A tokaji borvidék, és kiváltképp az aszú olyan hívószó, melynek hallatán minden magyar szíve megdobban. Nem csoda, hiszem egyedülálló borkülönlegesség, melyre méltán lehetünk büszkék. Ékes bizonyíték erre Kölcsey Ferenc Himnusza és annak sorai: „Tokaj szőlővesszein / Nektárt csepegtettél.” Talán kevésbé tudott, de a világirodalomban is többeket megihletett az aszú.
![„Nem azért tűzzük a művészetet a zászlónkra, hogy ettől legyünk különlegesek\](/images/cikk/7686/vylyan_indito_760x428_1.jpg "„Nem azért tűzzük a művészetet a zászlónkra, hogy ettől legyünk különlegesek\")
Éreztük, hogy megújulásra van szükség, mégis nagy harcok dúltak a lelkünkben – mondja Debreczeni Mónika, a villányi Vylyan Pincészet tulajdonosa a nemrég bemutatott új palackdizájnjukról. A világon egyedülálló címkékkel kapcsolatos egyetlen félelmét is megosztotta a Borászportállal, ahogyan azt is, mik a vágyai a saját pincészetét és a magyar borágazat egészét illetően. Interjú.
Vers - A Litera online irodalmi portál a hét versévé választotta Karinthy Frigyes fiának, Ferencnek a szerzeményét, melyet a a vastagfalú poharak összekoccanása, a tömény dohányfüst, a borgőz, a harsány összenevetések, de kivált az elmúlás fölötti magányos mélázás, az emlékezés hívott életre. Állnak-e még a budai vendéglők?
"Palackozott" bornovellákkal próbál kedvet csinálni az olvasáshoz Olaszországban egy könyvesboltlánc. A palackozottság ebben az esetben annyit tesz, hogy borosüvegek oldalára ragasztva olvashatók az írások, a novellák pedig - akár a bordalok - tartalmukat tekintve valóban borosak, mert az italról szólnak.
Hogy a művészemberek, így az írók-költők is olykor (?) szívesen nyúlnak a pohár után, nem meglepő. De hogy melyik író pontosan milyen fajta alkoholra volt rákattanva, azt már nem mindig tudjuk. Összeállításunkban tizenhárom magyar és külföldi író bűnös szokásairól lebbentjük fel a fátylat. Ferencvárosi koktél és Krúdy-fröccs - a Kötvefűzve blog gyűjtésében.
Élni jó. Kár, hogy egészségtelen. Ez a borról jutott eszembe. Mert kétféle az ember – írnám, ha nem szeretném kerülni a manírt, a modort, a rutint. De hát azt nem lehet kerülni. Mert tényleg kétféle az ember: az egyik sörös, boros a másik. Van még aztán a semmiféle ember, aki egyiket sem issza, és vagyok végül én, aki mindkettőt szívesen. Persze csak módjával. Ha módomban áll, úgy.
