A kérdés jogos, a válasz pedig egyszerű: Tihany testvérvárosa ugyanis a Loire-völgyben fekvő Saint-Florent-le-Vieil, a közel 2700 lakosú kisvároska. Tihany 1998 óta ápol szoros kapcsolatokat a Loire-parti településsel, és a 10 éves jubileumi évfordulón, 2008-ban alá is írták a testvérvárosi megállapodást. Egy rövid, napsütéses, nesztelen ősz-beszökős Párizsban tartózkodás, és az azt követő pár órás párizs-bordeaux-i autópályán tett autózás után tehát mi is itt, a Loire-folyó partján kötöttünk ki, hogy csatlakozzunk ahhoz a magyar delegációhoz, amely a testvérvárosi együttműködés keretében érkezett Saint-Florent-ba. Tihany polgármestere, Tósoki Imre vezette azt a magyar különítményt, amely elsősorban a tihanyi Vinitores Tychonienses Borrend tagjaiból állt. A 2000-ben alakult borrend célja az évezredes balatoni szőlőkultúra megőrzése, továbbadása, valamint Tihany történelmi, kulturális és néprajzi értékeinek ápolása, hagyományainak megismertetése. A „fiúk” – bár komolyan veszik feladatukat, és a Tihanyi Bencés Apátság szolgálatára rendeltségüket – korántsem amolyan karót nyelt csapatot alkotnak, igazán jóízűen tudnak ugyanis viccelődni, borozni, énekelni, de még játszani is, ahogyan tették azt utolsó nap La Boutouchère-ben is, a búcsúesten. Ne szaladjunk azonban mindjárt a végére, hiszen még csak most érkeztünk!

A magyar delegációhoz csatlakozott Kardos Gábor, Saint-Florent város Du Bellay borrendjének tagja, aki egyben a szomszédos Château de Tigné birtokosának, azaz Gérard Depardieu borainak magyarországi importőre. A tihanyi szőlősgazdák közül Salánki Sándort és Punk Ferencet, a villányi borvidékről Gere Zsoltot és Ruppert Ákost, valamint a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának szakértőjeként Brazsil Dávidot ismerhettük meg.

 

Nem, bizony nem tévedés a fenti cím. Saint-Florent-le-Vieil ugyanis külön francia-magyar egyesületet hozott létre azzal a céllal, hogy Tihany község önkormányzatával összefogva a hivatalos kapcsolatokon kívül a két település lakói megismerhessék egymást, olyan szoros baráti kapcsolatokat létrehozva, amelyekben sem a földrajzi távolság, sem a nyelvi különbség nem akadály, mi több, ezek áthidalása a fő cél.

Nem is panziókban, vagy hotelekben szállásoltak el minket, hanem az egyesület tagjaiból álló Saint-Florent-i családok otthonában. Francia vendéglátóink jó része tanulta, vagy jelenleg is tanulja a magyar nyelvet, és őszinte érdeklődéssel fordul a magyarországi események, történések, szokások és emberek alapos megismerése felé. A mi rendkívül kedves házigazdánk és szállásadónk öt napon át Lucien Brunetière, a Tihany Barátai Társaság elnöke, és felesége, Annie volt. Saint-Florent központjától pár kilométerre laknak, és egy kis családi birtokot, önálló gazdaságot működtetnek, ennek gyümölcseit élvezhettük mi is, valahányszor csak asztalhoz ültünk náluk. Reggelihez kizárólag saját termesztésű almából készült, frissen préselt almalé, házi tojás, birsalmalekvár, őszibarack- és almapüré, saját termesztésű zöldségek és gyümölcsök kerültek az asztalra. Szinte tényleg úgy érezhette az ember, mintha egy hétre új családot kapott volna, hiszen a közösen eltöltött reggelik után valamennyi borászatba, étterembe, kóstolóra és szakmai programra mindenki a „saját” családjával utazott, és csak ott, a helyszínen állt össze újra a csapat.

Hogy egy kicsit előkészítsük a terepet a szőlészet és borászat témájának is, érdemes pár szót ejteni a Loire-völgyről, amely az ország három legfontosabb borvidéke közé tartozik. A Loire folyó 1012 kilométerével Franciaország leghosszabb folyója, mely az ország szívében, a Francia-középhegységben ered, és az Atlanti-óceánba ömlik. A folyó latin neve Liger, amely a gall liga szóból származik, és jelentése: lerakódás, hordalék. A Loire-völgyét Franciaország bölcsőjének is nevezik, mivel nemcsak az ország földrajzi, de egyben kulturális középpontjában is fekszik, hiszen ezt a vidéket tekintik a francia irodalmi nyelv, és az egyszerű, francia házi konyha szülőhazájának. Hasonlóképpen, mit Bordeaux-ban, a Loire-völgyben is fontos „egységek” a kastélyok, a château-k, melyeket gazdag mezőgazdasági területek – köztük természetesen szőlőültetvények - és kertek vesznek körül.

Borok tekintetében a Loire-völgy sokszínű, köszönhetően a folyó hosszának, hiszen eredési helyétől, a szárazföld belsejétől a végpontjáig, vagyis az óceánig, változó mind a klíma, mind a talaj összetétele. A borvidék fő jellemzője, hogy négy alrégióra (Centre Loire, Touraine, Anjou & Saumur, Nantes), ezen belül pedig 69 apellációra (eredetvédett területre) oszlik, melyen több, mint egy tucat szőlőfajta és sokféle borstílus megtalálható. Természetesen, mint Franciaország többi borvidékén, itt is az AOC (Appellation d’origine contrôlée) rendszere, vagyis a francia eredetvédettséget ellenőrző szervezet szabályozása érvényes, melynek gyökerei a XV. századba nyúlnak vissza, és amelyet az 1930-as évektől kezdődően alkalmaznak. A szabályozás minden francia borvidék számára meghatározza az alapkövetelményeket, így például kezdve azzal, milyen szőlőfajtát ültethetnek és mekkora mennyiségű szőlőt termelhetnek egy adott nagyságú területen, egészen addig bezárólag, hogy mekkora legyen az adott termőhelyen a borok minimális alkoholtartalma, vagy milyenek legyenek egyéb analitikai paraméterei. Az AOC szigorú szabályozását a borokon és pezsgőkön kívül 1990-ben kiterjesztették más mezőgazdasági termékekre (sajt, vaj, olívaolaj) is.

Mivel Saint-Florent-le-Vieil az Anjou alrégióban fekszik, részletesen elsősorban erről a területről esik majd szó a Loire-völgyi sorozatban, hiszen leginkább az itteni apellációk fajtáival és boraival találkozhattunk. A következő részben tehát belevágunk a kóstolásba: ellátogatunk majd Remaudière-be, a Baron lepárlóba, valamint Roland Chevalier Alma nevű környezettudatos borászatához, később a Paonnerie bioborászatot is megismerhetjük - amelynek tulajdonosa egyébként kiválóan beszél magyarul -, Brissac-ban pedig különböző Loire-menti pincék borait kóstolgatjuk. És persze nem marad majd el a közbenső, „egyéb” élmények felidézése sem!