Ekkor érik meg a szándék, hogy tőkévé változtassuk a kincset, Béla, mennyit érhet egy ilyen bor, hát már negyven éves, már biztos be is van kocsonyásodva?! Csak kijön belőle a Ladára a szimering!
Komolyabb dolog ez, mint elsőre gondolnánk. Ha az ember borszaküzletben dolgozik, minden héten bejön valaki, kicsit forgolódik, majd rákérdez, amúgy mellékesen, hogy mennyibe is kerül egy ötvenhetes, hatvankettes, hetvenhármas, akárhány puttonyos aszú? Nem ám a palackkal az ajtón jön be, ravaszabb annál, még képes az a svihák eladó bagót kínálni azért a csodáért. Vagy ha egy netes oldalon „borszakértő válaszol” rovat indul, minden második kérdés az lesz, hogy mennyit ér az én régi tokajim? Igazából rovat sem kell hozzá, időről időre minden borblogon felteszik a kommentek között a kérdést, akkor is, ha mondjuk burgundiai borok összehasonlító tesztje a téma.
Szóval jelen állás szerint a magyar társadalmat, (a teljeset, nem csak a kicsi, rendszeresen minőségi bort fogyasztó és a bor után érdeklődő szeletét) ha borról van szó, ez a kérdés foglalkoztatja leginkább. Mondjuk, mi más is foglalkoztatná, azt, hogy a magyar bor világhírű, már tudja, és ez a lényeg. Atyaúristen, aki erre választ ad, méghozzá átfogót, univerzálisat.
Én most megteszem, ugyan, hagyjuk, köszönöm, köszönöm. Ööö… lesz egy kis baj. A válasz, ami átfogó, univerzális, nem fog tetszeni.
Az átlagember régi boros tapasztalatait romantikus filmekből, krimikből és puhafedelű könyvekből veszi. Ahol milliókat adnak, és emberéleteket oltanak ki egy palack régi ritkaságért. Aha, ja. Azért ez ott, a művelt nyugaton sem egészen így van. Viszont léteznek híres régiók, léteznek kiemelkedő évjáratok, léteznek híres pincészetek, ahol előjegyzésbe kell vetetnie magát az embernek, hogy kaphasson a borászat csúcsborából, és léteznek borkereskedő cégek, akik spekulációs céllal teszik rá a kezüket komolyabb tételekre, valamint borárverések, ahol időnként valóban brutál árat fizet valaki egy-két láda híres palackért.
Na, ilyen nálunk nincs. Vagy legalábbis éppen kialakulóban van a kilencvenes évek óta, de előtte, a szocialista bortermelés időszakában nagyonnagyon nem volt. Hozzá lehet jutni muzeális tételekhez, elsősorban a Tokaj Kereskedőház (régebben Tokaji Állami Gazdaság) pincészetéből, melyekről azért tudható, hogy bár kiemelkedő minőségű borok voltak akkoriban, nem feltétlenül, illetve nem mind a kompromisszumok nélküli csúcsminőséget képviselték. Forgalmaz néha az Egervin muzeális borokat, mikor éppen a csődbiztos engedélyezi, illetve a régi állami gazdaságoknál is hozzá lehet jutni egy-egy régi évjárathoz, hát, érdekesek, egy-egy palackkal egy bortanfolyamon érdemes kóstolni, hogy az ember megtapasztalja a szájával, mi is az oxidáltság.
Szóval itt-ott, üzletekben, webshopokban lehet találni régi tokajikat, puttonyszámtól, évjárattól függően tíztől százezerig. Ami nem is hangzik rosszul. Csakhogy még nem értünk a végére.
A bor az nem arany ékszer, még csak nem is használt autó, a piac törvényei egészen másképp működnek vele kapcsolatban. Überbitang módon bizalmi termék. Ha autót veszek, kihozom a szalonból, és befordulok vele a sarkon, már nem ér annyit, mint 150 méterrel azelőtt, odáig új autó volt, most már használt.
A borra ez hatványozottan igaz. Onnantól kezdve, hogy nagypapi megvette az üveg bort 1973-ban, nem tudhatom, hogy lefektette-e az ő optimális tárolási körülményekkel ellátott pincéjébe, bizonyos időközönként újradugózta, kiváló minőségű dugókkal, és utántöltötte-e az elpárolgott mennyiséget ugyanolyan évjáratú, de legalábbis hasonlóan kiváló minőségű borral, avagy feltette-e a Videoton tv tetejére, ahol a palack további 30 évet állt. Legyünk őszinték, az esetek 99%-ban ez történt. Ha nem pont így volt, akkor is vakon megmondhatjuk, hogy a tárolási, érlelési körülmények tuti, hogy nem voltak megfelelőek. Magyarul a magánszemélyek birtokában lévő borok, függetlenül évjárattól, puttonyszámtól, szinte biztosan élvezhetetlenek. Az egyik legkomolyabb vőgyilkosság (lányos apák figyelem, kiváló alkalom a bosszúra), amikor az a szerencsétlen megkéri lányunk kezét, karácsonyi pofával előkapni azt a tokajit, ami lányunk születésének évéből származik, kikapni belőle a dugót, tölteni vastagon, és nézni, hogy hogy próbálja az a lakli marha, aki elrabolja tőlünk a mi hercegnőnket, fintor nélkül, vigyorogva legyűrni azt a keserűmandulás pótkávé ízű rettenetet. Ez külföldön sincs másképp, csak azért mert Jean-Pierre Aurevoir kisdobos becsszóra megígéri, hogy nagyon vigyázott az ő 1974-es Chateau Lafitte Rotschild-jára, biztos nem fogják kitépni a kezéből százezer euróért. Az a pincészet vagy kereskedőház élvez bizalmat, amelyikről széles körben ismert, hogy mindent megtesz a borok minőségének fenntartásáért.
Másrészt a keresleti oldal is karcsú. Mondjuk úgy, ennek is éppen csak kialakulóban van a kultúrája. Ha valaki régi bort keres, bizonyos évjáratból, azt nem azért teszi, mert abban az évben a Jóisten személyesen töltött mannát a palackokba, hanem mert akkor született Pistike, Sanyi bácsi, a szomszéd Józsi, meg a HR igazgató, aki nagy boros. Az évszámot veszik meg, úgyhogy ha meghallják, hogy huszonötezer, mégis inkább a csokiparfüm kombó mellett maradnak. Cégek pedig, mivel ebben az esetben a bor élelmiszeripari termék, nem vehetnek bort magánszemélytől, az otthoni disznótorost sem vihetem be a közértbe eladni, ami azért rendben is van, ahol enni-inni veszünk, talán elvárható, hogy tudja igazolni, hogy honnan származik, ami beérkezik oda. Úgyhogy borüzletbe hiába visszük be, akármennyiért kínáljuk, nem vehetik meg, persze a fent leírt okok miatt biztos, hogy nem is akarják.
A régi tokaji borok ára tehát a következő: regisztrálunk valami aukciós oldalon, megnézzük, hogy mások mennyiért teszik fel régi borukat, mi feltesszük egy-két ezer forinttal olcsóbban. Aztán, ha akkor sem megy el, még olcsóbban. Aztán, bármennyiért is megy el, odaadjuk. És ha gyerek születik a családban, igenis, veszünk egy üveg tokajit az ő évéből, lefektetjük és bízunk, hogy jövendőbeli vőnk, vagy menyünk, és rokonsága áldja a nevünk az eljegyzés napján.
Add el a borod 10 perc alatt!
A Hungarian Wine Summit szakmai napján jártunk
Pörgesd meg a rozé-kereket!
Képzeletbeli menüsor nagyon is valóságos borokkal
Te is vörösboros vagy? November 25-én a Bordói Novemberen a helyed!
Frittmann János lett a HNT új elnöke
Gálaebéd a 2023-as Év Bortermelőjének boraira hangolva