James Pope termelő rizling, vidal és seyval blanc fajtákkal kísérletezik az Antarktisz McMurdo szárazföldjén. Józan ész azt diktálná, hogy a sekély jégtakaró alkalmatlan lenne borkészítésre, hiszen a fagy károsítja a szőlőt, csökkenti a termés mennyiségét. A borász azonban rájött arra, hogy ha az ültetvényeket egymástól legalább 18 m távolságra ülteti, akkor a szőlők oldalirányú gyökéreresztéssel megfelelő tápanyaghoz jutnak, így alkalmazkodnak a sós, zord területekhez.

 

A Sahara Vineyards borászat Kairóban található a sivatag kellős közepén. Általánosságban elmondható, hogy a magas hőmérséklet felgyorsítja az érést, magas cukor és-alkoholtartalmú borok készülnek, azonban a túl nagy forróság károsítja a tápanyaghiányos, homokos, lankás dombokon kitett dűlőket, a szárazság pedig kisebb és csekély mennyiségű hozammal jár. Az éghajlatra jellemző esőhiány és a nagy hőmérséklet-ingadozás ellenére az egyiptomiak, Karim Hwaidak vezetésével testes, érett aromájú borokat készítenek. A dűlőkben éjszaka dolgoznak, és csepegtető öntözést alkalmaznak.

 

A Kanári-szigetek Yaiza természetvédelmi területén található aktív Timanfaya vulkán forró, száraz, légszennyezett, fekete kráterekkel tarkított környezetét életveszélyes megközelíteni, már a látványa is földöntúli érzést kelt bennünk, mintha a Holdon járnánk. A Bodega La Geria borászat a megkövült kőzetolvadékba, kráter alakú esővízgyűjtőként szolgáló lyukakat, ún. „hoyos”-t ásott, amelyekbe kőfalakkal körülölelt szőlőket ültetett, ezzel érték el a lávaszint alatti szervesebb, tápanyagban gazdagabb talajréteget, amelyen ásványos, sós, karakteres boraik születnek.

 

Európa legmeredekebb - 70 fokos lejtőn ültetett - szőlőskertjének, a németországi Bremm és Mosel között, hosszasan elnyúló, teraszos Bremmer Calmont domborzata ad otthont; ezen a 10 hektáron Kilian Franzen és Angelina Frau vezetésével a Weingut Kilian Franzen borászat tevékenykedik. Az életveszélyes meredekség miatt, a szüretelést kizárólag kézzel és sziklamászó felszereléssel végzik.

 

 

„A kihívásokat az utóbbi években megjelenő szélsőséges időjárás jelentette: jégeső, heves esőzés, erős napsütés” - sorolta az idei év nehézségeit Angelina Frau borász. “Európa legmeredekebb szőlőskertjében a szőlőtermesztés egyáltalán nem gazdaságos: jelentős munkaerőt és rengeteg időt igényel, nagyon költséges. A motivációt a borkészítés hagyománya jelenti, hihetetlen szenvedéllyel lehet csak végezni. Bízunk abban, hogy jobb idők jönnek, piacképes áron, gazdaságosabban tudjuk majd értékesíteni borainkat.” 

A 2012-ben ültetett tibeti Cai Na Xiang dűlői 2018-ban Guiness rekordot megdöntve, 3563 m tengerszint feletti magassággal a világ legmagasabban fekvő szőlőterülete lett. A 2. helyezett, Argentína legrégebbi borászata, az 1831 óta működő Bodega Colomé. Legsikeresebb boraik az Altura Máxima 3111 m magasan fekvő dűlőiről származnak.

 

Olivia Harguindey–t, a Bodega Colomé marketingvezetője elmesélte a borászat létrejöttének történetét. „A 2000-es években ide látogató Donald Hess-t megihlette a napfény intenzitása, a terroir különlegessége és egy pohár Colomé bor. Ekkor határozta el, hogy úttörője lesz a magaslati borkészítésnek. A borászat 2001-ben került a Hess család tulajdonába, majd ők voltak az elsők a világon, akik 3000 méter felett telepítettek szőlőt: az Altura Máximát 2007-ben.”

 

„3000 m felett egy igazán különleges paradoxonnal találkozunk: a boraink egyszerre koncentráltak, elegánsak és frissek. Ezek együttes jelenléte ritkán fordul elő egy pohár borban. A terroir-ra jellemző magas UV és a fagyveszély ellen a szőlő vastagabb, sötétebb héjat növeszt, magasabb a fenoltartalma és a koncentrációja: ez így együtt mély, intenzív, magas alkohol- és tannintartalmú bor születését eredményezi. A fejlődési időszakban (január-április) mérsékelt a nappali hőmérséklet (22-28 °C), ez megőrzi a gyümölcs frissességét, savasságát. A magasság másik nagy előnye, hogy az időjárás kedvez a szőlőnek: évente kb. 150 mm csapadék esik, hidegek az éjszakák, nincs szőlőbetegség, nem használunk vegyszereket” - magyarázza Thibaut Delmotte, a Bodega Colomé főborásza. Olivia Harguindey hozzáteszi: Boraink ásványosságát a gazdag foszforkoncentrációval rendelkező vulkanikus, rózsaszín gránittalajnak köszönhetjük.”

 

„Az egyik legnagyobb kihívást a fagy jelenti, elkerülése érdekében késői metszést, permetező rendszert alkalmazunk. Kemény munka mellett odafigyelünk a kiegyensúlyozott ültetvénygondozásra, a megfelelő öntözésre" - emelte ki Thibaut Delmotte. 

 

 

Olivia a technikai részletekről is mesélt: „A szőlőműveléshez elengedhetetlen a környezeti feltételek kiegyenlítése és azok karbantartása - lugasépítés, lombkorona karbantartás -, így védekezünk az UV-sugárzás, fagy ellen, egyúttal szabad légáramlást teremtünk dűlőinknek. A pincészet fenntarthatóságra törekszik: az öntözéshez használt vizet olvadt hóból nyerjük, és helyi patakokkal hozunk létre vízerőművet, ezzel biztosítunk magunknak áramellátást. A szüretelést illetően: az időpontokat parcellánként szigorúan kezeljük, hogy az érettséget és a természetes savasságot együtt érjük el.”

 

„A szőlő nemes növény, amely képes alkalmazkodni az extrém körülményekhez. Mindemellett, ha szeretnénk kihasználni a kínálkozó lehetőségeket, akkor nekünk is alkalmazkodnunk kell az egyedi terroir-hoz” - mondja Thibaut. A választ arra a kérdésre, hogy mire tanította őket ez az extra körülmény, Olivia adja meg:

 

Itthon a 2024-es év adta fel alaposan a leckét a borászoknak: az aszály és a tartós forróság korai szüretre kényszerítette őket. Tűkön ülve figyelték a szőlő érését, és aki időben kapcsolt, az csekély mennyiségből is minőséget tudott előállítani. Aki viszont elkésett, magas cukor és PH tartalom várta. Tavaly a növény inkább a túlélésért küzdött ahelyett, hogy a fejlődésre koncentrált volna.

 

Mely évek jelentettek próbatételt a természeti károk, illetve az időjárás miatt? 

Ifj. Figula Mihály foglalja össze:

 

“2014-ben extra magas volt a csapadék mennyiség, amely nagyját a szüreti időszakban tapasztaltuk; 2016-ban pedig teljesen elvert bennünket a jég. Ez a kettő egészen extrém évjáratot jelentett számunkra. Ezenkívül a csapadékeloszlás kihívásai mellett az egyik legnagyobb problémánk a hőség napok (33-34 °C feletti hőmérséklet) száma, amelyből évente egyre több van. 2025-ben mázlink van, kevesebb volt a hőségnap, mint 2024-ben. A 2025-ös évvel igazán meg vagyok elégedve: mind a mennyiséggel, mind pedig a minőséggel. Gyakorlatilag, amit meg szeretnénk valósítani, azt ebből a szüretből meg tudjuk. A birtokborok mellett, ha nem is minden dűlőből, de annak jelentős részéből lesz dűlőszelektált és a 24-es évjárathoz képest a 25-ből több parcellás tétel készülhet.

 

A Figula Pincészet eléggé kietlen, köves, sziklás, lemosódott területeket művel, ezért nagyon alacsony hozamokkal dolgoznak, ez a hegyvidéki birtokok alapvető problémája. Így a művelési költség magas, a minőség viszont kimagaslóan jó. Ifj. Figula Mihály borász szerint a feladat egyszerű: más árszinten kell értékesíteni. “Relatíve jól alkalmazkodunk, hozzászoktunk a területi adottságainkhoz. Mindig az a kérdés, hogy az éppen aktuális piaci helyzethez hogyan lehet hozzáigazítani ezeket az adottságokat, amiken dolgozunk”.

 

 

“A terroir gazdálkodás alapja: maga a termőhely milyensége. A mi területünk extra minőségű, az adottság megvan; az a kérdés, hogy ehhez mit tudunk hozzátenni szőlészeti, borászati szempontból. A borok minőségének 90%-át a szőlészeti munka határozza meg. Mi három kategóriában dolgozunk, ezek a birtokborok, a dűlőszint és a parcellaszint, amikor a dűlőkön belül megkeressük a legkisebb különbségeket, majd önálló borként készítjük el. Ami az extrém időjárást illeti: Igyekszünk megfelelő szőlészeti megoldást találni a hőség ellen, a célunk, hogy öntözés nélkül fenntartsuk az ültetvényeinket.”

 

A borász azt is elmondta, hogy korábban teljesen mindegy volt, hogy az olaszrizlinget októberben, egy hétfői vagy egy csütörtöki napon szüretelték, mivel a sav, a PH, a cukortartalom nem változott annyit. Most ehhez képest, olyan időszakot élünk, amikor már nem lehet így dolgozni, az időpontokat pontosan meg kell határozni.