Sagrantino után kutattunk Umbriában

Bognár Attila
2016. március 16., 21:46


Február utolsó hetében abban a szerencsében részesültem, hogy kimozdulhattam a napsütéses, vidám olasz tavaszba. Toszkánában és Umbriában az Anteprima Sagrantino meglátogatása után három pincészet következett.
Sagrantino után kutattunk Umbriában
Cikkünk előző része itt olvasható.
 
Cantina Le Cimate
 
Sagrantino után kutattunk Umbriában

A Montefalco-tól nyugatra elterülő borászat a nagyobbak közé tartozik a borvidéken, kb. 20 termő hektárral és még 5 hektár friss telepítéssel. Ezen kívül van még mintegy 15 hektárnyi oliva ültetvényük is. Elmondásuk és az általunk látottak alapján is az egyik legjobban gépesített birtok a borvidéken. Számítógép vezérelt acéltartályok tömege, melyek közt több szintesek is akadnak, hőmérséklet-szabályozással, a pincéből a mérgező gázokat kiszívó szellőztetőkkel, mindezt pár gombnyomással egy központi irányító egységből. A hordós érleléshez szlavón és francia (Allier) hordókat használnak, a szűrés kétlépcsős saját szűrőrendszeren keresztül történik. A saját palackozó soruk pedig 1600palack/óra kapacitással bír. A pince energiaellátása teljesen önálló, saját fúrt kútjuk van, és a pinceépület tetejére szerelt napelemek egész évre elegendő energiát termelnek. Tökéletes tisztaság és pincehigiénia mindenütt...
A következő borokat kóstoltuk:

Trebbiano Spoletino 2014: Már kissé aranyba hajló szalmasárga szín, déligyümölcsök, barack, és némi Balaton-felvidéket idéző mineralitás. Jó savak tartják, hosszú lecsengés, érdekes, izgalmas egyedi bor. Hat hónapos palackos érlelést kapott.
 
Umbria Rosato IGT 2014: A pince egyik különlegessége, 100% sagrantino-ból készült rozé. Rajtuk kívül a borvidéken ilyent más nem készít. Nem az a szokásos könnyű, friss rozé. Színében is inkább silleres, tömény nehéz bor, inkább a vörösboros jegyek dominálják, az alkohol is magasabb, 13,5%. Egyébként intenzíven gyümölcsös, epres, meggyes, és elég hosszú is. Mindenképpen étel mellé való, nem a teraszra kiülős és egész üveget megivós változat.
 
Sagrantino után kutattunk Umbriában
 
Montefalco Rosso 2011: Sangiovese (60%), sagrantino(15%), cabernet(10%) és merlot(15%) házasítása. Illatában gyümölcsök, elsősorban szilva és cseresznye, fűszerek és hordós jegyek. Egyébként 12 hónapot töltött szlavón hordókban és utána még 6 hónapot palackban. Testes, izmos bor, sok és érezhető tanninnal, de az egész kezd összeérni és egybe simulni. 
 
Montefalco Sagrantino 2010: Mély, sötét szín, nagyon tömény, vaskos testes bor. Elsősorban az erdei gyümölcsös aromák dominálják, főleg a feketeribizli, de némi édesfűszeres, vaníliás és gyógynövényes vonal is jön belőle. A sagrantino-k nagyjából 15%-os alkoholjánál egy picivel több alkohol a végén (15,5%)
 
Azienda Agraria Scacciadiavoli
 
A borászat az egyik legrégebbi a borvidéken, 1884-es alapítású. Olyannyira patinás, hogy a pinceépület még az eredeti. A belső, tartó vasoszlopokon pedig még mindig láthatóak az alapító Ugo Boncompagni nevének kezdőbetűi (UB). A birtok 1954-ben jutott Amilcare Pambufetti tulajdonába, akinek unokái irányítják ma a borászatot. Hozzáteszem, remekül.
 
Sagrantino után kutattunk Umbriában
 
A borvidéken szintén a nagyobbak közé tartoznak, nagyjából 35 hektáron termelnek szőlőt és éves szinten mintegy 250 ezer palack bort készítenek. A pince neve is megér egy külön említést, hiszen lefordítva nagyjából annyit jelent, hogy az „ördög kiűzése”, ami onnét ered, hogy régebben élt egy szerzetes a környéken, aki a sagrantino borral űzte ki az ördögöt az arra váró emberekből. Soha rosszabb eszközt erre, mint egy palack sagrantino-t!
 
A pince másik nevezetessége, hogy a borvidéken ők azok, akik tradícionális pezsgőkészítési módszerrel készítenek önállóan csak sagrantino fajtából palackos erjesztésű és érlelésű pezsgőt. Az informatív és részletes birtok- és a pincelátogatás után egy impozáns, 12 tételes kóstolón ismerkedhettünk meg a pincészet boraival, melyhez helyi finomságokból összeállított tálat kaptunk: sajtok sonkák, kolbászok, olivaolaj, mézek, mi szem-szájnak ingere.
 
A következőket kóstoltuk:
 
Spumante Brut, Methodo Classico: sagrantino 85% és chardonnay 15%: 36 hónapos palackos érlelés, világossárga szín, zöldes reflexekkel. Apró és finom buborékok, friss, virágos, zöldalmás, barackos aromák. Üde, frissítő, jó kezdés.
 
Spumante Brut Rosé, 100% sagrantino: a fentebb már említett egyedi tétel. 24 hónapos palackos érlelés, sötétebb lazac szín, friss, virágos és elsősorban citrusos illatok, grapefruit, némi kenyérhéj, jól strukturált, hosszú, egyedi, finom pezsgő.
 
Grechetto Umbria 2015: az első fehér bor a sorban, 100% grechetto a szőlőfajta. Tartályos erjesztés és érlelés, seprőfelkeveréssel, majd palackozás után 3 hónap még a palackban. Ennek megfelelően még nagyon fiatal és friss, elsősorban virágos jegyekkel az illatában. Kóstolva a hosszú és friss savak vezetik a bort, nem túl bonyolult, de rendkívül tiszta.
 
Montefalco Bianco 2014: Grechetto 50%, trebbiano 25% és chardonnay 25%. A grechetto és a trebbiano acéltartályban erjedt és érett, míg a chardonnay 16 hl-es hordókban 9 hónapig, majd utána házasították és 9 hónapot palackban töltött. Szalmasárga szín, illatában főleg barack, kis mogyorós jegyek és sárga virágok. Kóstolva testes, komoly savakkal, édes gyümölcsökkel és hosszú lecsengéssel.
 
Montefalco Rosso 2012: Sangiovese 60%, sagrantino 15%, merlot 25%. Acéltartályban erjedt, majd francia hordókban érett 12 hónapot, melyet 6 hónap palackos érlelés követett. Mély rubin szín, piros bogyós gyümölcsök, hordófűszerek. Nagyon jó benne a sav-tannin egyensúly, a 25% merlot sokat lágyít rajta. Összességében egy kerek, önmagában is élvezhető bor.
 
Sagrantino után kutattunk Umbriában
Fotó: Cantinascacciadiavoli.it

 
Montefalco Sagrantino: Ezután egy 6 évjáratot bemutató sagrantino sor következett, hat különböző pohárból, melyek folyamatosan nyíltak és változtak, így remek lehetőség adódott az összekóstolásra. A borokat szerencsére volt időnk sokáig vizsgálni, azok az idő előrehaladtával folyamatosan változtak, nyíltak, mindig másik arcukat mutatták, így nekünk is ezzel párhuzamosan változott a kedvencünk. Két régebbi évjárat (2003 és 2006) mellett négy egymás utáni volt a sorban (2008, 2009, 2010, 2011). A 2003-as már érettebb tétel, ahol a tanninoknak volt idejük elsimulni a palackban. A 2006-os egy átmenetet jelentett e között és az utána következő négy között. A 2009 és a 2011-es egy melegebb évjáratból származott, ez érezhető volt is két tételen, míg a 2008 és a 2010 egy kiegyensúlyozottabb évjáratból, ezáltal harmonikusabbak és kiegyensúlyozottabbak voltak, legalábbis számomra. A borok erjesztése egyébként francia hordókban történik, kb. 3-4 hétig, hőmérséklet kontrollal, majd a hordós érlelés következik. 50%-ban kis hordót használnak (melynek 15%-át újra cserélik minden évben), a másik 50%-ban pedig nagyhordót, mindegyikből csak franciát, melyekben 24 hónapot tölt a bor, majd pedig 12 hónapos palackos érlelés következik. Mindegyik bor rendkívül komplex és sokrétű, az erdei gyümölcsös, szilvás aromák mellett megjelennek a fűszerek, némi gyógynövény, bőr, avar, kakaó, étcsokoládé is. Az idősebb évjáratokban a tanninok érezhetően jobban elsimultak, de alapvetően a borok mindegyikére a jó sav-tannin-alkohol egyensúly jellemző. Az alkoholok általában 15% körüliek, a savak pedig tartják a lépést a tanninokkal és testtel. A sagrantino esetén a szabályozás szerint el kell érni egy minimális savat, ez által is biztosítani akarják, hogy a borok ne legyen lomhák, túl nehezek. A végén nálam a két kiegyensúlyozott évjárat lett a befutó, a 2008-as, de főleg a 2010-es. Talán ezek a legkomplexebbek, és ez utóbbiban nagyon komoly potenciál rejlik. Óriási élmény volt, ezt a hat bort így együtt kóstolni!
 
Montefalco Sagrantino Passito 2010: A korábban már ismertetett szárításos passito eljárással készített sagrantino-t kaptuk a gyönyörű borsor lezárásaként. Szeptember közepi szüret, majd az ép és egész szőlőfürtöket december közepéig levegős helyen hagyják, mely során, kiszárad, betöpped, koncentrálódik. A tartályos erjesztés után 24 hónapos hordós, majd 12 hónapos palackos érlelés következik. Nagyon mély rubinvörös szín, ibolyás széllel. Illatában érett feketebogyós gyümölcsök, azok lekvárjai, sok-sok édesfűszer. Kóstolva érezhetően édes bor, az édesség lágyítja és kerekíti a tanninokat és a savakat, ezáltal kiegyensúlyozottá teszi a bort. Nagyon izgalmas összekóstolni étcsokival és mandulás süteménnyel, amit kaptunk hozzá, de sajtok mellé is kiváló. 
 
Azienda Agricola Valdangius
 
Sagrantino után kutattunk Umbriában
Fotó: Consorzio Tutela Vini Montefalco Facebook
 
A két előző pincétől eltérően itt egy jóval kisebb, családi méterű borászatról van szó. Összesen hét hektár szőlőt és négyhektárnyi olivát művelnek. A birtok története mégis az 1900-as évekig nyúlik vissza, jelenleg pedig egy nagyon szimpatikus testvérpár, Sandra és Danilo vezeti a családi gazdaságot. Ők teremtették meg a mai modern elveken alapuló bor- és olivaolaj készítést. Mindent maguk csinálnak, szívvel-lélekkel. Látogatásunkat itt is a birtok körbejárásával, a borászat megtekintésével kezdtük. A méretek kisebbek, kevesebb a tartály és a hordópark, de a tökéletes pincetisztaság itt is kiemelendő. A pincészet megtekintése után egy szép kóstolósor következett, melyhez mindenféle helyi finomságokat kaptunk (sajtok, sonkák, kolbászok, olivaolaj, bruschetta). Amit mindenképp érdemes kiemelni, az a vörösborok kóstolása során előkerült, rendkívül ízletes, helyi kolbásszal megerősített lencsefőzelék volt, melyből még repetát is kaptunk.
 
A következő borokat kóstoltuk:
 
Trebbiano Spoletino 2015, hordóminta: A mindössze fél hektárról 2000 palack készült belőle, melyet márciusban palackoznak majd. Kézi szüret, kétlépcsős tartályos erjesztés, majd a tartályban pár hónap finomseprőn érlelés. Még nagyon fiatal, friss, citrusos jegyek illatban és ízben is. Mellette kevés trópusi gyümölcs, banán, jól érlelhetőség a palackban.

Umbria Bianco 2012: Grechetto 70%, chardonnay 15%, pecorino 15%. Ebből is csak kevés, összesen 1500 palack készült. Szintén tartályos erjesztés, majd finomseprőn hagyás, kb. 2 hónapig. Közepes citromsárga szín, intenzív illat, melyben a citrusok mellett megjelenik egy virágos és érett gyümölcsös vonal is. Friss savak, hosszú, lendületes bor, halak és fehér húsok mellé kiváló.
 
Sagrantino után kutattunk Umbriában
Fotó: Consorzio Tutela Vini Montefalco Facebook
 
Rosato 2015: Sagrantino 50%, ciliegiolo 50%. Ez is még nagyon friss, majd márciusban kerül piacra, összesen 1000 palack készült belőle. Itt meg kell említeni egy új, szintén őshonos olasz szőlőfajtát, a ciliegiolo-t, mely könnyedebb, gyümölcsösebb, így a nehezebb, töményebb, tanninosabb sagrantinot szépen lágyítja. Tartályos erjesztés, finomseprőn érlelés, 4 hónapig. Friss, üde, epres, málnás, hosszú savakkal, nem nehézkes, mégis tartalmas bor. 
 
Montefalco Rosso 2012: Sangiovese 65%, sagrantino 15%, merlot 10%, cabernet sauvignon 10%. Külön szüret és spontán erjesztés 18 napon keresztül, majd hordós érlelés (3-4 éves használt hordókban), utána még 18 hónap tartályban, majd 6 hónap palackban. Ennek ellenére az illata elsőre hordó domináns, rumpuncsos, vaníliás, puncstortás, majd piros bogyós gyümölcsök és fűszerek. Meleg karakter, de jól iható nem nehézkes, érdekes bor.
 
Montefalco Rosso 2013: A paraméterek az egy évvel idősebbhez hasonlóak. Itt azonban kevesebb a hordó dominancia, kevesebb vanília és rumpuncs, sokkal több gyümölcsösség. Komplexebb, egyensúlyosabb, mint az előző évjárat, pedig még fejlődésének sokkal korábbi szakaszában jár.

Montefalco Sagrantino 2012: Spontán erjesztés tartályban, majd 12 hónap 225 literes barrikban, utána 18 hónap acéltartályban, és végül 6 hónap palackban. Elegáns, kifinomult karakter, sok gyümölccsel, főleg szilva és szeder, sok, de minőségi tannin, hosszú lecsengés.
 
Montefalco Sagrantino Passito 2012: A szokásos passito eljárással készült, 20 napig erjedt, utána az érlelés a száraz sagrantino-hoz hasonló: 12 hónap 225 literes barrikban, utána 18 hónap acéltartályban, és végül 6 hónap palackban. Nagyon gyümölcsös, cseresznyés, meggyes, szedres. A maradékcukor sok, 100 g/l, de a tanninokkal és a savakkal szépen összhangban van. Nagyon hosszú lecsengés, élmény a bor.

Összességében nagyon tartalmas és élményekkel teli napokat töltöttünk Montefalco-ban és környékén, a borvidéken, a pincészeteknél. A táj gyönyörű, az emberek végtelenül kedvesek és vendégszeretőek mindenütt, a borok pedig meglepően jók. Sőt, nem csak a sagrantino-k, de a rosso-k és a fehérborok is egyediek, élvezetesek. Mindenkinek megéri egyszer ellátogatni e tájra! Ismételten köszönjük vendéglátóinknak a remek élményeket!

Magyarországon a sagrantino nem nagyon ismert fajta. Kevés borász ismeri, és még kevesebb fogalakozik vele. Egyedül, ha jól tudom, akkor Szekszárdon Heimann Zoltánéknál van. Ők szeretnek kísérletezni sok fajtával, így ezzel is. Nem önállóan palackozzák, hanem különféle házasításokba teszik, melyeknek mindig kölcsönöz egy kis egyediséget. Legutóbb az amúgy igen jól sikerült 2013-as bikavért dobták fel 8-10% sagrantino-val. Aki teheti, kóstolja meg ezt is, könnyebben hozzájut, mint egy olasz sagrantino-hoz.
Winelovers borok az olvasás mellé