Amikor filmrajongóként először találkoztam a solaris névvel a szőlő kapcsán, rögtön Andrej Tarkovszkij 1972-es, mára klasszikussá vált sci-fije ugrott be. Aztán ahogy utánajártam a fajta történetének, a két „Solaris” egyre szorosabban kapcsolódott össze bennem. Tarkovszkijnál a megismerhetetlen „másik” tapasztalata feszegeti a határainkat; a szőlő esetében pedig mintha a klímaváltozás ugyanilyen nehezen megszelídíthető valóságára érkezne egy válasz. Nem látványos, hősies gesztussal, hanem csendes, kitartó, kutatásra épülő innovációval – olyan megoldással, amely nem legyőzni akarja a változást, hanem együtt élni vele, okosabban.

A solaris egy rezisztens PIWI, azaz pilzwiderstandsfähig, vagyis a gombabetegségekkel szemben ellenálló fehérszőlő, amelyet eleve úgy nemesítettek, hogy a szőlőperonoszpórával és a lisztharmattal szemben erősebb védettséget mutasson, ezért sok termőhelyen kevesebb kémiai beavatkozással – vagy akár anélkül is – egészségesen tartható. A másik kulcs a koraiság:

A solaris név a naphoz kötődik: latin eredetű, és a fajta egyik legfontosabb képességére utal; arra, hogy a korai éréshez „összegyűjti” a rendelkezésre álló fényt és hőt. Ez különösen beszédes egy olyan szőlőnél, amelyet gyakran épp alacsonyabb napsütésű, hűvösebb régiókban termesztenek sikerrel. A napfényt idéző nevével ellentétben a solaris ugyanis gyakran épp ott teljesít jól, ahol a klasszikus fajták beérése kérdéses. Mindeközben a bor stílusban meglepően sok arcát tudja mutatni.

 

 Forrás: Gyukli Pince

A solaris 1975-ben született Freiburg im Breisgauban, Baden-Württembergben, egy betegségellenálló fajtákra fókuszáló nemesítési program eredményeként. A fajtát Norbert Becker hozta létre (Merzling × GM 6493), 2001-ben kapta a solaris nevet, és 25 éves fajtavédelem alá került. A származásnál később egy félreazonosítást is tisztáztak célzott kutatómunkával, ami jól mutatja: itt tényleg precíz, tudományos háttérrel épített fajtáról van szó.
 
A solaris szőlészeti szempontból kifejezetten hálás fajta: peronoszpórával és lisztharmattal szemben jó ellenállóképességet mutat, ráadásul nagyon korán érik

 

– kedvező évjáratokban akár már augusztus végén szüretelhető. Erőteljes növekedése és nagy, sötétzöld levelei gyorsan dús lombfalat építenek, ami egyszerre előny és kihívás: a sűrű lombozat miatt a zöldmunkát tudatosan, fegyelmezetten kell végezni, különben könnyen „túlburjánzik” a tőke. A fajta alkalmazkodóképességét jól jelzi, hogy nemcsak barátságos körülmények között működik, hanem szélsőségesebb, magasabban fekvő termőhelyeken is bizonyított –

 

 

A pincében is markáns karaktert tud adni: gyakran telt, határozott borok készülnek belőle, és nem ritka a magas mustfokpotenciál sem, ami komolyabb testet és alkoholt is eredményezhet, ha a borász ezt az irányt választja. Ugyanakkor a stílus finoman hangolható: hideg feldolgozással, majd kontrollált, alacsony hőmérsékletű erjesztéssel az aromatika kifejezetten precízen „élesíthető”, és előfordulhatnak zöld, akár csalános tónusok is, amelyek friss, energikus profilt adnak a bornak.

A solaris egyik legnagyobb erénye a stílusszabadság: gyakoriak a száraz, félszáraz és édes tételek is, mert a fajta természetes cukorfelhalmozása magas. Külön izgalmas a botritiszes irány: a fajta nem botritiszbiztos, de tartósan nedves érésidőben botritiszesedhet, és ebből akár nemesrothadásos, mézes–barackos karakterű édes bor is születhet.
 
A solaris egyik legizgalmasabb tulajdonsága, hogy

Egyes tételekben kifejezetten a chardonnay világa köszön vissza: a bor gyümölcsösen telt, citrusos–almás alapokra őszibarackos, sőt néha trópusi jegyek is ráépülhetnek. Máskor inkább a rizlinghez közelít, amikor az élénk savak határozzák meg, és a citrusos–zöldalmás fókusz feszesebb, vibrálóbb karaktert ad; édesebb stílusban pedig mézes, érleltebb árnyalatok is megjelenhetnek, amelyek tovább erősítik ezt a párhuzamot. Megfelelő technológiával a sauvignon blanc felé is el tud mozdulni: ilyenkor előtérbe kerülnek a zöldes, füves, fűszeres–gyógynövényes aromák, amelyek friss, karakteres, „zöld tónusú” profilt rajzolnak.

 

Forrás: wine-searcher.com
 
A szélrózsa minden irányában más
A solaris nemzetközi pályája jól mutatja, miért lett belőle az északi és hegyvidéki borvidékek egyik biztos választása: szinte mindenhol ugyanarra a kérdésre ad választ, csak más stílusban fogalmazva. Németországban például gyakran házasítási alapanyagként találkozni vele, sokszor rizlinggel vagy pinot blanc-nal együtt, mert szépen tud teltséget és érett aromákat adni a borhoz, miközben megőrzi a frissességet. Korai érése miatt ott különösen kézenfekvő a nyár végi, könnyedebb vonal is: a must-, a murci- vagy az újborjellegű, azonnal szerethető stílusok mintha eleve rá lennének kitalálva.

Olaszországban főleg az Alto Adige régióban és a Dolomitok környékén fordul elő, és a legészakibb, leghűvösebb területeken kifejezetten logikus választásnak számít.

Lengyelországban a fajta az egyik meghatározó fehér a hűvösebb régiókban, ahol a megbízható beérés önmagában érték. A száraz solarisok friss, gyakran grapefruitos–őszibarackos karaktert mutatnak, de a fajta itt a nemesrothadásra épülő édességvilágban is otthon van: időről időre megjelenik a botritiszes stílus, ami egy másik oldalát villantja fel ugyanannak az alkalmazkodó fajtának.

 

Az Egyesült Királyságban, a Benelux államokban és Skandináviában pedig ott jön igazán jól a solaris stabilitása, ahol a klíma már-már a beérés határán egyensúlyoz. Ezeken a termőhelyeken gyakran ropogós savú, citrusos, könnyen fogyasztható, tiszta profilú fehérek készülnek belőle – olyan borok, amelyek nem akarnak túlmagyarázni semmit, egyszerűen csak megbízhatóan hozzák azt, amit a környezet nehezen enged meg sok más fajtának.

Magyarországon a solaris még inkább kísérleti és úttörőterep: a legmarkánsabb történet Balatonfüreden, a Gyukli Pince körül rajzolódik ki.

A birtok 2009-ben telepítette a fajtát, és azóta teljes vegyszermentességet hangsúlyoz: sem a szőlőben, sem a pincében nem használnak kemikáliát, a tételeik pedig több szinten is versenyeredményekkel igazolták, hogy ez nem puszta kísérlet, hanem működő minőségi irány.

 
A solaris nem kifejezetten a klasszikus ikon, sokkal inkább egy új, kísérletező, terroirt megmutatni képes és klímabarát fehérbor. A szakmai visszajelzésekben visszatérő elemek: aromatikus karakter, élénk savak, és az a tény, hogy jó kezekben kifejezetten magas pontszámokra is képes.
 
Milyen jövője van a fajtának?
A solarisnak leginkább ott lehet jövője, ahol a borászat egyszerre akar fenntarthatóbb lenni és megőrizni a minőséget; ahol a rövidebb vegetáció, nagyobb betegségnyomás, bizonytalan évjáratok mellett a korai érés és a rezisztencia nem extra, hanem stratégia. A fajta azonban nem varázspálca: akkor lesz valódi válasz, ha a piacon is szerethető stílusok születnek belőle.

Ahogy Andrej Tarkovszkij Solarisa, úgy a szőlő is arra tanít, hogy a teljes kontroll illúzió. A klímaváltozás folyamatos, amire többnyire csak reagálni lehet, de nem tudunk egyelőre elég proaktívak lenni. Ez a fajta mégis reménykeltő: nemcsak „északias” fehérbor, hanem sokoldalú szőlő, amely hűvös klímán is karakteres, élvezetes borokat ad.

 

Kapcsolódó cikk: Klímára hangolva – Milyen szőlők lesznek a túlélők Európában?