A bor szó eredete és rövid története


2005. szeptember 03., 17:05


A legtöbb bortermelő nemzet a latin vinum szóból eredeztetik a bor szót. Németül Wein, franciául le vin, vino spanyolul és olaszul, stb. De nem így a magyarok, akiknek saját szavuk van, arra az italra, amely a szőlő levének alkoholos erjedésén keresztül jön létre, a bor. Továbbá pedig tudomásom szerint az egyetlen nemzet, amelynek Himnuszában megemlítik a bort: "...Tokaj szőlővesszein nektárt csepegtettél..."
A bor szó eredete és rövid története
 
Dr. Cey-Bert Róbert Gyula professzor a magyar ősvallás kutatója és a nemzetközi borakadémia tagjának köszönhetően a magyar bor szó misztériumába kaphatunk betekintést, annak eredete és kialakulásáról számol be számos könyve és kutatása.

A kínai krónikák szerint a hunok szent hegyét Bor Tengrinek nevezték, ahol áldozatot mutattak be az Újjászületés Istenének. Ebből alakult ki lényegében a bor szó, hiszen a technológiai folyamatokon keresztül a szőlőlé átváltozik alkoholos itallá, azaz bor lesz belőle. Vonatkozott a szürkés-fehér színre is, amely átváltozást és újjászületést is jelentett egyben.

Ősi jelentés szerint egy olyan ital, amely átváltozása során, egy nemesebb, kívánatos és akár euforizáló hatású nedű lesz belőle. Egy ital, amely alkalmas az Isten(ek) felé való kommunikációra.

Nem volt ez másképpen a görögöknél vagy a rómaiaknál sem, hiszen Dionüszosz és Bacchus Istenek jelképezték a bor Istenét, akiknek az akkori nemzetek "köszönhetik" ezt a csodálatos italt, és isteni mi volta ez által, hogy Isten teremtette megkérdőjelezhetetlen.
 
Ami a görögöknél Dionüszosz, a rómaiaknál Bacchus az a magyaroknál Bor Tengri, a hely amely az áldozatot és egyben a Föld és az Újjászületés Istenét jelképezi.

A szőlő a vitis vinifera őshazája Ázsia területén a mai Irán, Türkmenisztán területére helyezik a kutatók. Nem hiába a mondás "Ex oriente lux", vagyis a világosság keletről jön. Perzsa és sumér legendák beszámolnak a borkészítésről és az emberre gyakorolt hatásáról. Így biztosan kijelenthetjük a Gilgames eposz tudatában is, hogy a bor az emberi történelem, kultúra alakulásában, fejlődésében rendkívül fontos szerepet kapott. És ez így volt a hunoknál-magyaroknál is. Hiszen Anonymus a XII-i krónikában beszámol, hogy az ősi szkíta hazában az ősök szívesen fogyasztottak húst, halat, tejet, fűszereket és bort. Az étkezés melletti borfogyasztás már az ősidők óta végig kísérte a magyarságot.

Amennyiben borral köszöntjük barátainkat, akkor az Isten szó kétszeri kimondásával, azaz Isten-Isten az egyik legnemesebb formában tehetjük meg ezt.

Kielmayer Kristian