A november az elmúlt időkben biztosan nem volt száraz

Ma sokan száraz novembert tartanak ebben az időszakban, bár hagyományosan az évnek ez a szakasza még korántsem az önmegtartóztatásról szólt. Az ősz végi népszokásokban, ha csak mellékszereplőként is, de mindig jelen volt valamilyen formában a bor.

November 1-jén Mindenszentek napján, és 2-án Halottak napján a halottetetés szokása abból állt, hogy az ünnepi asztalon megterítettek az elhunytaknak is. Bizonyos helyeken előfordult, hogy az emberek ételt és italt, köztük bort is helyeztek a sírokra. Egerben régi hagyomány volt, hogy a gyerekek egy üveg bort vittek a szüleik sírjához, más vidékeken szintén elterjedt, hogy egy jó borivó sírjára a kedvenc italát helyezték, hogy a túlvilágon se szenvedjen belőle hiányt. A pincékben a borozás során földre öntött bor rituáléja is megőrzi ezt a hagyományt. A halottetetés nemcsak halottak napján, hanem húsvétkor, pünkösdkor, karácsonykor és lakodalmak során is szokás volt.

November 11. Márton nap a téli évnegyed kezdő napja. Az újbort ezen a napon kóstolták meg először, és nagy lakomákat rendeztek, hogy egész évben legyen bőséggel élelem. Ilyenkor volt szokás levágni a libákat, s úgy tartották, hogy ,,aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik”. A Márton-nap többek között termés varázsló pásztornap is volt. A pásztorok vesszőt vittek a gazdákhoz, akik ezért bort és süteményt vagy rétespénznek nevezett ajándékot adtak cserébe. Manapság a Márton napi szervezett vacsorákra redukálódott a nagy lakoma, több borászat ízletes liba-fogásokkal és saját újborával várja a vendégeket.

November 15. Lipót napja az osztrákok számára volt az újbor (Heurige) ivásának kezdete. Sokan zarándokoltak el a Klosterneuburg apátságba, a borkereskedő szerzetesek híres borának otthonába. Régi Lipót napi szokás volt lecsúszni arról a 12 000 gallonos hordóról, melyet 1704-ben rendeltek az apátság borospincéje számára. A zarándokok egyenként felmásztak a hordó tetejére, és sorban lecsúsztak róla, hogy szerencsével járjanak.

November 30. András nap, amely az utolsó mulatság nap volt, mivel éjfélkor elkezdődött az egyházi újév. Ettől kezdve zenés és táncos összejöveteleket, lakodalmat nem lehetett tartani. Disznóölő Szent András napjától kezdődtek a disznóvágások. Ha a kanásznak nem sikerült első ütésre megölnie a disznót, akkor borvásárlásra szolgáló bírságpénzt kellett fizetnie a gazdának. A disznótor estéjén szokás volt a kántálás, melynek célja az adománygyűjtés volt. A kántálók a gazdától bort és ételmaradékot kaptak.