A furmintmarketing előszele már tavaly meglibbentette a hazai boréletet a „Fedezd fel a tokaji furmint világát!” kampányban, amely kissé megosztotta hatékonyság kérdésében a borkortyolókat. Az óriásplakátok helyett talán jobb módszer a teltházas bemutató, ráadásul a furmint körüli kutatásra kitűnő alkalmat biztosított a február végi Festetics Palotában tartott nagyszabású furmintkóstoló. Két díszes nagyterem, teli furmintokat töltögető borászokkal sok nemes furmintgondolat lakhelye lehet.

 

Nálam egy kicsit Somló felé billen a mérleg nyelve, ha Furmintról van szó, így nem volt véletlen, hogy ezzel a borvidékkel kezdtem az elmélkedést. Első célpontom a sokak által méltán magasztalt Takács Lajos Hollóvár Pincészet Somlai 2008-as Furmintja volt. Valóban grandiózus bor, egy buja vágta, szinte letaglózza az embert az áramló komplexitás. Minden van benne, és minden hatványozottan, animalitás, mineralitás, lendületes savak, tűz, nagy test – nem egy csendes pihenő előtti bor. Sokan a túlérett alapanyagban vélik felfedezni a halmozott összetettséget. Annyi bizonyos, hogy éles ellentéte annak a stílusnak, amit a másik pólus képvisel, esetünkben a somlói Györgykovács Imre. Egy Takács Lajos borból nem lehet csak úgy felbontani egymás után több palackot, vagy legalábbis az élménysűrűség miatt nem érdemes.

Ha Takács Lajos bora a buja túláradó elegancia, akkor Györgykovács Imréé a nyugodt, visszafogott elegancia. Ez a bor nem taglóz le, szelíden simogat, kristályosra csiszolt, szinte iskolapéldának illő mineralitással, markáns, vibráló savakkal. Itt a szőlőt féltő műgonddal kezelik, a szüret is óraműpontossággal, a legoptimálisabb időszakban zajlik, nincs túlérés. Szó sincs róla, hogy ez a bor unalmasabb lenne, egyszerűen más stílus. Mivel csendesebb bor, ezért talán több palackkal is legurulhat baráti társaságban egy nyugodtabb estén.

A kézműves borászatok mellett - melyeknél a fahordóban érés és erjesztés a jellemző - a Somlói Furmint lehet részben, vagy akár egészben is reduktív. A hűtött, irányított erjesztés nem válik hátrányára a fajtának. A nagyobb tételeknél, mint például Tornaiék 2007-es Furmintjánál, már csupán 25%-os a hordós kezelés, a bor 75%-a teljesen reduktív módszerrel készült. A jóivású Somlói Furmint kategóriája a mindennapok bora, mégis ott van benne mindaz, amit egy somlóitól elvár az ember. Meggyőző ásványosság, citrusok, kis körte, közepes test, megfelelő test, szép savak. Ezt a bort bármely szupermarket polcáról levehetjük, így válik a fajta jó értelemben vett széleskörű reklámjává.

Természetesen a Somlói Furmint képlete nem ilyen egyszerű, színes kaleidoszkópként, ezernyi átmenet található. Ezek csak kiragadott részletek, amelyekre gondolhatunk kortyolás közben. Rengeteg mozzanat, a területi adottságok, a szőlész munkája, a borász tevékenysége, a hordók, az élesztők, és még ezernyi tényező alakítja ki a végeredményt.

Érdekes színfolt volt Heidi Schröck Ruszti Furmintja 2009-es változata egy teljesen tartályos friss reduktív vonalat képviselt. Egri Furmint is került az asztalra Pók Tamás jóvoltából, ha nem is tisztán, de egy kis hárslevelűvel 40%-ban kerekítve tovább bővítve a repertoárt.

Tokajról szólva, mivel mégiscsak ők alkották a kóstoló 70%-át – kikerülhetetlen Szepsy és köre. Szepsy bora az Urbán Furmint 2007-es egy hamisítatlan nagy bor: test, savak, intenzívitás, és mellette kerekség, optimális harmóniában - magasra tett mérce. A bor megmutatja a dűlő teljesítményét, ami nem titkolt célja Szepsy Istvánnak. Hordóban erjedt és érlelődött,  saját élesztővel.  A Mádi Kör Eredetvédelmi csoport egy szigorúbb minőségkövetelményi rendszert állított fel (alapító tagja Szepsy István), amely a boraik komplexitásán is látszik. A teljesség igénye nélkül a hasonló stílus okán néhány tag: Lenkey Család Szőlészete és Pincészete, Barta Pince, Demetervin, Orosz Gábor.

Csavarzárban is lehet nagyot alkotni, erre ékes bizonyíték a Disznókő 2007-es Furmint. Tartályban erjedt, majd 3 hónapig seprőn tartották, és ezek után került sor a palackozásra. Tiszta, ásványos, gyümölcsös, és krémes, szinte nem is hinné az ember, hogy reduktív alapokon nyugszik. Szintén egy út a külföld felé, univerzális formában mutatja meg a fajta előnyeit. A Pendits Pincészet hordóhasználata, melyben a francia dongák dominálnak jellegzetes karaktert ad a boroknak.

Nem jellemzőek a túlzottan meghordózott tételek, másod illetve harmadtöltésű új fahordókat használnak. Ha mégis elsőtöltésű a hordó, akkor csak a tételek egy kisebb hányadát érlelik benne. Kistételeknél, és kézműves boroknál általánosnak tekinthető a saját élesztő használata. Amikor viszont emelkedik a palackszám, nagyobb pincészeteknél már bevetik a fajélesztőt. Az évjáratok a furmintot se hagyják hidegen, főleg az utóbbi évjáratok sok napsütése jelentős alkoholtartalmakat generált. Azonban a magasabb alkohol mellé megkapunk mindent: testet, komplexitást, savakat – ezáltal nem lóg ki, hanem harmonikusan simul a borba.

A kóstoló végén többekkel kicserélve tapasztalatainkat arra jutottunk, hogy ahány furmint, annyiféle stílus. Látszik néhány fő csapásvonal, de nincs egy hegemóniára törő változat. Ezerarcú bor, amely minden területen képes nagy dolgokra. Más kérdés, hogy a külföld milyen stílust preferál. A külpiacok felé könnyen kimondható neve miatt is kiváló marketingértékkel bír. Sorra születnek róla a kedvező cikkek a nemzetközi borsajtóban. Sokan már úgy tekintenek rá, mint a Chardonnay, a „nagy fehér” alternatívájára. Mások még kételkednek benne, kifogásolják az eltarthatóságát. Beszéljünk a Furmintról, és természetesen fogyasszunk is belőle, és akkor valószínűleg nem lesz baj – meglesz a szélesebb hazai tábor. Ha már itthon megvan a bázis, akkor jöhet a Furmint világhódítása.