Júlia nem akar a földön járni

Losonci Bálint - a Tőkések nevű borász formáció oszlopa, mátraaljai kézműves borász - fantasztikus évjáratnak tartja a tavalyit! Legalábbis a maguk háza táján. Elsősorban chardonnay-jának és borásztársa, Szecskő Tamás királyleánykájának jósol nagy jövőt 2010-es, még hordóban/tartályban pihenő boraik közül. Érdemes lesz keresni őket - utóbbit Júlia néven - a szaküzletekben, fesztiválokon. Losonci Bálint idén már a tavalyi szőlőbirtok kétszeresén gazdálkodhat.

A Mátraaljai borvidéken gazdálkodó Tőkések éppen március elején voltak portálunk vendégei - bár az ominózus chardonnay-t nem kóstolhattuk -, a palackba kerülés után majd Júlia/Julianna névre hallgató királyleánykától mi is erősen megkapaszkodtunk...

Idén már a tél sem adott annyi nyugalmat, mint korábban, aminek egyszerű oka van: az eddigi három után idén hat hektáron fogunk gazdálkodni, de erről majd később… Saját tapasztalataink azt mutatják, hogy általában február jelenti azt a határt, amikortól igazán megítélhető egy-egy évjárat, és ez idén sem volt másként. Ekkora meglepetés még sosem ért, mint amit a 2010-es fehérborok adtak, és ezt nem csupán a saját, hanem Szecskő Tamás kollégám borainak kóstolása alapján is mondhatom. Egészen más típusú borok ezek, mint amik eddig születtek felénk: robbanóak az aromák, intenzívek, de nem bántóak a savak, dinamikusabb a borok íve sokkal, mint előtte bármelyik évjáratban - írja naplójában a mátraaljai kézműves borász A Művelt Alkoholistán.

A sokszor tőkénként fél kilónyi terhelés miatt viszont úgy érzem, megvan az aromagazdagság, az érettség és a mélység is a borokban. A palettán belül egy debütálás különösen meglepett: a 2010-es Hajmal Chardonnay úgy érzem, kimagaslóan a legszebb fehérbor, aminek eddig a születésénél segédkezhettem. Megnyugtató dolog, hogy nemcsak szájtépés, hogy már a szőlő és a must megmutatja a későbbi bor kvalitásait: ez a chardonnay már mustként is kiemelkedő volt: intenzív, de elegáns. Tamás 2010-es Királyleánykája pedig úgy érzem, méltó párja lesz a minőséget tekintve a Királyudvar Lapis furmintjainak (hasonló maradékcukor-zónában mozog).

Összegezve úgy érezzük, hogy a fehér mezőnyt tekintve kimagaslóan az eddigi legszebb évünk volt Gyöngyöspatán. Viszont ez komoly dilemmákat generál a meglepődés után: hogy ezt a stílust megközelítsük egy melegebb évben is, számos változtatást kell beiktatni az eddig alkalmazott módszerekhez képest: a hamarabbi, valamint többlépcsős szüret talán a legfontosabb ezek között, de az alacsonyabb lombfal is fontos szempont lehet.

Bálint arról is mesél naplójában, hogy nemrégiben - Szekszárd és Eger mellett - náluk is járt Stuart Pigott, világhíres brit gonzó borújságíró, akinek a tanácsára melegebb évjáratokban a lombtömeg csökkentésével fognak kísérletezni, hogy a 2010-eshez hasonló stílust és minőséget érjenek el.

A másik dolog, amiben változtattunk, pontosabban visszatértünk a kezdeti próbálkozásainkhoz, az az egész fürtös préselés a fehéreknél. Idén mindent így készítettünk, így nagyobb a frissesség a borokban. Lehengerlést, töménységet valószínűleg vesztünk így, de kellően erős szőlészeti és termőhelyi háttér mellett szerintem bőven marad „izom”, aromagazdagság a borokban.

Az évjárat fehérborai egy még lényegesebb felismerést is magukkal hoztak, illetve egy már korábban is érzett sejtést megerősítettek: azt, hogy ez egy meleg borvidék, ahol fehéreknél a hűvösebb, keleti, vagy északkeleti fekvéseket kell keresni, és nagyon hasznos a magas mésztartalom is a megfelelő területek kiválasztásakor.