Orrvadászok - Illatturizmus

Hradszki Róbert
2010. december 07., 15:39


A nagy ötlet Franciaországból indult: virágzó levendularétek illatával csalogatták Provence-ba a turistákat. Megint az orrunknál fogva vezetnek? Igen, ám ezt egy illatkedvelő borkedvelő sosem bánja. Sokan vagyunk ugyanis, akik mindent végigszagolunk, ami csak kezünk ügyébe akad.
Orrvadászok - Illatturizmus
 
Ötödik érzékünkre hatnak
A hírek szerint az amúgy is turistacsalogató versailles-i parkban a tavaszi hársfa illatát kínálják a látogatóknak, Burgundiába pedig egyenesen a szüreti must illatával csábítanak. De a flandriai dűnék jellegzetes aromája, a tengeri jód és algaillat keveréke is üvegcsében kapható, és már ötezer darabot adtak el belőle - számolt be az illatmarketingről a Corriere della Sera című olasz napilap, miközben az illatturizmus a nyaralás mekkájába, Olaszországba is megérkezett! Ugyanis a római tengerparton is tengerillat kapható parfüm helyett. Bár neve alapján egyszerű sós vízről van szó, a parfümben mirtusz, cédrus, eperfa és alga illata rejlik. Az Acqua di Sale unisexben a tengeri fenyők árnyékában omladozó ókori romok illatát próbálják megragadni. Itáliában egyébként kisebb tengerparti turistaparadicsomok is saját parfümöket dobtak piacra - a helyi illatokhoz, elsősorban a tengerhez kötve azt.
 
Bizonyára sok borkedvelő kíváncsiságát felkelti, hogy már nem pusztán a turizmus hagyományos kelléktárával: művészeti, építészeti értékekkel, gasztronómiával, a természeti környezettel csábítják a turistákat, de rétek, hegyek, vizek illatával is! No, persze eddig sem kellett befognunk az orrunkat, ha nyaralni mentünk, ám eddig senki sem akarta nekünk üvegcsébe zárva eladni a hely szellemét.
Menjünk csak egyszerűen az orrunk után!
Tulajdonképpen elmondhatjuk, hogy turistaként azért utazunk százkilométereket, azért kerekedünk fel évről-évre, hogy érzékeinket kielégítsük.  Az idegen, sosem látott tájakon aztán megkapjuk mi szem-szájnak ingere, ám azz orrunkkal senki sem foglalkozik. Pontosabban foglalkozott. Egy szigetországi utazási iroda az angol táj illatát kínálja utazási csomagjaiban. Lehet, hogy az utazásszervezők is rájöttek, hogy egy-egy számunkra kellemes illat pozitív attitűdök hordozója is egyben?
Nos, kérdés, hogy az új ötlet inkább egy termék, egy marketingfogás lesz, amit csak el akarnak adni nekünk, vagy pedig valóban különleges illatélményekre invitálnak minket - alkalmazkodva a természet körforgásához... Az ötlet ugyanis akkor lenne igazán hasznos, ha azokra az év körforgásában egyedülálló alkalmakra hívnák fel az orrvadászok figyelmét, melyeket vétek kihagyni. Az eredeti ötlet ilyennek tűnik: virágzó levendularéteken bolyongani Provence-ban, erre csak csettinteni lehet. De a magam részéről az üvegcsékből nem kérnék.
Hogy a nizzai repülőtéren virágesszenciával fogadjanak: kedves gesztus, hogy a szintén francia, és nem mellesleg borvidék Languedoc-Roussillon vasútállomásain rozmaringillatot terjesztenek: bizonyára szintén kellemes. De legjobb az illatokat a maguk természetességében, úgymond "természetes élőhelyükön" keresni, ha egy forgalmas nagyvárosban, akkor ott... A The New York Times  például illattérképet készített olvasóinak a rum és sült csirke szagú Harlemtől kezdve a Sohóban érezhető pacsulin át az újság szerint falafel- és körömlakkillatú Boweryig.
Arra persze vajmi kevés az esély, hogy egy bor illatában megjelenjen a sült csirke, ám egy szorgalmas borkedvelő mindig és mindennnel igyekszik bővíteni illatmemóriáját, mely - mint minden memória - jól fejleszthető. Ha sültcsirke-illattal, hát azzal.
Winelovers borok az olvasás mellé