A Domaine de Bargylus Szíria egyetlen pincészete, amely kereskedelmi céllal működik, és ahol a háború ellenére minőségi borok készülnek. Augusztusban minden harmadik napon egy taxi hagyja el Latakiát, amely értékes árut szállít - szőlőfürtöket, amelyek gondosan bele vannak csomagolva jégbe, és a Saade család reményeit és álmait képviselik – írja a BBC.com.

A polgárháború miatt túl veszélyes lenne a Saade fivéreknek kilátogatni a szőlőültetvényeikhez, hogy döntést hozzanak a szüret időpontjáról, ezért a pincészet székhelyére, a libanoni Bejrútba szállítatják a mintafürtöket, hogy azokat megkóstolják. Ez 200 kilométeres utat jelent a szüretet megelőző időszakban minden harmadik napon. Azonban ez csak egy kihívás a sok közül, amelyeket meg kell oldani a szíriai-libanoni testvérpárnak. A pincészetnek importálnia kell Franciaországból a palackokat, a címkéket és a dugókat egyaránt, habár az üveggyártó cég most jelentette be, hogy nem szállít többet Szíriába...

 

A pincészet elkészült borait Belgiumba szállítják egy raktárba. Az út - a már ismert körülmények miatt - 45 napig tart.

A sors iróniája, hogy a testvérpár édesapja, Johnny évekkel ezelőtt elutasította, hogy Bordeaux-ban vásároljon szőlőterületet, mert nem akart a távolból bort készíteni. Libanonban kezdett keresgélni, majd jött ez a lehetőség Szíriában, Latakiban. Az egykor iparos és földbirtokos család fejének régi vágya volt visszatérni Szíriába, hiszen édesapja Egyiptom és Szíria 1958-as egyesítése előtt földbirtokos volt a vidéken. Egy nap az édesapám elment az egyik gyárába, de nem engedték be - mondja Sandro. „Azt mondták neki: ez már többé nem az ő tulajdona, ez az államé.”

Ekkor költözött át a család Libanonba, ahol jelenleg szintén van szőlőbirtokuk, a Chateau de Marsyas a Bekaa völgyben, azonban a Bargylus volt az első. Johnny már átadta fiainak a birtok irányítását.

 

A háború előtt még ígéretesnek tűnt a család terve. Stephane Derenoncourt, a világhírű Bordeaux-i szakértő segítségével megtalálták a Jebel Al-Ansariye hegyláncát, amely érdekes talaj, és éghajlati adottságokkal rendelkezik. Ez a terület a Bargylus-hegy, ahol az ókori római időkben már voltak szőlőültetvények.

Helyismeret nélkül, a semmibő kellett felépíteniük a borászatot, újra kellett teremteniük a szíriai borkultúrát, amelybe beletartozott az is, hogy megtanítsák az embereknek tisztán tartani a földet – jegyezte meg Sandro.

A testvérpár egy csapatot bérelt fel a szőlőterületük közelében található falvakból. Az emberek, akik a Bargylusban dolgoznak valóban elkötelezettek – mondta Sandro. Hiszünk benne, hogy ez egy olyan küldetés számunkra, amely nemcsak egy kaland, hanem egy kihívás is, és jelenleg 35 család függ tőle.

A szőlőt 2003-ban telepítették a fehér fajták közül chardonnay-t, sauvignon blanc-t, a kékszőlők közül cabernet sauvignont, syrah-t és merlot. Az első palack 2006-ban készült el. Egy rendkívül intenzív bor volt, nagyon érdekes ízzel… le voltunk nyűgözve – mesélte Sandro.

Majd 2011-ben kitört a háború. Bár Latakia körül még békés a környezet, és ellenőrzés alatt tartja az Assad elnők, de az iszlámista lázadók jelenléte igencsak érezhető.

Minden 12 hónapban van valamiféle incidens, például pár bomba a szőlőben – meséli Sandro. „Hála Istennek eddig egyik eset sem követelt emberéletet, de már két bomba is becsapódott a chardonnay területekre.”

 

A testvérek nem tudják, hogy ezek szándékos merényletek voltak-e. Karim szókimondóbb, mint Sandro, ő úgy gondolja, hogy „a jelenlegi világban a legrosszabb is lehetséges. Tehát az első dolog, ami célpont lehet az a szőlő, mert a bor tiltott az ilyen emberek számára.”

A Domaine de Bargylus borászat most sikeres. 45 ezer palackot készítenek egy évben, és szerte a világon értékesítik a boraikat. Szenvedélyből hozzuk létre – mondja Sandro, aki szerint nem csak az ízük miatt olyan népszerűek a boraik, hanem az előállítás körülményei miatt is.

„Azt mondanám, hogy a Bargylus nehéz időkben készít minőségi borokat. A legtöbb külföldön élő szír ezt felismerte, és szívesen fogyasztja a borainkat, mert ugyanakkor ez egyre inkább a büszkeség jelképe is.” – nyilatkozta Sandro.

„Ez egy ellenállás. Ugyanakkor a pincészet a kitartás szimbóluma. Mi ott vagyunk, és ott is maradunk.” – jelentette ki Karim a BBC-nek.