Az egyik legvalószínűbb magyarázat szerint a poharak összekoccintása eredetileg azt jelezte: az ital nem mérgezett – sokszor ugyanis olyan erősen ütötték össze az ünneplők a kupákat, hogy az ital akár át is fröccsent a másik poharába. A középkorban a közös koccintással való ünneplés a szövetség jele lett, később pedig a diplomácia és az udvari ceremóniák rituáléjává vált. A modern történelem nagy pillanataiban a koccintás már nem pusztán ivás, hanem szimbolikus cselekedet: egy korszak lezárása vagy kezdete jelenik meg a poháremelésben.

 

Egy-egy háború lezárása igazán megünneplendő pillanat, így nem véletlen, hogy amikor 1918. november 11-én aláírták az első világháborút lezáró fegyverszünetet, Európa utcáin spontán ünneplés tört ki. A korabeli visszaemlékezések pezsgőről és táncról beszélnek – és bár pontos márkákat nem ismerünk, de azt tudjuk, hogy a champagne ekkorra már egyértelműen a győzelem nedűje volt. Egy évvel később, a versailles-i békeszerződés aláírását követően a brit delegáció ünnepi vacsorára indult – az erről szóló beszámolók szintén külön kiemelik a pezsgő jelenlétét. Hasonló képek térhettek vissza 1945 májusában is, amikor a második világháború európai befejezését ünnepelték – a jeles pillanatot megörökítő források szerint Párizsban például az első spontán örömkitörések során pezsgőt bontottak. Úgy tűnik, a 20. század nagy történelmi fordulópontjain a champagne lett az ünnep hivatalos nyelve. 

 

 

A tengerentúlon azonban más bor íródott be a történelembe. Az Egyesült Államok születésének idején nem pezsgőt, hanem madeirát emeltek a magasba. Az erősített bor a 18. századi amerikai elit kedvence volt, és a Függetlenségi Nyilatkozat, valamint más forradalmi mérföldkövek koccintásaihoz is ezt kötjük. Amikor 1787-ben Philadelphiában George Washington tiszteletére rendeztek ünnepséget, a fennmaradt számla szerint 54 palack madeira és 60 palack claret fogyott el – a történelem itt szinte literre pontosan rekonstruálható. Úgy tűnik, Washington kifejezetten kedvelte az erősített bort, hiszen 1789-es beiktatásakor szintén madeira került a poharakba – itt pontos számadatokat nem tudunk, de bizonyára ismét megadták a módját az ünneplésnek.