A rózsáról egy szép, elegáns virág jut általában az emberek eszébe, amelyet ajándékba adnak a férfiak kedvesüknek. Több fajtája, hibridje létezik ennek a különleges növénynek. A szirmait felhasználják parfümökhöz, kozmetikumokhoz, ételekhez és likőrt is készítenek belőle.

A kert díszítőeleme a rózsa, de nem szabad megfeletkezni néhány gyógyító hatásáról sem. Levelei és szirmai egyaránt jó a hasmenés ellen, a gyümölcse (csipkebogyó) tartalmaz C-vitamint, és mindezek mellett nyugtató és vizelethajtó hatása is van. Az aromaterápiás rózsaolajat igazi afrodiziákumnak tartják. De miért van szükség rá a szőlőben?

Néhányan azt állítják, hogy a rózsa hatással van a szőlőbogyók aromájára, mások babonából tartják, és úgy gondolják a növénynek ezoterikus és szimbolikus tulajdonsága van. De valakik egyszerűen csak az esztétikai értéke miatt látják hasznát az ültetvényeken.

De valójában úgynevezett indikátor növénynek használják a rózsabokrokat. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a betegségek tünetei rajta előbb megnyilvánulnak, mint a szőlőtőkén. A kártevők könnyebben megtámadják a rózsát, és az ásványi anyag hiányt is előbb jelzik, mint a szőlőnövény. A sorok elején elültetett rózsabokrok segítenek nyomon követni a tőkék egészségét, így a gazdák gyorsan tudják orvosolni a problémákat.

 

A rózsának köszönhetően kiszámíthatóvá válnak a betegségek, ugyanis a botritisz, a liszharmat és a fehérpelyhes gyökérpenész veszélye is fenyegeti, azonban a rózsa ezekre érzékenyebb, mint a szőlőnövény, így permetezéssel még időben megóvható a termés.