Újborokat kóstoltunk



Különleges élménnyel gazdagodott, aki ellátogatott az Újboregyetemre 2007. november 8-án a Budai Várba. Még kialakulóban lévő borokat ízlelhettünk, és megismerkedtünk a 2007-es évjárattal szőlészeti szempontból. Végül libalakomával zártuk a napot.
Újborokat kóstoltunk
 
Olyan érzésünk támadt, mintha a borospincéket járva a borászok megengednék, hogy belessünk a hordókba, és megízleljük annak tartalmát. Emellett pedig lelkesen mesélnének a szőlészet-borászat szépségeiről, nehézségeiről, az idei év feladatairól; megosztanák tudásukat, tapasztalataikat, miközben egyre inkább rájönnénk: szaktudás és szakmai érzék mellett rengeteg alázat kell ehhez a hivatáshoz. A látogatás végén pedig – a pincéből kilépve – várna a terített asztal, tele finomságokkal…
Ugyan csak képzeletben jártunk a pincészeteknél – de mindjárt öt jeles borásznál tehettük tiszteletünket.
Dr. Gál Lajos összefoglalót és részletes beszámolót adott a 2007-es szőlészeti-borászati évről. Azért volt különösen izgalmas az előadás, mert megtudhattuk, hogy az aktuális időjárás milyen hatással volt a szőlőre (s így a majdan készülő borra). Megint elgondolkodhattunk a mondáson: „a borász a szőlőhöz hozzátenni nem tud – csak elvenni belőle” borkészítés során. Az időjárás sokszor komoly döntési helyzetbe hozza – és 2007-ben hozta is – a gazdát. A tavaszi fagy, a csapadékszegény, meleg nyár, és az esős ősz mind fejtörést jelentett a termelőnek. Összességében elmondhatjuk, hogy sok stressz érte 2007-ben a szőlőt, sok fordulópont volt, hullámvölgyek és hegyek követték egymást, de szerencsére utóbbival zártuk a szőlészeti évet. Így tudatos és hozzáértő kezekben igen jó, változatos borok születtek, illetve születhetnek majd.
 
Következő előadóink Gere Zsolt (Villány), Borbély Tamás (Badacsony) és Ifj. Szepsy István (Tokaj) az adott régió egyedi jellemzőiről, saját pincészetükről, filozófiájukról – és természetesen a kóstolt borokról szóltak.
Míg az említett fiatal borászok a szőlő és a bor gyakorlati oldaláról beszéltek, a rutinos szekszárdi borász, Vida Péter saját és a bor lelkéről. Kihangsúlyozta, hogy mennyire fontos a szőlő és a bor szeretete, hiszen „a bor semmihez sem hasonlítható isteni csoda.” „A borhoz alázattal kell közelíteni, tiszta lélekkel”, hiszen „telis-tele van mély filozófiai gondolatokkal”. Az újbor kóstolóval kapcsolatban pedig kihangsúlyozta: „ilyenkor nem a borra kell figyelni, hanem a lehetőségre”. Vida Péter szerint az igazi borkóstoló otthon, gyertyafénynél, két pohárral történik, amikor egymásnak töltünk a palackból.
Bár a rendezvényen gyertyát nem gyújtottunk, mégis egyedi élményben volt részünk. A kóstolt borok egy kivételtől eltekintve a 2007-es évjáratból valók voltak, amelyeket többnyire csupán a számunkra töltötték palackba. (Felcímkézett üveggel még nem is találkoztunk.) Természetesen a gyorsan érő fajták már gyakorlatilag elkészültek, ám voltak olyanok, amelyek még hosszabb időt fognak tölteni a hordókban, palackokban.
A Márton nap természetesen nem teljes a libator nélkül. Az utolsó előadás keretében megismerkedtünk hazánk baromfitartásával, és láthattuk Magyarország legszebb baromfiját is – igaz csak fotón. Többek között megtudtuk azt is, hogy a világ élmezőnyéhez tartozunk baromfifogyasztásban! Akinek pedig nem volt elegendő a kóstoló alatt csipegetett tepertő és sült libafalatok, az a rendezvény végén bőséggel szedhetett a "boldog magyar rántottcsirke-combból". A Magyar Baromfitanács ugyanis - szlogenje szerint - bodog csirkének nevezi a kapirgáló, nem ketrecben nevelt jószágot.
Az izgalmas programkínálat, a nagynevű borászok és Márton napjának közeledte érthetően meghozta a látogatói kedvet, így a terem is megtelt érdeklődőkkel. Sokan voltunk, és bátran mondhatjuk: nem bántuk meg a részvételt!
Winelovers borok az olvasás mellé