

A Velencei-tónál borút is működik, a környék borainak legnagyobb seregszemléje pedig a rendre május elején megtartott Velencei-tavi Hal-, Vad-, Bor-, és Pálinkafesztivál.

 

 

A tó környékén a szőlők mellett rengeteg gyümölcsös is található. Ebből már sejthetjük, hogy valahol pálinkát is kell, hogy főzzenek a közelben. Valóban, az Agárdi Pálinkafőzdében a különböző párlatokon kívül likőröket, és gyümölcsleveket is készítenek.

 

A főzde meglátogatását érdemes összekötni az Agárdi Termálfürdőével. Ráadásul az utóbbi egész évben nyitva van, nincs is jobb annál, mint télen a kinti termálmedencében üldögélni.

 

 

Velencén a legjobb lángost a Gajdos Lángosozóban lehet kapni (Velence, Ország út 54.), árulnak a simától a füstöltsajtos-tejfölösön keresztül, a kapros-juhtúróson át a virslisig mindenfélét.

 

 

Sült halakkal a Jobb mint otthon Halsütő és Borozóban (Agárd, Kemping u.) érdemes próbálkozni, ahol korrekt pörköltekhez is hozzájuthatunk. Hogyha pedig már ott vagyunk nem hagyhatjuk ki a bejáratnál található rétesest sem!

 

Fagyiban verhetetlen a gárdonyi Kati Fagyizó, de a sukorói Mandula cukrászda süteményeit is bátran ajánljuk!

 

Halászléért a Szúnyogszigeti Halászcsárdába kell menni! Az elméletileg Pákozdon, de gyakorlatilag a településtől távolabb, egy félszigeten található csárdában már 150 éve is főtt a lé, ma sincs ez másképp. A félszigetre Gárdonyból megy menetrend szerint kishajó, érdemes azzal érkezni, és előételnek a békacombot is megkóstolni!

 

 

A Velencei-tó északi részén kiváló kirándulóhelyek várják a turistákat. A már említett Szúnyogszigettől nem messze található a Pákozdi csata emlékhelye, és a közelben van a Pákozd-Sukorói Arborétum is, ahol egy kis gyaloglás és a kilátó megmászása után lélegzetelállító látvány tárul elénk.

 

 

Tovább barangolva érdemes felkeresni a nadapi szintezési ősjegyet, és a pákozdi ingóköveket is. Hazafelé pedig betérhetünk a borokat „visszakóstolni” a pázmándi Bálint Boráriumba, ahol a környékbeli borok mellé sparhelten készült ételeket kínálnak.