A Mádl Ferenc téren este kezdődik a Tihanyi faágyú igaz története című előadás a Bencés Apátság munkatársainak közreműködésével. A székely és tihanyi andekdotákat tartalmazó zenés darabot egy farsangi mulatságra írta Csizmazia Zsolt, az apátság sekrestyése, azóta nagy sikerrel adják elő.

 

Mint azt az MTI-nek elmondta, az alaptörténet a tihanyi faágyú legendája, amely valószínűleg a 18. században, Balatonfüred felvirágzásakor keletkezett. E szerint a tihanyiak megirigyelték a balatonfürediek jólétét és a Füredről látható tihanyi panorámáért pénzt követeltek. Amikor a füredi bíró ezt elutasította, a tihanyi bíró feleségének biztatására a tihanyiak háborút indítottak. Mivel más fegyverük nem volt, egy faágyút sütöttek el, ami felrobbant, több tihanyi éltet követelve. Az önironikus darab hasonló lehet a rátóti csikótojáshoz és sok humort tartalmaz - mondta Csizmazia Zsolt.

Pénteken a szüret zenés műsorokkal folytatódik, szombaton huszárok vernek tábort a Belső-tó partján, a Mádl Ferenc téren színes szórakoztató programok várják a családokat, este pedig nem maradhat el a szüreti bál.

Vasárnap kettőkor látványos szüreti felvonulás indul a Belső-tó partjáról, az apátságnál megszentelik a szőlőt és a kenyeret, a zászlóforgatók műsora után, hatkor Zséda énekel a Mádl Ferenc téren. A szüret utcabállal zárul Tihanyban.

A tihanyi faágyú igaz történeteA régi szép idõkben, Egykor hajdanán, Nagy háború dúltTihanynak bérc fokán..Okozója ennek is, Az asszony vala, Mert bíróné létére Be nem állt a szája.Egyre csak szapuláBámlász jó urát, És dicséré szóvalFürednek bíróját.Ki a tihanyi rálátásért Pénzt kérni nem restell, Ezért van Füreden, Tele minden persely.Az ember hallgatá, Majd mikor megunja, Csendben átballag, A közeli kocsmába.Ott aztán a bortólIgen bölcs emberek, Tárgyalni FüredreKövetet küldenek.De a két fõember Nem jut egyezségre, Így bírónk hazatér, Üres mindkét zsebe.Népe vigasztaljaJó tihanyi borral, A bíró bátorodik, Fenyeget háborúval.Születik haditervMásnap a gyûlésen, Ágyúval lõnek végig, A gaz, csalárd Füreden.De mibõl legyen ágyú, Hisz kovácsuk sincsen?Mondá egy asztalos:Lehet fából éppen.Eme "nagy ötlet" után, Mennek az erdõre, Dolgozik szaporánTihanynak hõs népe.Igazi tölgyfábólKészült el a löveg, Mit a templom mellé, Állított a tömeg.S célozván Füredet, Puskaporral tölték, Ágyúgolyót bele, Aztán elsütötték.De mint a liliom, Úgy nyílt szét a tölgyfa, A közelben állókat, Mind a földre sújtva.A bíró még feláll, Õ is haldokolván, Mond vigasztalót, Imigyen szólván:Jó tihanyiak, Szeretett népem! Miénk a gyõzelem.Higgyetek nékem!Mert ha nálunk meghaltLegalább tizenhat, Hát akkor Füreden, Hányan meghalhattak.Pedig Füred csendben, Békében éldegélt, Mit holmi ágyúgolyóSoha el nem ért.Az asszony pedig, Ki mindennek oka volt, Megkapván büntetését, A lövéstõl megnémult.Így ért véget egykor, Tihanynak háborúja, Regéje bor mellett száll, Apáról fiúra..Írta: Csizmazia Zsolt