Ézsiás György: A hordókészítés és a motorozás tesz egész emberré

Németh Richárd
2013. augusztus 14., 14:17


Teszt - Egyfajta tartalombővítés okán fogtunk bele abbéli vállalkozásunkba, hogy olyan figurákat mutassunk be Olvasóinknak a boros szcénából, akik rajonganak a motorokért, sőt, a motorozás egyenesen életformájuknak mondható. Első ízben a nagykátai hordómanufaktúra cégvezetőjét, Ézsiás Györgyöt keresetük fel, aki megrögzött Gold Wing fan, és aki a Hondától egyhetes tesztelésre kölcsönkapott F6B-vel kapcsolatos élményeit osztotta meg velünk.
Ézsiás György: A hordókészítés és a motorozás tesz egész emberré
 
Ézsiás György: A hordókészítés és a motorozás tesz egész emberré
(fotó: Graselly Balázs)
A munkám több mint a hobbim
Ézsiás György egy igazi megszállott. Saját bevallása szerint nem szeretne olyan helyzetbe kerülni, hogy a hordókészítés vagy a motorozás között rangsort kelljen felállítania; mindkettő ugyanannyira fontos és meghatározó számára. Két keréken már egész Európát bejárta, nemcsak azért, mert amikor ideje jut rá igyekszik részt venni a nemzetközi Gold Wing találkozókon, hanem mert munkája miatt egyfolytában úton van. Mesélte, hogy egyszer egy megrendelő állított be hozzájuk Nagykátára, a hordómanufaktúra központjába, s kérdezte az alkalmazottait, hol találja őt, a tulajt. Mire azok azt felelték, Ézsiás úr természetesen a „dolgozószobájában” van, valahol Padova és Nápoly között az országúton.
Az Ézsiás Manufaktúra 1995 óta készít és újít fel hordókat, magyar tölgyből. A típusokat tekintve a magyart (kerekded) és franciát (szivar formájú) alkalmazzák. Hordói itthon és külföldön egyaránt közismertek, melyek minőségét jelzi, hogy a manufaktúra tavaly elnyerte a Magyar Termék Nagydíjat. „Ha akarom – mondja György – a munkám is a hobbim, akárcsak a motorozás. Bár többről van szó, mindkettő esetében. Az a létforma, amit magamnak kialakítottam, a hordókészítésen és a motorozáson nyugszik. Az egyik az alkotás, a másik a szabadság tökéletes megélését biztosítja. Így vagyok egész.”
Ézsiás György: A hordókészítés és a motorozás tesz egész emberré
(fotó: Graselly Balázs)
A motorok királya
A Gold Wing, minden idők leghíresebb utazómotorja, mára egy élő legendává vált. A kezdetekben, 1975-ben négyhengeres boxermotorral dobta piacra a Honda a sorban az első „királyt”, a GL 1000-et. A Gold Wing fejlődése ezt követően nagy léptékekben történt: míg ’75-ben idomzat nélkül, addig ’80-ban már idomokkal felvértezve, 1100 köbcentiméteres erőbázissal került az amerikai piacokra, egyfajta megvalósult álomként. 1984-ben már 1200 köbcentire növelték a négy henger űrtartalmát, ’88-ban pedig már kijött az első hathengeres változat is, 1500-as lökettérfogattal. Egészen 2001-ig ezek voltak a Gold Wing meghatározó paraméterei, míg meg nem jelent a ’Góliát’, az 1800 köbcentis boxer-monstrum. Hogy az amerikai piac egyre növekvő igényét a Honda ki tudja elégíteni, folyamatosan bővítette a motor felszereltségét is. Így mára beépített navigációs rendszer, fűthető ülés, tempomat, fedélzeti audió-rendszer és légzsák is jár a vasparipához.
Ézsiás György: A hordókészítés és a motorozás tesz egész emberré
(fotó: Graselly Balázs)
„Gold Wing… ki ne vágyna egy ilyen motorra? – réved gondolatai közé fókuszálatlan tekintettel Ézsiás György. „Képletesen és fizikai értelemben is hosszú utat jártam be, mire szert tehettem a sajátomra” – kezdi történetét, miután leszáll a hathengeres behemótról. „Az egész ott kezdődik, hogy hatévesen már rendszeresen vezettem; ültem a tankon, mögöttem apám egyesbe tette a motort, én pedig repesztettem a földúton. Az akkor őrületesnek tűnő sebesség, a hajamat kócoló menetszél, a mellettem elsuhanó kukoricatáblák és fenyőerdők, a motoron átélt, de még csíráiban várakozó szabadságérzet első tapasztalatcseppjei az idő tégelyében fokozatosan szenvedéllyé sűrűsödtek bennem. A motorozás, hogy úgy mondjam, lényem meghatározó alkatrészévé vált. Tizenkét évesen már a saját Rigámat bütyköltem a házunk udvarán, nyakig olajosan. Később jött egy 125-ös MZ, és még a húszat sem töltöttem be, mikor már saját magamnak építettem cross motort. A hobbim végül a munkámmá vált; első komoly munkahelyemen ugyanis motoros postásként dolgoztam. Ott meg nem volt olyan, hogy most nincs kedvem motorra ülni, mert 40 fok van, vagy szakad a hó és fagyott az út. A leveleket, újságokat minden körülmény között kézbesíteni kellett. Aztán jött egy jó pár év kamionozás, mikor is a motorozás kissé háttérbe szorult, de végül a sors úgy alakította, hogy megvásárolhattam egy Gold Wing GL 1800-ast, s tudtam, visszakapok valami tőlem elidegeníthetetlent. Az életemnek ebben az új fejezetében adatott meg, hogy a motor újra munkaeszköz lett számomra. Ezzel látogatom ugyanis a partnereimet, a borászatokat. Mivel munkaügyben gyakorta kell mennem Olaszországba, Szerbiába, Szlovákiába, Ausztriába, Spanyolországba is, így ez a masina már a 240 000-ik kilométerét is túllépte. Repülőre ugyanis én fel nem szállok Európában, az szent.”
Ézsiás György: A hordókészítés és a motorozás tesz egész emberré
(fotó: Graselly Balázs)
F6B tesztelve
A cél az volt az F6B esetében, hogy a Gold Wing GL 1800 hathengeres életérzését a fiatalabb közönség számára is elérhetővé, megtapasztalhatóvá tegye a Honda. Mert hát a Gold Wing korosztálya mégiscsak a negyven pluszosokat célozza méreteivel, kényelmes és fűthető, fotelszerű hátsó ülésével, hihetetlenül széles nyergével, kifinomult erejével, puha nyomatékleadásával, alacsony súlypontjával, következésképpen könnyű egyensúlyozhatóságával, motorosan állítható légrugós hátsó futóművével. És árával… Korunk Gold Wingje ugyanis hétmillió forint fölötti listaáron várja újdonsült gazdáit. Ezzel szemben az F6B „már” hat és félmillióért elérhető.
„A gép egyszerűen szemet gyönyörködtető” – kezdi a szintén a Gold Wing családba tartozó F6B elemzését Ézsiás György, aki a Hondától egy egyhetes tesztelésre kapta kölcsön a gépet. „Nem hiszem, hogy lenne olyan motoros, akit ne fogna meg a külalakja. Stabilitás szempontjából pedig kevés hozzáfogható van. A rugózása nekem kicsit keménynek tűnt, de összességében elégedett voltam a járgánnyal. Ha az én GL 1800-as Gold Wingemet a motorok Cadillacjének tartják, akkor az F6B esetében mindenképpen valami sportautós hasonlattal kellene élnünk. Előbbi ugyanis egyfajta kilométer-gourmand, amivel neki lehet menni akár egy világkörüli útnak is, utóbbit pedig inkább a fiam alatt tudnám elképzelni, ahogy tekereg vele a városban.”
Ézsiás György: A hordókészítés és a motorozás tesz egész emberré
(fotó: Graselly Balázs)
Hozzáteszi: „mivel az F6B személyében is egy majd’ 400 kilós >>kicsikéhez<< volt szerencsém, így a kombinált blokkolásgátló kimondottan hasznosnak bizonyult megállásoknál. A forgatónyomaték mértéke kiemelkedő volt, amivel nemcsak a motorok többségét, de az autók nagy részét is magam mögé tudtam utasítani.”
Arra a kérdésre, hogy megvenné-e, György azt válaszolta, „a fiamnak egyértelműen igen, én viszont maradok a Gold Wing mellett. Nem vagyok én öregember, félreértés ne essék. Sőt, negyven fölött egyre csak fiatalodom” – kacsint mosolyogva. „De tudod, hogy van ez. Én már szeretem, ha el tudok csomagolni egy túrára mindent: esőkabátot, papucsot, váltócipőt, hálózsákot, alsógatyát minden napra. Egy 15-20 napos skóciai túránál nekem ez már nem elhanyagolható szempont, akárcsak az, hogy a mögöttem ülő utas a legszebb álmát aludhassa fűthető ülésében az országúton, ha úgy tartja kedve. Aki viszont Pestről le akar ugrani a Balcsira, és csak egy felfújható matracot meg egy törölközőt akar a motorjába préselni, annak az F6B való."
Ez a gép stílusosan letisztult és fiatalosan elegáns, sportosan robbanékony, ugyanakkor természetesen esetében is túramotorról van szó. Mindez azért fontos, mert ez a kategória általában nem a vagányságról szól, azonban – s ezt már e sorok írója teszi hozzá saját tapasztalata alapján –, ha egy F6B-vel valaki végiggurul Balatonfüred parti sétányán, ott a női mellbimbók egy igen határozott reakcióval kezdik el szúrni a bikinifelsők belső felületét, kivétel nélkül mindig.
Ézsiás György: A hordókészítés és a motorozás tesz egész emberré
(fotó: Graselly Balázs)
 
Winelovers borok az olvasás mellé