Az alkoholfogyasztási szokásainkat tudakoló kutatások is azt igazolják, hogy nálunk az alkoholfogyasztás kultúrált módjával még csak kevesen vannak tisztában, mert alkoholt a nagy többség inkább ritkábban, de akkor nagyobb mennyiségben fogyaszt. Más kutatások szerint bort nagyobb arányban fogyasztunk társaságban, étkezéshez kötötten, mint otthon. A borfogyasztási tendenciák és a vezetés között így óhatatlanul is konfliktushelyzet alakul ki.

Az alkoholfogyasztás mérését valóban komolyan kell venni, mivel a rendőrségi közlemények alapján lehetetlen kibújni a felelősségre vonás alól.

Amennyiben az alkoholmérő berendezéssel végzett ellenőrzés során a készülék 0,1 mg/l-t meg nem haladó légalkohol-koncentrációt jelez, az igazságügyi orvosszakértői gyakorlat alapján önmagában az eredmény nem bizonyítja az alkoholfogyasztás tényét, ezért az alkoholfogyasztásra utaló egyéb adat (pl. tanúvallomás) hiányában  eljárás nem kezdeményezhető, a vezetői engedélyt elvenni nem lehet. Ez a szint rendkívül alacsony érték összehasonlítva más európai országok gyakorlatához képest. Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Spanyolország, Finnország, Görögország, Hollandia és Portugália esetén a megengedett alkoholszint a vezetésnél 0,5 g/liter, míg Luxemburg, Írország, Egyesült Királyság és Olaszország esetében 0,8 g/liter.

 

Az új szabályok életbe lépésével a borkedvelők itthon is érthető módon gondolkodnak el az alacsony alkoholtartalmú vagy az alkoholmentes borok fogyasztásának lehetőségéről. Ennek itthon még egyáltalán nincs fogyasztási kultúrája, de Európa főként borfogyasztó országaiban, illetve az újvilágban az alacsony alkoholtartalmú, vagy alkoholmentesített borok egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. Az Egyesült Királyság éppen a borpiaci reform tárgyalása során vetette fel, hogy a minimálisan 8,5% alkoholtartalmat alacsonyabb szinten kellene meghatározni, hogy az ennél alacsonyabb alkoholfokú szőlőbor is a bor megnevezést viselhesse. Kérését azért fogalmazta meg, mert bővülő piaca van az alacsony alkoholtartalmú boroknak.

Az alacsony alkoholtartalmú (4-9% alkoholtartalom), vagy alkoholt nem tartalmazó borok (0,5-1% alkoholtartalom) készítését kezdetben nem elsősorban az egészségtudatos életvitel motiválta (kutatások igazolják, hogy a mértékletes alkoholfogyasztás egészségvédő hatása jelentősebb, mint az alkoholtól való teljes tartózkodás), hanem a megváltozott életmódunk, a bor, mint divattermék iránt növekvő kereslet. Ezért az utóbbi évtizedekben több kutatás is indult az alacsony alkoholtartalmú borok készítésére, vagy a már elkészített bor alkoholtartalmának kivonására. Az alacsonyabb alkoholtartalom nem csak az alkoholos befolyásoltság csökkentése, hanem az alacsonyabb kalória-bevitel elérése miatt is cél.

Az alkoholtartalom csökkentésére a hagyományos technológiával elkészített borból utólag, különféle technológiák alkalmazásával kivonják az alkoholt. Ez esetben azonban a választott technológiának jelentősége van, ugyanis nem mindegyik módszert fogadják el a célpiacnak tekintett ország szabályai szerint alkalmazható eljárásként. Amikor alkoholmentes borról gondolkodunk, jó tisztában lennünk azzal, hogy a borban érzett különböző zamatanyagok érvényesülése függ a bor alkoholtartalmától. Az ízérzet ugyanis megváltozik, ha a bor alkoholtartalmát növeljük, illetve csökkentjük (a különböző illat- és zamatanyagok aránya megváltozik, ha a vizes-alkoholos közegük, mint oldószer megváltozik).

Az első, tudatosan alacsony alkoholtartalmú bor készítése a ’70-es évekre nyúlik vissza. A bor bemutatkozását a piac jól fogadta (elsősorban az Egyesült Államok fogyasztói), így hamar akadtak is követők. A korai sikernek az alacsony kalóriatartalmú „diétaborok” elterjesztésének kísérlete vetett véget. A fő cél elérése érdekében ugyanis a minőségre jóval kevesebb figyelmet fordítottak, így a kezdeményezés piaci sikere nem folytatódhatott a minőségi kifogások miatt. A ’80-as években felélesztett próbálkozások vegyes sikert arattak. A fogyasztók kevésbé keresték az alacsony alkoholtartalmú borokat, inkább a normál alkoholtartalmú, vagy teljesen alkoholmentes borok között választottak igényeik alapján.

A megfelelő, kellően kidolgozott technológiai háttér hiánya miatt komoly érdeklődés azonban nem alakult ki az alacsony, vagy a zéró alkoholtartalmú borok iránt. Komoly fordulatot a ’90-es évek hozott, amikor az alkoholtartalom beállítására az úgynevezett Spinning Cone Column technológia jelent meg a piacon. Kezdetben ugyan a technológia iránt szerény volt az érdeklődés, mert a bor iránt ebben az időben robbanásszerű kereslet jelentkezett, így keresleti piac alakult ki. A marketing pedig akkoriban még nem koncentrált a piaci rések felkutatására és a piaci résekre alapozott marketingmunkára, az alacsony alkoholtartalmú borok fogyasztóinak megcélzására. Egy azonban világossá vált: piaci jövőt elsősorban az alacsony alkoholtartalmú boroknak jósoltak a szakemberek, mivel az alkoholmentes borról a piac általában úgy vélekedik, mint az orgazmus nélküli szexről.

Az alkoholmentes bort előállítók ma már elsősorban azt hangsúlyozzák, hogy a piaci részesedés növekedésének nem a minőségjavítás az útja, hanem a fogyasztói felelősségtudat növelése. Az alkoholmentes bor lehetséges fogyasztói elsősorban az alkoholfogyasztástól eltiltottak, a gyógyult szenvedélybetegek és a terhes nők lehetnek, míg az alacsony alkoholtartalmú borokat a 25-40 év közötti nők kereshetik leginkább. Szakértők szerint az alkoholmentes bornak nem a technológia szab határt, hanem az egyelőre nagyon szűk piac.

A borfogyasztási tendenciák ma egyértelműen azt mutatják, hogy a bor nem akkor nyerő, ha rúg az alkohol és harap a tannin. Az érthetőbb, könnyebb fogyasztású borok jobban illenek a modern gasztronómiához, a társasági élethez. Ha a vezetés, vagy egyéb okok miatt le kell mondanunk a borról, akkor helyette ne válasszunk olyan megoldásokat, amelyek nem tudják pótolni a természetes állapotú bort.