A borturizmus egyik örök dilemmája, hogy egy borkóstoló után valakinek mindig haza kell vezetnie. A nyitott tetejű, különleges hangulatú borbusz ezt veszi le a vendégek válláról: nincs parkolókeresés, nincs útvonaltervezés, csak hátra kell dőlni, gyönyörködni a szőlőhegyekben, megállni a pincészeteknél és kötetlenül kóstolni. Már az első kilométereken kiderült, hogy ez jóval több egy egyszerű transzfernél: egy egész napos balatoni élmény, amely mögött egy személyes történet áll.

 

 

A 46° Balaton Borbusz ötlete nem egy üzleti tervből, hanem egy személyes élményből született. Szabó Virág, az ötletgazda rendszeresen járt Balatonfüredre a barátnőivel, de egy idő után úgy érezte, mindig ugyanazokat a helyeket fedezik fel.

 

A fordulópontot egy dél-afrikai út jelentette, ahol Stellenbosch és a Franschhoek-völgy környékén egy retró borvillamos adta az inspirációt.

 

 

A Hollandiából érkező busz végül a Balatonnál talált új otthonra. Hónapokig tartó szervezés, helyi borászatokkal kialakított együttműködések és rengeteg háttérmunka kellett ahhoz, hogy mára két útvonalon, több mint 25 pincészetet kapcsoljon össze a Balatonfüred–Csopaki borvidéken.

 

A név a 46. szélességi körre utal, amely ezt a borvidéket is összeköti olyan világhírű bortermő régiókkal, mint Burgundia vagy Oregon egy része.

 

 

 

Virág szerint a cél kezdettől fogva nem az volt, hogy a vendégek minél több bort kóstoljanak. Ahogy mondta: „Nekem az az egyik legfontosabb célom, hogy minden vendég estéje jobb legyen, mint a reggele volt. Hogy úgy szálljon le a buszról, hogy azt mondja: ez volt a nyaralásom egyik – ha nem a legjobb – napja.”  

 

A program jóval túlmutat a borkóstolón: a pincészetek mellett a környék története, természeti értékei és kulturális öröksége is része az élménynek, így inkább egy egész napos balatoni kirándulásról van szó, amelynek a bor csak az egyik fontos eleme.

 

A tervek között új, például badacsonyi vagy káli-medencei útvonalak és további gasztronómiai programok is szerepelnek, miközben egyre több külföldi és távolabbról érkező vendég fedezi fel a Borbuszt. Mi pedig abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy Virággal együtt utazhattunk, így első kézből láthattuk, mekkora szívügyének tekinti a Borbuszt és a Balaton-felvidék bemutatását.

 

 

 

A mi útvonalunk első állomása a balatonszőlősi Balaton Wines Visitor Center, illetve a Casa Christa volt, amely elsőként csatlakozott megállóhelyként a BorBusz programhoz.

 

A dombtetőn fekvő zöld oázisba megérkezve szinte mindenki ugyanazt tette: néhány másodpercig csak döbbentem nézte a panorámát. Csend, nyugalom, és jéghideg Garamvári Mimi Blanc de Blancs Brut fogadott minket – régi ismerősünk, Borsos Kitty jóvoltából.

 

A 2021-ben megnyílt agriturismo birtok az elmúlt években nem véletlenül került fel a hazai gasztronómiai térképre. Az egyedi, présházakból kialakított szálláshelyek és a többszörös Bib Gourmand-ajánlással elismert étterem egyszerre elegáns és otthonos, miközben végig megmarad balatoni léptékűnek.

 

Különösen szimpatikus volt, hogy a konyha tudatosan épít a helyi termelőkre, saját fűszerkertre és a birtok adottságaira. A kétfogásos ebéd kifogástalan szervizzel érkezett, de még így is nehéz volt eldönteni, hogy a tányéron lévő elemekre vagy a panorámára figyeljük inkább.

 

A ház saját Sauvignon Blanc-ja külön történet. Koronczai Martin közreműködésével készült, mindössze ezer palackos tétel, amely kereskedelmi forgalomban nem is kapható. A Balaton Wines Visitor Centerben mutatott izgalmas borsor szépen megmutatta a Balatoni régió sokszínűségét: a 2022-es Istvándy Kékderű a populáris, könnyed arcát mutatta ennek a ritka fajtának, míg a 2024-es Csikó Olaszrizling már jóval karakteresebb, komolyabb szerkezetű bort adott. A példamutató egyensúllyal bíró, finoman ásványos 2023-as Skrabski Rajnai Rizling pedig ismét emlékeztetett arra, milyen magas szinten dolgoznak bizonyos balatoni termelők: a bor bio, hisztaminszegény és még vegán is.

 

 

 

A délutánunk már inkább a borvidék saját ritmusáról szólt.

 

A Tóth Andi által vezetett Szőlőskert Borbolt és Kóstolóhelynél az embernek az az érzése támad, mintha egy régi balatoni nyárba csöppent volna vissza. Barátságos terasz, közvetlen hangulat, kiválóan összeválogatott borok és ötcsillagos szervíz – minden mesterkéltség nélkül.

 

Innen gyalog vezetett az utunk a Jásdi Borteraszhoz, ahol Gősi Péter fogadott bennünket. A 15 éve a birtokon dolgozó, a vendéglátásért felelős szakemberrel folytatott beszélgetés hamar túlmutatott a poharakon: szó esett az ikonikus Siralomvágó, Lőczedomb és Sáfránkert dűlőkről, a különleges, permi vörös homokkő talajról, a klímaváltozás kihívásairól és arról is, milyen nehéz ma megőrizni a frissességet egy egyre melegebb borvidéken.

 

A kóstolósor egyik legkülönlegesebb tétele a 2023-as Siralomvágó Olaszrizling volt. Visszafogott illata után egészen komoly ásványosság bontakozott ki a pohárban, míg a – csapatunkban igencsak kedvelt – könnyed, hidegre hűtött kadarka azt bizonyította, hogy egy vörösbor is lehet nyári, játékos és olyan, amelyből szinte észrevétlenül ürül ki a pohár.

 

Az sem mindennapi pillanat, amikor egy kóstoló közben maga Jásdi István is kisétál a teraszra, és néhány percet a vendégekkel beszélget. Szerencsére mi sem maradtunk ki ebből.

 

 

A Homola Birtokon már a jövőről beszélgettünk. Az organikus művelés, az új feldolgozó, a folyamatos kísérletezés és a modern technológiák mind azt mutatják, hogy a pincészet hosszú távon gondolkodik.

 

A kóstolósorban a furmint pezsgő, a rajnai rizling első évjárata, a közönségkedvenc sauvignon blanc, valamint a két eltérő karakterű tihanyi kékfrankos is helyet kapott – utóbbiak nálunk különösen nagy sikert arattak. A tételek szépen megmutatták, hogy ugyanazon borvidék mennyire sokféle arcát tudja megmutatni.

 

 

Az utolsó állomás – és szállásadónk – a Figula Pincészet volt.

 

Ha egyetlen bort kellene kiemelni a napból, nehéz dolgunk lenne: a szűretlen cabernet pezsgő, a Száka és a Baricska Olaszrizling is igencsak emlékezetes tételek voltak. Mégis, amelyet hetekkel később is biztosan emlegetünk, nálunk egyértelműen a Köves.

 

Már tartálymintaként is lenyűgöző volt, a 2022-es évjáratú palackos tétel pedig egyszerre mutatta meg az olaszrizling eleganciáját és a furmint feszességét. Elképesztően komplex, sós karakterű, hosszú lecsengésű bor, amely minden kortyával újabb részleteket mutatott a borvidék és a borász stílusából.

 

 

Legalább ennyire izgalmas volt látni azt is, milyen lendületben van jelenleg a pincészet. Az új üzemrész, a korszerű feldolgozó és a háttérben zajló fejlesztések mind azt mutatják, hogy Figuláék továbbra is a minőségre építenek. 

 

A pincében tett látogatás közben már az idei szüret előkészületeibe is bepillanthattunk. A tartályok, hordók és a precíz munka mögött ugyanaz a gondolat rajzolódott ki, amely az egész nap során visszatért: a borászat alapja és célja továbbra is a lehető legjobb minőségű szőlő megtermelése.

 

 

A nap végén arra jutottunk, hogy igazából nem egyetlen bor vagy pincészet miatt maradt emlékezetes ez a nap.

 

Sokkal inkább azért, mert láthattuk, hogy a Balatonfüred-Csopaki borvidék ma már nem egymástól független állomások sora, hanem egyre inkább együtt gondolkodó közeg. A borászok ajánlják egymást, közös élményt építenek, és olyan utat kínálnak a látogatóknak, amelyben a kóstolás és a felfedezés mellett a közlekedés sem jelent kompromisszumot.

 

A 46° Balaton Borbusz ebbe a rendszerbe kapcsolja be a vendégeket. Összeköti a borvidék különböző arcait, és segít úgy bejárni azt, ahogyan a helyiek is látják: egymást erősítő közösségként. Talán éppen ettől válik egy ilyen nap valódi balatoni borélménnyé.