Szőlőskislak térségében már a kelták és a rómaiak is készítettek bort. Ez nem véletlen, hiszen a település csak néhány kilométerre fekszik a tótól, ahol még simán érezhető annak jótékony hatása. A védett belső dombokon főképp déli, dél-nyugati, nyugati és keleti területeken nő a szőlő.

 

Jellemző talajtípus erre a lösz, amelyről azt szokás mondani, hogy a gyümölcscentrikus boroknak kedvez. De vannak itt kötött vályogtalajok is, amelyek gazdag ásványosságot biztosítanak a vidéken termő boroknak, amelyek fehér és kékszőlőkből egyaránt készülnek, de a környék egyik meghatározó termelője, Légli Géza szerint például a Dél-Balatonon a kékszőlők érzik magukat jobban.