1. A vörösbort szobahőmérsékleten kell inni
Ez a szabály a régi, 16–18°C-os szobákra vonatkozott. Ma, amikor a szobahőmérséklet általában 22–24°C, a vörösbor túl meleg lehet, amit alkoholosnak, csersavasnak érezhetünk, és finom aromái, jellege eltűnhet, amire érdemes odafigyelni, mint például az olyan izgalmas boroknál, amelyeknél az ízek lecsengése enyhén csokoládés. Az optimális fogyasztási hőmérséklet vörösbornál 14–18°C, de ez fajtánként változhat, ezért érdemes a borszaküzlet értékesítőjét, vagy – ha alkalmunk van rá – magát a borászt megkérdezni.

 

2. A fehérborokat egy éven belül el kell fogyasztani
 Ez a kijelentés csak részben igaz: a friss, gyümölcsös fehérborokat valóban érdemes hamar elfogyasztani, míg a komplexebb, hordóban érlelt, testesebb fehérborok (például hordós chardonnay, furmint vagy somlói juhfark) hosszan érlelve fejlődnek és válnak teljessé.  Az évjárattól és a minőségtől függően ezek a borok sokáig élnek, ízeik hosszabban érlelve bontakoznak ki igazán és finomabbak lehetnek idővel.

 

3. A bor évről évre egyre jobb lesz
A fenti állításnak épp az ellentéte az a tévhit, hogy minél régebbi az évszám egy boron, az annál jobb és értékesebb lesz. Sokan azt gondolják, hogy minden fajta bor „hosszú ideig érik”, még a palackozás után is. Az igaz, hogy a fentebb leírt fehérborok mellett a tokaji aszú, illetve a testesebb vörösborok alkalmasak a palackos érlelésre; a parafadugó a lassú mikrooxidáció révén segíti a bor fejlődését – ha azt érlelésre szánták. Ám a friss, gyümölcsös fehérborok és halvány virágos jegyeket hordozó, lendületes rozék nem bírják a hosszú tárolást, veszítenek minőségükből, általában a frissebb évjáratok jobbak. Az viszont minden borra igaz, hogy rosszul viseli a hőingadozást, így a megfelelő tárolás alapvető fontosságú a minőségnél.

4. A vörösbort húshoz, a fehéret halhoz kell inni
Ebben a kérdésben megoszlanak a vélemények, és több irányzat is létezik, de a lényeg: a szinergia. Mindenképp olyan bort érdemes az ételhez választani, ami egyensúlyt teremt, egy magasabb szintre emeli az étel ízét – illetve igaz ez fordítva is: egy olyan ételt választani, ami kihozza a legjobbat a borból. Mivel egy étel íze nemcsak az alapanyagtól függ – hal, vörös hús –, hanem a fűszerezéstől, a hozzá kínált mártásoktól és a köretektől is, ezért nem lehet kijelenteni, hogy a fehérbor csirkéhez és halakhoz megfelelő, míg a vörös mondjuk a marhahúshoz. Ugyanígy: egy adott borfajtán belül egy adott bor számos olyan jeggyel rendelkezhet, ami más-más ízélményt ad, így más ételhez passzol inkább. Érdemes tehát kísérletezgetni, és a legjobb párosításokat megkeresni – ez akár egy élményteli játék is lehet baráti vagy családi vacsorákon. Weiszmüller Mátyás Borkollégium-oktató a tanfolyamokon mindig kiemeli, hogy a legremekebb ékezést is el lehet rontani, ha nem a hozzáillő borral kínáljuk – ezért is érdemes akár laikusként is pár nap vagy egy hétvége alatt megtanulni az alapokat. Azonban van egy jolly joker, amellyel nem lehet mellényúlni: a tradicionális száraz pezsgő, amely bármilyen ételhez megfelelő.

5. A bor színe a szőlő színétől függ
A szőlő húsa világos, még a kékszőlő esetén is. A bor színét főként a héjkontakt, az áztatás és az érlelés határozza meg. Így készülhet világos rozé vagy fehérbor kékszőlőből (például blanc de noirs pezsgő, vagy a túrós réteshez kifejezetten jól passzoló fehér kadarka).

6. A drágább bor mindig jobb
Sokan azt gondolják, hogy egy bor ára egyenes arányban áll a minőségével – és ez sok esetben igaz is. A prémium borok esetében több a gondosan válogatott szőlő és a hordós érlelés, ám a középkategóriás borok között is számos kiemelkedő tétel található. Az ár gyakran a márkát, a limitált mennyiséget vagy a marketinget tükrözi, és nem feltétlenül a minőséget és az ízélményt. Ezt bizonyítja a Winelovers borverseny is, ahol a bírák által vakon kóstolt top 100-ban találhatunk jó ár–érték arányú tételeket is.