A magyar borról hajlamosak vagyunk ugyanazokat a jól ismert mondatokat elővenni: több ezer éves hagyomány, különleges termőhelyek, történelmi borvidékek, világhírű Tokaj. Mindez igaz, de közben könnyű elfelejteni, hogy a magyar bor nem egy múzeumi tárgy. Éppen ellenkezőleg: folyamatosan változik.

 

Új generációk érkeznek a borvilágba, változnak a fogyasztói szokások, egyre fontosabbá válik a termőhely és a fenntarthatóság, miközben a magyar borászok egészen másképp beszélnek borról, mint akár húsz évvel ezelőtt. A bor ma már nem feltétlenül a vasárnapi ebéd vagy a karácsonyi ünnepi asztal kiegészítője. Lehet egy könnyű nyári fröccs, egy natúrbor egy menő borbárban, egy komoly somlói fehér egy sertésszűz mellett vagy egy palack, amit egy külföldi barátunknak viszünk ajándékba.

 

 

Ha egy külföldinek kellene megmutatnunk Magyarországot egy poháron keresztül, nehéz dolgunk lenne. Nem azért, mert nincs mit mutatni, hanem mert túl sok mindenből választhatunk.

 

Ott van Tokaj a furminttal és aszúval, a Balaton az olaszrizlinggel és kéknyelűvel, Somló az ásványos, karakteres boraival, Etyek a pezsgőivel, Eger a bikavérrel és elegáns fehérekkel, Szekszárd a kadarkával és kékfrankossal, Villány pedig a nagy vöröseivel – és még hosszan folytathatnánk a sort.

 

Ezek nem pusztán szőlőfajták és borvidékek. Mindegyikhez kapcsolódik egy táj, egy klíma, egy történet és egy sajátos borászati gondolkodás. Ezért talán nem is az a kérdés, hogy mi a magyar bor, hanem az, hogy milyen sokféle arcát tudjuk megmutatni Magyarországnak egy pohárban.

 

 

 

Nem feltétlenül attól, hogy a címkén szerepel a „Hungary” szó. A magyar bor karakterét egyre inkább azok a borászok adják, akik nem feltétlenül akarnak megfelelni egy korábban kialakult „magyar bor” képnek. Inkább azt keresik, mit tud az adott dűlő, milyen lehet egy fajta a saját termőhelyén, vagy hogyan lehet kevesebb beavatkozással, természetesebb módon bort készíteni.

 

A magyar bor új arcai ezért sokszor kevésbé hangosak, mint a korábbi évtizedek nagy, ünnepi tételei. Viszont karakteresebbek, személyesebbek, és sok esetben jobban illenek ahhoz, ahogyan ma bort választunk: kíváncsian, kísérletezve és nem feltétlenül a megszokott szabályokat követve.

 

Egy ország boridentitását nemcsak a nagy történelmi borok építik. Ugyanúgy részei azok a borok is, amelyeket egy fiatal borász készít egy kis pincében, organikusan művelt szőlőből, narancsborként vagy éppen tokaji pezsgőként.