A Nyakas Pince 2013-ban is hozza a tőle megszokott színvonalat; újboruk, az idei Irsai harsog a gyümölcsöktől, a virágoktól, könnyed testével, alacsony alkoholfokával (11,5%), ropogós, etyeki savaival egy mindenkor üdítő, jól iható, szerethető, könnyen érthető bor képét rajzolja, ami citrusok levével gazdagon öntözött zöldsaláták, ropogósra sütött tiszai dévér keszegek mellett, vagy csak aperitifként is tökéletesen megállja a helyét. Érdemes belőle tartani otthon néhány palackot, a közönségsiker mindig garantált.

Cabernet franc és cabernet sauvignon házasítása a Balatonfüred-Csopaki Borvidékről. Megjelenésre egy sokkal sötétebb árnyalatot kapunk, mint amit a rozéktól úgy általában megszoktunk. Illata egy mentás epersalátáét idézi, de a piros gyümölcsök kavalkádja ízben is folytatódik, a lecsnegést pedig egy kellemes citrusos felhang teszi üdévé. Mindössze 11%-os alkoholtartalmával e bor is a könnyedebbek közé tartozik, bár meglepetésünkre valamivel testesebbnek hat, mint amit várnánk tőle. Kerek, zamatos, önmagában is élvezetes ital – még a szóda sem feltétlenül javasolt hozzá. Mindenesetre, ha esetleg azon törnénk a fejünket, készítsünk-e mellé egy jó lecsót, ne habozzunk egy percig se, remek párost fognak alkotni! 

 

Portugieser vagy kékoportó, ahogy a régiek ismerik. E könnyed, gyümölcsös bort adó kékszőlőfajta az ország egyik legmelegebb pontján, Villányban igazi hazára lelt. Günzer Tamás portugieserei évről évre megbízható tételeknek számítanak, ahol az aromaprofil gyümölcsök uralta jellege mellé mindig társul egy, az igényesen, magas nívón előállított alapanyagból származó mélység, koncentráltság. Idén az illatokban az erdei gyümölcsök kibogozhatatlan kavalkádja mellett felfedezhetünk egy kellemes cserzett bőrös jegyet, ízben pedig egy határozott füstös, de semmiképpen sem „túlbarrique-olt”, szedres-áfonyás világ tárul elénk. Érett, puha, a fajtára jellemzően kevés mennyiésgű tanninnal, a borvidéki átlaghoz képest egy dicséretre méltóan moderált, 12%-os alkoholfokkal, összességében pedig egy elegáns, szépen megmunkált borral örvendeztethetjük meg magunkat, ha ezen a meglehetősen barátinak mondható kiskereskedelmi áron vásárolunk belőle néhány palackkal. Megunhatatlan!

Nevét a Hidaspetre dűlőről kapta, mely Szekszárd egyik legjobb termőterülete. A cabernet franc-t pedig, mint klasszikus bordeaux-i fajtát 120 éve termesztik a borvidéken. A tapasztalat tehát adott, már csak kell egy jó évjárat, mint amilyen a 2011-es is volt, hogy egy igazán nagy és elegáns bor legyen a végeredmény. A Hidaspetre mind illatában, mind ízében telve van vörös húsú gyümölcsökkel, de az aromaprofilban bőségesen találunk még vaníliát és fahéjat is a tölgyfahordós érlelésnek köszönhetően. Nagy testű, érett tanninokkal rendelkező, szépen csiszolt bor, ami méltó társa lehet egy jókora szelet rózsaborssal, zsályával fűszerezett, grillezett hátszínnek. A karácsonyi asztalon a helye!

Egy magyar bor, ami meghódította a világot, a Kék Címkés ugyanis a 2012-es esztendőben a világ négy legrangosabb versenyéről szállított haza kiemelkedő eredményeket: Challenge International du Vin (aranyérem), International Wine Challenge (ezüstérem), Decanter World Wine Awards (regionális trófea), International Wine & Spirit Competition (ezüstérem). Mindez nem csoda, hiszen a tokaji aszúk mindig is a nemzetközi borhierarchia csúcsán álltak. Ezt a pozíciót erősíti az a stílusfejlődés, ami a kétezres években a tokaji édes borok terén végbement. A borászok immár az aszúk terén is a harsogó gyümölcsösség és a tökéletes sav-cukor egyensúly megteremtésére törekednek. A Kék Címkés ennek megfelelően rendkívül gazdag gyümölcsösséget tár elénk; citrusok – főleg grépfrút és narancs –, aszalt sárgabarack, mangó és ananász kavalkádja illatban. Ízben rögtön a savak játékára leszünk figyelmesek; gyors ritmusú, ropogós, élénkítő a korty, melyben visszaköszönnek az illatban megismert aromák. Sikere minden bizonnyal abban rejlik, hogy az édes borokkal ellentétben ez a bor közepesen telt testű, könnyen iható, és temérdek módon alkalmazható a gasztronómiában. Méltatlan lenne, ha a klasszikus zsírjában sült libamáj + aszú párosítástól eltérnénk, tekintve, hogy közeleg a karácsony, de hagyatkozzunk itt is a kreativitásunkra. A serpenyőben sülő máj mellé dobjunk pár szem szegfűborsot, egy csillagánizst, tálalásnál legyen a köret friss, fahéjjal meghintett füge mentalevél-ágyon, és ha mindenképpen szeretnénk mellé valamilyen pékárút, hát puha, meleg kalácsot adjunk mellé. Háromezer forint feletti áron juthatunk hozzá, ami aszúk világában ismeretlenül mozgók számára elsőre lehet, hogy soknak hangzik, de ha belegondolunk, hogy milyen babramunka van vele, hogy az aszúsodott, töppedt szőlőszemeket még ma is kézzel csipegetik ki az asszonyok a fürtök közül, akkor láthatjuk, hogy az előállítása sem lehet olcsó. Ehhez képest az, hogy majd’ minden neves nemzetközi borszakértő 92 vagy afölötti pontot adott rá, szinte már mellékesnek is tűnik…