Termelői pezsgő után itt a termelői borpárlat

A legfrissebb jövedéki törvény módosítás lehetővé teszi a bortermelők számára a kistermelői pezsgő előállítása mellett a borpárlat készítését és forgalmazását. Ezzel a bortermelők újabb lehetőséget kaptak arra, hogy választékukat színesíthessék, a kóstoltatások során újabb, a fogyasztók számára érdekes és izgalmas tételeket tölthessenek a kóstoló poharakba.

A borászatok számára 2013-ban nyílt meg a lehetőség arra, hogy borászati üzemükben egy meghatározott mennyiségig pezsgőt készíthessenek. Ma már egyre több borászati üzem dönt úgy, hogy rálép erre az útra. Az első évek természetesen még az útkeresésről, a technológia megismerésről szóltak, de az utóbbi években egyre több izgalmas termelői pezsgővel ismerkedhettünk meg. Ezek a pezsgők kizárólag hagyományos technológiával készülhetnek, azaz az alapborok elkészítését követően a második erjesztésnek a palackban kell történniük. A kistermelői pezsgő nagy technológiai odafigyelést és jelentősebb befektetést igényel, hiszen a pezsgőket akár három évig is érlelni kell ahhoz, hogy kimagasló minőségű pezsgők születhessenek.

A jövedéki törvény módosítása most lehetővé teszi a bortermelők számára, hogy bizonyos feltételek mellett borpárlatot pincéjükben kínálhassanak kóstolásra és értékesítésre. A kedvezményes párlatra vonatkozó fogalom-meghatározás alapján a kisüzemi bortermelő, vagy az egyszerűsített adóraktári engedéllyel rendelkező saját termelésű szőlőből készült borból készíttetheti borpárlatát. A borpárlat az új szabályozás alapján továbbra is csak adóraktárban készíthető, így a bortermelő borkészítésre használt üzemében nem. A szabályozás alapján tehát a bortermelő maga nem párolhatja le saját borát, azt csak az erre engedéllyel rendelkező lepárló végezheti el. A lepárlónál történhet meg a kész párlat érlelése, palackozása, zárjeggyel történő ellátása is. A bortermelő a kész párlatot palackozva, a jövedéki adó megfizetését követően szállíthatja el borászati üzemébe (pincéjébe).

A jövedéki szabályozás azt is meghatározza, hogy a bortermelő mennyi borpárlatot tárolhat pincéjében, amelyet kóstoltathat és értékesíthet is. A borpárlat értékesítése céljából tehát nem kell kiskereskedelmi egységgel rendelkeznie, és a kiskereskedelmi egység működéséhez szükséges feltételeket teljesíteni. A borpárlat kóstoltatása és értékesítése a saját boraihoz hasonlóan történhet.

Egy bortermelő egy borpiaci évben hektáronként legfeljebb 0,7 hektoliter tiszta szesz, de összesen legfeljebb 1,5 hektoliter tiszta szesz mennyiségű kedvezményes párlatot vehet át és tárolhat a pincéjében.

A szabályozás alapján tehát ennél nagyobb mennyiséget egy borpiaci évben nem kínálhat értékesítésre. A jövedéki szabályozás nem teszi lehetővé sem a kockázatos adózó, sem pedig a kockázatos üzemengedélyes számára, hogy borpárlatot vehessen át. További korlátozás, hogy a borpárlatot a bortermelő maga vagy közeli hozzátartozója nem készítheti el, még akkor sem, ha erre egyébként lenne megfelelő engedélye és adóraktára.

A borpárlat fogyasztásának ma még Magyarországon nincs meg a kultúrája, ezért az ebben fantáziát látó termelők számára nem csak a megfelelő bor előkészítése és a borpárlat adóraktárban történő lepároltatása és érlelés vár feladatként, hanem a kész borpárlat fogyasztási kultúrájának felépítése is. Ismét izgalmas évek előtt állunk. Igaz, az első kedvezményes borpárlat megjelenéséig még néhány évet várni kell.

A szabályozással kapcsolatos részletek a BorÉRT Online Borjogi Útmutatóban érhetők el.