Borvidékek a Balaton körül - A Balaton-felvidék

Borászportál
2023. augusztus 11., 12:26


A vidék borait a Balaton csillogó víztükrének melege tüzessé, a Bakony hűvössége szépsavúvá és gyümölcsössé teszi. A minőség mellett a természetazonos borok viszik a vidék hírnevét.
Borvidékek a Balaton körül - A Balaton-felvidék
 
A Balaton-felvidéki borvidék aranykorát királyi, főúri és kisnemesi szőlőbirtokok fémjelzik. A nagyságrendileg 900 hektárnyi borvidék a badacsonyi borvidékhez megtévesztően hasonló bazalt, tufa, láva adta ásványos borokkal kínál bennünket.

A Balaton-felvidéki borvidék termőterülete a Balaton északi partján az úgynevezett második hegyvonulatba tartozó területeket fogja össze. A valamikori Pannon-tenger fosszilis, mészkő rétegződései adják a bázisát, völgyekkel, meredek domboldalakkal tarkítva. A borvidék természeti adottságai, borstílusa olyan mértékben mutat hasonlóságot Badacsonnyal, hogy szétválasztását nehéz indokolni.

A mai bortörvény által kijelölt Balaton-felvidéki borvidék a történeti és geográfiai Balaton-felvidéknél kisebb. Földrajzilag két részre tagolódik. Keleti része a badacsonyi és a balatonfüred-csopaki borvidék között található és magába foglalja a Káli-medence északi részét. Nyugati része a Keszthelyi-hegység tágabb területének felel meg, a Keszthelyi-fennsík, illetve Sümeg és környéke tartozik ide. A két rész között nincs földrajzi kapcsolat, mert közéjük ékelődött be, és elválasztja őket a Badacsonyi borvidék.
 
Borvidékek a Balaton körül - A Balaton-felvidék
fotó: Borkollégium, Bortankönyv 1.
 
A Balaton északi partjának szőlőskertjeit délről a Balaton mocsárvilága, északról a Bakony erdősége óvta. A Káli-medence adottságai miatt már a bronzkorban is lakott vidék volt, számos településének neve (Köveskál, Mindszentkálla, Szentbékkálla stb.) Árpád egyik vezérének, Kál horkának itteni tartózkodására utal. Köveskál és Balatonhenye királyi beszállítók is voltak. A 13. században már beszélhetünk olyan összefüggő, azonos stílusú és fajtájú borokat termelő vidékről, amit a 18. századtól önálló borvidékként definiálunk. A minőséget jelzi, hogy a termés és a belőle készült borok egy része tiroli és délnémet területekre került értékesítésre.
 
A klíma közelít a mediterrán viszonyokhoz, a bazaltkúpok jól felmelegszenek, a Bakonyi-hegység pedig véd az északi szelektől. A mikroklíma meglehetősen hasonló a Badacsonyi borvidék adottságaihoz. 
A Balaton temperáló, hőmérséklet-kiegyenlítő hatása elsősorban nyáron fejti ki jótékony hatását, amikor a víztömeg felől érkező légmozgás elősegíti a nappal felmelegedett szőlőnövény éjszakai hűtését. 
A tagozódás az éghajlatban nem, a termőtalajban viszont mutat különbséget.
 
Talajtípusok a Balaton-felvidéken
 
A keleti Káli-medence északi felében az alapkőzetet a földtörténeti középkor triász időszakának dolomit és mészkő képződményei, valamint az őket takaró, pannon homok alkotják. A nyugati rész – elsősorban Rezi, Balatongyörök és Balatonederics – alapkőzete a dolomit és a márga. A pannon homok mennyisége nem számottevő, a bazaltréteg teljesen hiányzik. A területeket magasabb vályogtartalmú, barna erdei talajok alkotják, így rendkívül nagy változatosságot mutatnak: homokkő málladék, löszön agyagbemosódásos, közepesen kötött barna erdőtalaj, barnaföld, csernozjom barna erdőtalaj, lejtőtörmelékes vályogtalaj, egyes területen köves, földes kopárok fekete nyirokkal.
A talajtípusok úgynevezett zonális talajok, amelyek övezethez illeszkedő, az adott földrajzi térség éghajlati és növényzeti adottságainak megfelelő talajok. Ezek a klímazónák a poláris, a tundraöv, a magasabb földrajzi szélességen a nedves és száraz öv, passzátöv, szavanna és az örökzöld, trópusi esőerdők öve. A nedves kontinentális földrajzi övben a legáltalánosabb a barna, a szürke, a fekete mezőségi talaj, másik közismert nevén a csernozjom. Ezek agyagosodó talajok, amelyeknél nem szélőséges a kilúgozás, de a szemelvényben agyagvándorlás megy végbe. A kilúgozás a talajmállás eredménye, amikoris a bomlás során az elemek egy része újra egyesül, új ásványt alkotva, egy része pedig oldható lesz és ki is oldódik a talajszelvényből. A kémhatás savanyú, magas szervesanyag hulladékkal, magas kalcium-, magnézium- és nitrogéntartalommal.
 
A termőhelyi és a fajtaösszetételi hasonlóságok miatt a borvidék keleti részéből származó borok szinte összetéveszthetők a badacsonyi borokkal, ugyanis a bazalt és tufa akár alapkőzet, akár a talajba került málladék formájában alapjaiban határozza meg az itt termő borok ízvilágát. A nyugati tagozódásban, a Keszthelyi-hegység környéki borok pedig a Balatonfüred–csopaki borvidék adta nedűkre emlékeztetnek. Ennek a körzetnek a borai valamivel kevésbé tűnnek testesnek, mint a keleti tagozódásé, inkább karcsúságukkal, eleganciájukkal hódítanak. A termelés kondíciói visszaigazolják a „talaj felülírja a fajtát” mondás igazságát, az ilyen domináns karakterű termőtalajon a kőzet ízvilága dominál a fajtajelleg helyett.
 
Borvidékek a Balaton körül - A Balaton-felvidék
 
Az alapvetően fehérbor termelő vidék legnagyobb területét az olaszrizling foglalja el, ami mellett jelentős fajta a szürkebarát és a chardonnay. További fehérszőlő a rizlingszilváni, a tramini és a zöld veltelini. Ugyanazon fajta tekintetében a korábban említett „talaj felülírja a fajtát” elv érvényesül. A borvidéken belül a Káli-medence olaszrizlingjei dominánsabb ásványos ízvilággal, jelentős savgerinccel bíró keményebb borok, ezt a megfelelő alkoholfok egyenlíti ki. A markáns sav ez utóbbival ötvözve stabil alapot biztosít a fahordós érlelésre és a hosszabb eltarthatóságra. A hozamkorlátozás tovább növeli a komplexitást, a végeredmény egy egyensúlyos, elegáns, a borvidéket magas minőségben képviselő bor.
 
Káli Királyi Eredetvédelem
 
A történelmi múltról vallott elképzeléseknek állít emléket a Káli Királyi eredetvédelmi borok rendszere, ami szerint beszélhetünk „Káli” borról, „Káli Királyi” borról és „Káli Királyi Főborról”. Az érzékszervi vizsgálat alapján a három csoport fehérborok tekintetében az alább részletezettek szerint értelmezhető, és ez az eredetvédelmi termékleírás éppúgy elérhető a rozé és a vörösborokra is. A fehérborok készítéséhez engedélyezett fajták köre: a chardonnay (a helyi eredetvédelem kereklevelűként nevesíti), a furmint (régi regionális nevén szigeti), a juhfark, a kéknyelű, az olaszrizling (nemesrizling), a sárgamuskotály, a szürkebarát, a piros tramini, a zenit, a zeusz és a zöldveltelini.
 
A „Káli” bor szalmasárga, üde, a fajtára jellemző illatú, zamatú, gyümölcsösségű bor. A talaj gazdag bazalt kőzetmálladék-tartalmának hatására enyhén sós karakterű, mandulás, kesernyés lecsengéssel.
 
A „Káli Királyi” borok esetében a zöldveltelini színe zöld-arany, a többi fajta esetében aranysárga, sárga. A szín a teljes érettség állapotában végzett szüret és a héjon áztatás következménye. Viszonylag nagy test, tüzesség (12,5 % feletti alkohol), határozott, de kellemesen lekerekedett savszerkezet, intenzív, az adott fajtára jellemző illatok teszik karakteressé. A borokat vulkáni alapkőzet és az ezen képződött talajszerkezet hatásaként kialakuló finom ásványosság jellemzi. Mindezek harmóniája a hosszú idejű érlelés eredménye.
 
A „Káli Királyi Főborok” színe aranysárga, olajos, vajas, „tűzköves”, vadvirágok illatára, mézre emlékeztető illatjegyekkel. Testes kerekséggel és az adott évjáratnak megfelelően töppedt szőlőbogyóra, vagy aszúra jellemző zamatokkal, nagyon határozott mineralitással írhatóak le. 
 
Édességérzetét kellemesebbé teszi, hogy a maradék cukortartalmának nagy része gyümölcscukor. Lecsengése nagyon hosszú. Ebben a kategóriában a hozamkorlátozás 35 hl/hektár. A bor érlelése a szürettől számított minimum két év.
 
 
Winelovers borok az olvasás mellé