Kedvenc újságírónőm borblogját, a Borgőzt olvasva egy borgasztronómiai felelgetésbe botlottam, amit nem tudok nem megosztani portálunk gourmand olvasóival. Egyúttal zárnám a kört, és felajánlanék egy borkóstoló belépőt a receptért! (A szerkesztő)
Csendben elvonult a karácsony, kicsit hangosabban a szilveszter, elbúcsúztattuk az óévet, üdvözöltük az újat, majd hátradőlhettünk. De csak egy kis időre. Az év eleji szürke, fázós napokat ugyanis mostantól két hónapon át a farsangi, báli szezon színesíti, egészen hamvazó szerdáig. Jövőbe vetett hit, vidámság, bőség, téltemetés, tavaszvárás – mind-mind ok a táncra és a mulatságra, melynek egyik főszereplője természetesen idén is a bor lesz. A báli szezon gazdag kínálatából a borkedvelők és a szakma képviselői a február 26-án megtartandó VI. Magyar Borok Báljára készülődnek.
Mivel január második felétől kezdve már egyáltalán nem kizárt, hogy postaládánkban báli meghívót találunk, szót kell ejtenünk a megfelelő viselkedéskultúráról. A báli etikett témaköre szinte kimeríthetetlen, azonban már néhány alapszabály ismeretével és betartásával elkerülhetjük a kínos jeleneteket, vagy az udvariatlanságnak számító szituációkat.
Az ám, ráadásul egyedül a szerkesztőségben! Erre egy Borászportál esten döbbentem rá, amikor a férfi kollégák között keresgélni kezdtem „mi, nők tartsunk össze!” alapon egy hasonneműt. Nem sikerült találnom. Ami egyébként a világ legkiváltságosabb állapota, hiszen a Föld népességét tekintve jóval több a nő, mint a férfi. Persze, mert a borszakma „férfias” - mondhatnánk, de ne mondjuk, mert szerencsére igencsak aktívan jelen vannak a hölgyek is. Nemcsak a borszakértők, borszakírók, és a borok világához egyéb okból kötődő fanatikusok között, de a borászok soraiban is szép számmal megtalálhatjuk a női nem képviselőit. Ha nem így lenne, nem is lenne igazán kerek a történet, mert a férfiaknak valójában mindig nagy öröm, ha felbukkannak a borok iránt érdeklődő kedves, mosolygós hölgyek, és a hölgyeknek is örömet okoz, ha kíváncsiságunkat vagy tudásszomjunkat udvarias és előzékeny urak csillapítják.
Javában tart a farsangi és báli szezon, amikor nem csak a mulatozás, a tánc, a jókedv kötelező, de a kicsit bőségesebb evés-ivás is megengedett. A tradicionális farsangi ételektől kezdve az exkluzív, borokkal, pezsgőkkel kísért báli vacsorákig bezárólag sokféle módon élvezhetjük a nagyböjtöt megelőző időszakot, ahogy például a február 26-án megrendezendő VI. Magyar Borok Bálján is.Január 6-án, Vízkereszt napján kezdődött, és hamvazószerdáig, vagyis az idei évben március 9-ig tart a bálok, farsangi mulatságok, karneválok időszaka...
Megkezdődött a visszaszámlálás, hiszen már csak pár hét van hátra, és a VI. Magyar Borok Báljába indulók felöltik erre az alkalomra illő ruhájukat. Ma már nem kötelező hófehér tüll- vagy muszlinruhácskát viselni, de a báli öltözködés alapvető szabályait illik betartani mind a hölgyeknek, mind az uraknak.
„A jó bor táncba visz!” – így hangzik a február 26-án megrendezendő VI. Magyar Borok Bálja szlogenje. Amennyiben bálba indulunk, valóban nem árt felkészülni arra, hogy előbb-utóbb valamennyien a táncparketten „végezzük”. Nem kell feltétlenül Fred Astaire-nek, vagy Ginger Rogers-nek lennünk, hogy kellemes táncpartnerekké váljunk, de néhány alaplépés és a tánc körüli etikett ismerete elengedhetetlen. Ideje tehát felfrissíteni legalább a szalagavatónkra betanult koreográfiákat...
Novemberben öt napot tölthettem a franciaországi Loire-völgyben, Tihany testvérvárosában, Saint-Florent-le-Vieil-ben, kedves és segítőkész francia családok vendégszeretetét élvezve. Látogatást tehettem egy lepárlóban és néhány borászatban, köztük egy bioborászatban, megismerhettem a helyi gasztronómiát, de az élmények itt még korántsem érnek véget. Élménybeszámolóm első részében megérkezünk, megismerkedünk a tihanyi borrenddel, a követendő példának sem utolsó Saint-Florent-i francia-magyar egyesülettel, és a Loire-vidékével is.
Nekem a forralt bor témáról évről évre egy kedves kis történet jut eszembe, ami anno még könnyeket is csalt a szemembe, de nem sírás, hanem megállíthatatlan nevetés formájában, na jó, nevezzük inkább egyszerűen csak nyerítésnek… azóta kicsit csillapodott bennem az élmény, így már „csak” rázkódó, elfojtott befelé kuncogás következik be, ha eszembe jut ez a pár évvel ezelőtti, akkori kolléganőmmel és egyben mostani barátnőmmel, Hanival megesett történet.
