A nap házigazdája Mérész Sándor főborász volt, aki Matolcsy Sárával együtt elevenítette fel az első kóstolót 2005-ből, amikor még csak 1 palackos es 1 hordós tétel állt rendelkezésre. Persze az a kóstoló sem volt rövid, hiszen egyéb magyar és külföldi tételek egészítették ki a sort. Az idén pedig már 13 saját bor került a poharakba, 10 különböző évjáratból.

 

 

A borok előtt egy látványos rövidfilmben ismertük meg a pinot termesztés és feldolgozás lépéseit. A legfontosabbak: hajtásonként maximum 2 fürt lehet a tőkéken, a metszés pedig a tőkétől függ: hány vessző van, van-e egyáltalán vessző, stb., ahogy a helyzet kívánja. A kíméletes, precíz szüretet a pincében további végső fürtválogatás követi. Ez után jön a bogyózás, nincs préselés, csak színlé alkotja a tiszta pinot noir-t (a préselés mustja a Kúria Redbe kerül). Az almasav bontás a tartályban történik, ezt követi a hordós érlelés. A borok a szüret utáni második év tavaszán kerülnek forgalomba.

Kezdetnek jött egy kis móka, a szokásos hordóteszt. Három különböző típusú hordóból származó minta a 2015-ös évjáratból. A népek szerint a francia hordó volt a legjobb és én is hajlok rá, hogy ezt mondjam. A három különböző típusú hordó tartalma természetesen egyesítésre kerül majd a palackozás előtt. 

 

Folytatásban a 2014-es év játéka, egy hagyományos és egy magnum palackos tétel összehasonlítása következett, ahol persze a magnum volt az izgalmasabb. Aztán szépen sorrendben – kicsit sietősen – jöttek az évjáratok: 2013, 2012, 2011, 2010, 2008, 2006, 2005, és végül 2003.

 

 

A hosszas és unalmas borleírások helyett inkább itt egy kis összefoglaló:

 

A 2015-ös évjárat érezhetően jó lesz, gyümölcsös, az elvártnál vélhetően rövidebb potenciállal, ami így sem lesz rövid, bár ez még teljes bizonyossággal nem jelenthető ki.

 

A 2014-esnek van még bőven ideje, jó állapotú, fogyasztásra már alkalmas, de még fog érni. Két évet még mindenképpen érdemes várni vele a kinyitásig. 

 

A 2013-as, az évjárathoz illően tökéletes formában van, hosszú életúttal. Akinek van belőle, dugja el a pincébe még bártan!

 

Érdekes volt számomra, hogy olyan gyenge évjáratokban, mint a 2010 vagy 2005 is lehetett jó pinot noirt készíteni, arról nem is beszélve, hogy a 2003-as ennyi év után is még jól fogyasztható! Véleményem szerint a sor legjobb bora volt. Ez annak fényében is meglepő, hogy az egy évvel ezelőtti kóstoló után azt gondoltam, hogy már nem fogjuk többet ízlelni. Ez is azt mutatja, hogy mindig van mit tanulni és sose felejtsük el a borral szembeni alázatot!

 

De mi is a lényeg? Nem más, mint, hogy ezek a borok, főleg a gyengébb évjáratúak mutatják meg, hogy miről is szól nekem az Etyeki Kúria. Arról, hogy a pontos, felkészült, tudatos munka mindig meghozza gyümölcsét és csak ez biztosít hosszú távú jövőt ebben a szakmában. Az elmúlt 20 év pedig arról, ami példával kell, hogy szolgáljon mindenkinek, a tudatosan felépített, határozott, mértéktartó fejlődés, megalkuvás nélküli az alapoktól induló építkezés biztosítja a sikert. Valahogy így kellett volna eljárni mindenkinek és akkor sok boldog, szép helyen munkálkodó embert látnánk, mint ezen a szombaton az Etyeki Kúria kóstolóján.