A badacsonyi olaszrizlingek a gyengéim. Tudom, hogy egynémelyik alkalomadtán megvádolható azzal, hogy savai túlságosan lágyak, de azt hiszem, ha nem szakértői körökből, hanem szimpla fogyasztóiból gyűjtenénk véleményt, e lágyságot erényként látnánk interpretálni.

A badacsonyi olaszrizling lágysága hangulatában mindig megidéz valamit a fülledt nyárból, a Balaton komótos hullámaiból, Egry expresszionista napkultuszából. Az az aroma-együttállás, amit a frissen tört mandula, a lédús naspolya, a roppanós téli körte, a vágott lestyán jegyei és a part mentén elterülő, több millió éves vulkán ásványai idéznek – főképp tűzköves formában –, a badacsonyi olaszrizlingek illatából kérlelhetetlenül száll fel, akár e Szeremley-boréból. Lágy, kétségtelenül, de a savak visszafogottságát ellensúlyozandó, mindez egy kíméletes alkoholjelenléttel (12,5% vol.) párosul. Konzisztenciája olajos, ritmusa lassú, de az alapanyag kiváló, extraktja magas, teste közepesnél teltebb. A Wolf-féle Badacsonyi Halderelye mellé nem is kívánhatnánk jobb párt.

By the way, a bor a Borászportál Nagy Olaszrizling Szakmai Kóstolóján bekerült a Top 5 2012-es évjárat kategóriába.

A borról egy igazán komoly szakmai beszámolót innen, egy kereskedelmi vonatkozást pedig innen érhetnek el.