Korábbi cikkeinkben bemutattuk (itt, itt és itt), hogy az Európai Unió jogszabályai által előírt adminisztrációs kötelezettségek milyen célokat szolgálnak, illetve azok teljesítését a hazai végrehajtási rendelkezések hogyan próbálják meg ésszerű és betartható keretek között tartani. Ezúttal a pincekönyvről lesz szó.
A borászati termékekhez kapcsolódó adminisztrációról előző cikkünkben elmondtuk, hogy annak szükségességét a termék sajátosságaiból adódóan mennyi tényező határozza meg. Az egyes adminisztrációs kötelezettségek forrása egyrészt lehet a közösségi jog, másrészt a tagállami szabályozás is.
Adminisztráció - A szőlő-bor ágazat bürokráciájának csökkentésére irányuló, hosszú ideje a Vidékfejlesztési Minisztérium vezetésével, a társtárcák, érintett hatóságok, szakmai szervezetek bevonásával 2010 óta tartó egyeztetések számos, a mindennapokban is érezhető könnyítéseket hoztak a szőlővel és borral foglalkozók számára. Ennek a cikknek az a célja, hogy az elért eredményeket csokorba szedje.
§ - 2013. március 8-án lépett hatályba a borászati termékek egységes bizonylatolási, nyilvántartási és elszámolási rendjéről szóló 27/2011. (IV. 12.) VM rendelet módosításáról szóló 14/2013. (III. 7.) VM rendelet. A borászok mindennapjait érintő kérdésekkel foglalkozó jogszabály több területen is változásokat hoz a napi gyakorlatban.
Paragrafus - A szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló törvény alapján 2013. augusztus 1-jétől az ültetvénytelepítési és -kivágási jogok átkerülnek a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivataltól a hegyközségekhez. Jelentősen nő a helyi hegybíró szerepe. Felgyorsulhat az ágazaton belüli adminisztráció, mert a szükséges döntéseket helyben hozhatják meg.
