Toszkánától Lazioig - Közép-Olaszország

Fendrik Zsóka
2014. szeptember 05., 13:41


A Budavári Borfesztivál díszvendége az idei évben Olaszország lesz, ebből az apropóból cikksorozatot indítottunk a Borászportálon. Eddig körbejártuk Észak-Olaszországot, először a nyugati oldalt, majd a keletit és most megérkeztünk Ravennához, Firenzéhez, Sienához és Rómához. Ismét sok állomás és érdekesség vár ránk!
Toszkánától Lazioig - Közép-Olaszország
 
Az Appenninektől északra és a Pó folyótól délre helyezkedik el Emilia-Romagna tartomány. Az itteni szőlőültetvények síkságon terülnek el, ami kiválóan alkalmas a termékeny és nagy hozamú területek kialakítására. A szőlővel beültetett részek nagysága 60 ezer ha. Ez egy óriási szám, és még így is a pármai sonka ismertebb, mint az Emilia-Romagna-i borok. A legnagyobb mennyiséget habzó- és gyöngyöző borból állítanak elő, lambrusco szőlőfajtából. A legtöbb lambrusco maradékcukrot tartalmaz, de van minőségibb, száraz változatuk is. Lássuk be, azért a tartomány inkább gasztronómiai értékeiről híres, mint sem borairól. Itt készítik a híres pármai sonkát, modenai balzsamecetet, parmezán sajtot. Specialitások közé tartozik még a capelletti in brodo (csontlevesben főtt, csirkehússal töltött tésztabatyuk), ciambella (vajas fánk) és a spongata (nemzeti desszert Parmában, borral, mandulával, fenyőmaggal, mogyoróval és mézzel töltött sütemény).
Ha olasz bor, akkor biztosan mindenkinek az elsők között jut eszébe Toszkánában a "gallo nero", azaz Chinati Classico. Ez az a hely, ahol létezik olyan termőhely, ami öt évszázada ugyanannak a családnak a tulajdona. Toszkána egy földi paradicsom, szőlődombok, olajligetek, palazzok mindenütt. Akármerre néz az ember, mindenhol történelmet, hagyományt, értéket vél fölfedezni. Toszkánában összesen 60 ezer ha szőlő található, amit értelemszerűen több borvidékre osztottak. Erre azért volt szükség, mert óriási terület ez, változatos a termőtáj és az autochton szőlőfajták száma is magas.
Toszkánától Lazioig - Közép-Olaszország
 Chianti Classico DOCG terület (Forrás)
Az egyik fő borvidék a Chianti, ami Firenze és Siena városa között húzódik. Magát a bort is így nevezték el és a XIX. század óta egy vörös házasítást takar a neve (70% sangiovese, 15% canaiolo nero, 10% trebbiano toscano vagy malvasia del Chianti). A Chianto Classico a szigorúbb rendszerbe tartozó borokat takarja, amelyek a mégjobb területekről származnak. A classico borok akár 100% sangiovese szőlőből is készülhetnek, a terméskorlátozás minőségében és érlelési időben tér el a „sima” chiantitól. A sangiovesere jellemző, hogy szereti a száraz, meleg talajt, főleg a mészköves-márgás, málladékos homokkövet. Borában fűszeresség, apró piros bogyós gyümölcsök, közepesen magas tannintartalom érezhető. Jól érlelhető és kiválóan illeszkedik a toszkán ételekhez.
Itt ki is tekintenénk a toszkán gasztronómiára. Érdekes, hogy a méregdrága borok mellett a helyi ételekre a piatti poveri (szegény tányér) jellemzőt használják. Tipikus ételeik a panzanella (pirítósra halmozva hagyma, paradicsom, uborka), a fettunta (friss kenyérhez olívaolaj, foghagyma, chilli, só), és a pacal. A fő alapanyagaik között szerepelnek a sertés és marha húsok, vargánya, szarvasgomba és a saját készítésű olívaolajuk.
 
Sienától 40 kilométerre, a hegyekben található Montalcino városa. Ezen a részen egy különleges terroir alakult ki, ahol keveredik a hegyek és tenger hatása is. Innen kerülnek ki a Brunello di Montalcino DOCG borok, amelyek kizárólagosan a sangiovese egyik klójából sangiovese grossoból készülnek. A bort öt év után lehet forgalomba hozni, és kötelező két évig hordóban és négy hónap palackban iskolázni. Ezzel szemben a riserva tételeket plusz két hónapig kell palackban érlelni. 30 kilométerre Montalcino városától találhatóak a Vino Nobile de Montepulciano DOCG területek. Ezek a védett eredetű borok szintén a sangiovese egyik klónjából, prugnolo gentileből készülnek, de csak 70%-ban. HAmarabb iható, mint a brunello, elegendő két évig érlelni. A talaj ebben a zónában sárga homok, homokkő és szárazabb a klíma, mint a chianti területeken. A legjobb ár-érték arányú bor Toszkánában a rosso di montalcino, amely a Brunello di Montalcino kistestvére.
Toszkánától Lazioig - Közép-Olaszország
Siena városa
A kezdetekben Toszkána tengerpartján, Livornotól Grosettoig, nem volt olyan népszerű a szőlőtermesztés. Később az óceáni éghajlatú területen kezdték el nevelni az egyetlen, fajtaborként is jelentős fehér fajtát, a vernacciat, Vernaccia di San Gimignano DOCG. Idővel Bolgheri köves talaján (sassicaia), 1940 után, Pisa mellől hozott cabernet sauvignon vesszőket telepítettek. Ezt követően 20 év munka és három ezer palack Sassicai (85% cabernet sauvignon, 15% cabernet franc) után berobbant a köztudatba a vidék. Azóta már nincsen olyan ember a borvilágban, aki ne ismerné a szupertoszkán elnevezést. Ugyanis ebben a tengerparti sávban bordeuxi fajtákból készítenek méregdrága borokat, amiket az egész világon keresnek a borfanatikusok.
Toszkánától Lazioig - Közép-Olaszország
Ornellaia területe (Forrás)
Az Appenninektől keletre, az Adria partján helyezkedik el Marche tartomány. A területek többségét hegyek tarkítják és a homokos tengerpart jellemző Anconáig, ahonnan délre mészkősziklák váltják fel. A borok fele-fele arányban készülnek kék illetve fehér szőlőből. Híres bortípusuk a Rosso Conero DOCG (85% montepulciano, 15% sangiovese) illetve a Vernaccia di Serrapetrona DOCG (vörös pezsgő, vernaccia nera-ból készül). Őshonos fajtája a tartománynak a verdicchio fehér szőlő, amelyből főként a komplex tételek készülnek. Helyi specialitás a chicchiripieno (tonhallal, szardíniával, kapribogyóval töltött pizza tészta), a vincisgrassi (lasagne alapú tészta, ami sütőben készül sonkával, paradicsommal, szalonnával és sárgarépával) és desszertként a mandulás serpe di Apiro.
Nem sok olyan tartománya van Olaszországnak, amelynek nincsen tengerpartja, de Umbria ezek közé tartozik. A turisták zöme elsősorban Perugia, Assisi és Orvieto miatt jönnek Umbriába. A vidék tele van hegyekkel, buja, zöld erdőkkel, ahogy Szerb Antal is már megírta az Utas és holdvilágban. Ebben az egyedi tartományban pedig értékes kincsekre lelhetünk!
Umbria őshonos fajtája a sagrantino, amit Perugiától délre termesztenek. A sagrantino (borút honlapja) bora hosszan fejlődik, akár tíz évig is eltarthat, mire tökéletes lesz. Minimálisan 29 hónapos érlelést írnak elő a Montefalco Sagrantino DOCG borának, amiből 12 hónapot kell hordóban töltenie. Aki egyszer megkóstolja ezt a szőlőt, örökre emlékezni fog rá. A sötét, már szinte fekete színű bor ibolyás, gombás jegyeket hordoz, mintha egy tavaszi, eső áztatta rétről az erdőbe futnánk.
Umbria gasztronómiája sem kisebb értékű mint a borászata! Ezen a vidéken a tésztát csak vízből és lisztből készítik. Feltétként pedig csak paradicsom, peperoncino (szárított pikáns pirospaprika), erdei gombák, fekete szarvasgomba és spárga kerül rá. A helyi gabona az árpa, amiből rizottót készítenek és a minestrone levesekbe is használják. Híres Umbria a virágmézekről, amiket vegyesen és egyes virágfajtából külön is elkészítenek, ezen kívül a napraforgó és akácméz a közkedvelt.
Toszkánától Lazioig - Közép-Olaszország
Parco del Monte Subasio Umbriában (Forrás)
Marche tartománytól délre helyezkedik el Abruzzo, ezt követően pedig Molise. Abruzzo tartomány kiemelkedő borvidéke Colline Teramane DOCG, Teramo városa körül. Két fő fajtával dolgoznak Abruzzo és Molise régiókban a montepulcianoval és a trebbianoval. Egy különleges termékük a Cerasuolo rozé, készítésekor 8-18 óráig áztatják a héján a mustot. A helyiek előszeretettel fogyasztják ezt a "siller" (a hosszú héjon áztatás miatt a rozénál már sötétebb színű) bort.
Toszkánától Lazioig - Közép-Olaszország
Montepulciano d'Abruzzo DOC (Forrás)
Toszkánától délre terül el Lazio tartomány. Az északi részén az olasz főváros, Róma elsősorban fő boreladási központnak számított és számít a mai napig. Az utcák tele vannak tavernákkal, éttermekkel és az idelátogató turisták ezekben élvezik az olasz borokat. A tartomány nagy részében könnyű, friss borokat készítenek frascati, malvasia di Candia, trebbiano és malvasia del Lazio fajtákból. Kiemelkedő bora a tartománynak a Frosinone megyében készített Cesanese del Piglio, amely a helyi cesanese kékszőlőből készül. A lazioi konyha specialitásai közé tartozik a gnocchi alla romana (búzadarából készült gombócok, amit tejben főznek ki, majd csőben sütik vajjal és sajttal), abbacchio alla cacciatora (sütőben sült báránycomb, fokhagymával, szardellával, chilivel, rozmaringgal és fehér borral), coda alla vaccinara (pörkölt sárgarépával, hagymával, zellerrel, mazsolával és fenyőmaggal) és saltinbocca alla romana (vajban és pici fehérborban főt borjúhús szelet, amit zsályával és sonkával tekenek körbe).
Toszkánától Lazioig - Közép-Olaszország
Saltinbocca alla romana (Forrás)
Közép-Olaszország Itália egyik legismertebb régiója, ez leginkább a régmúltba visszamenő helyi kultúrának, a művészetnek, a gasztronómiának és a borászatnak köszönhető. Gondoljunk csak Rómára, Assisire, Firenzére! Azonban érdemes nem csak a leghíresebb városokba ellátogatni, mert a vidék tele van agriturizmókkal is, amiket érdemes felfedezni és minden részletre odafigyelni egy-egy kirándulás alkalmával!
Cikkünket folytatjuk dél-Olaszországgal és szigeteivel!
Winelovers borok az olvasás mellé