M.R.: Én mérnökként kezdtem, de mindig is érdekelt a bor. Dél-Afrikában dolgozva felfedeztem a helyi borvidékeket, és amikor visszatértem, elvégeztem a sommelier képzést Münchenben, és részmunkaidőben egy borbárban kezdtem dolgozni. A COVID-19 járvány második évében egy pop-up borbárt indítottam, amely nagyon sikeres volt. Később a boroktatás és a bor-étel párosítások területére is bemerészkedtem, különösen érdekes ez azon a vidéken, ahol felnőttem - egy olyan régióban, ahol a sör továbbra is a domináns ital. Ez egyszerre jelent nagy lehetőségeket és időnként kihívásokat.

 

B.L.: A borok egész korán megjelentek az életemben, mondhatjuk, hogy a nagypapám híres bortermelő volt a Balaton-felvidéken, a Szent György-hegyen. Már a történelemkönyvek is megírták a Lesznerek történetét. Sokáig hezitáltam, hogy szakács vagy borász legyek, közben pedig angol szakos bölcsészként tanultam. Végül szakács lettem, először Pécsett, majd londoni és budapesti kitérő után végül Münchenbe költöztem, ahol mélyebben elmerültem a borkultúrában is. Ezután megfordultam Rheinhessenben és a Mosel-vidéken is. Ez utóbbi helyen egy Michelin-csillagos étterembe kerültem, ahol szerencsére már sok szavam volt a borlap összeállításában is. Minden héten mentünk kóstolni, és a kóstolt tételekből válogattunk a borlapra, de felelős voltam a külföldi borlapért is. 95%-ban helyi borokat kínáltunk, és mi lettünk egyébként a helyi borászok kedvenc helye.

 

Mi az, ami a leginkább izgalmas a munkájukban? Mi motiválja Önöket?
M.R.: Minden. Ha nem élvezném, nem csinálnám. Önálló szakemberként szabadon választhatom meg az utamat. Hiszek abban, hogy szenvedély nélkül nem lehet igazán kiemelkedőt alkotni abban, amit csinálsz - és a szenvedély a legfontosabb hajtóerő a munkámban.

B.L.: Az izgalmas számomra, hogy a bor nemcsak egy egyszerű ital, hanem egy történet, egy kultúra is. A borvidékeken való utazás, új borászatok megismerése és az új borok felfedezése mindig friss impulzusokat ad, így folyamatosan új dolgokat tanulhatok.

Milyen borvidékekre járnak inspirációért és új felfedezésekért?
B.L.: Szinte mindig borvidékekre járok, ha utazom, a Moseltől kezdve a francia és olasz borvidékekig. Egyébként szerintem nagyon hasznos lenne a hazai borászoknak is a külföldi tapasztalatszerzés, hogy jobban lássák, milyenek a fogyasztói igények – akár külföldön is, ha ott szeretnének érvényesülni. Tanulni kell, és a jó példákat követni, aztán pedig egyedi borokat kell készíteni, amire külföldön is felkapják a fejüket.

M.R.: A borvidékekre való utazás elengedhetetlen. A borok világa óriási, és a folyamatos tanulás és felfedezés kulcsfontosságú ahhoz, hogy inspirációt gyűjtsünk és tájékozottak maradjunk. Mindig van valami új felfedezni való. Én elsősorban Dél-Afrikára, természetesen Németországra, ezen kívül Olaszországra és Spanyolországra összpontosítok.

Tapasztalatai szerint hogyan jellemezhetők a német fogyasztók borfogyasztási szokásai? Milyen stílusú borokat kedvelnek? Változik-e ez régiónként?
B.L.: Igen, Németországban a fogyasztás régiónként változik. Münchenben a sör dominál, míg más vidéken a borok jobban jelen vannak. A legnépszerűbb borok a rizlingek, különösen a könnyedebb változatok.

Egyébként még mindig nagy a verseny a külföldi, főként az olasz és osztrák borokkal szemben – ennek egyik legfőbb oka, hogy a két ország bormarketingje nagyon profi.

M.R.: A német fogyasztók általában ártudatosak, és a németországi borfogyasztás mintegy 50%-a helyi termelésből származik. A borfogyasztási szokások régiónként jelentősen eltérnek. A bortermelő területeken a bor gyakran megelőzi a sört, míg a nem bortermelő régiókban, mint például München vagy Berlin, a sör továbbra is népszerűbb. A német fogyasztók többnyire a száraz borokat kedvelik. Az egyedi ízélményekre vágynak, és sokan preferálják a könnyedebb fehérborokat.

A helyi borokat részesítik előnyben, vagy nyitottak a külföldi borokra is (például a magyar borokra)? Mely országokból importálnak a németek szívesebben bort, és miért?
B.L.: Mivel az osztrák és az olasz bormarketing nagyon profi, ezért – ahogy mondtam - onnan szívesen importálnak borokat a németek, a magyar borokra viszont nem nagyon van nyitottság. Én személy szerint is próbálok a borimport felé elmozdulni a gasztronómiából, ehhez keresek lehetőségeket, most például az egyik erdőbényei borász barátom fog Münchenbe ellátogatni, hogy bemutassuk a borait egy-két kereskedőnek. Egyébként ez a rendezvény,

Főként a kisebb termelők okoztak nekem nagy meglepetéseket, bár nekik épp a kis mennyiség miatt van nehéz helyzetük egy akkora piacon, mint Németország. A siker kulcsa szerintem az lenne, ha a nagyobb borászatok tudnának karakteres borokat készíteni, és ehhez egy nagyon erős bormarketing társulna azért, hogy a német piacon a magyar borok érvényesülni tudjanak. Szerintem egyébként a somlói vagy badacsonyi borokra lehetne építeni külföldön. De az őshonos fajtáknak is nagy jövőjük van szerintem, hiszen ezeknek egyedi ízkarakterük van – ezeket viszont elegánsabban, könnyedebb stílusban kellene elkészíteni. A testes, nagy alkoholtartalmú boroknak szerintem már nincs jövőjük.

M.R.:  A borimport vezető országai Olaszország, Spanyolország és Franciaország, majd Dél-Afrika és az USA következik. A Németországba kerülő magyar borok egyelőre nagyon hiánypótlóak, de növekvő potenciállal rendelkeznek, különösen a borkedvelők körében és a fine dining környezetben. A Furmint és a Tokaj a magyar borokkal kapcsolatos legismertebb nevek.

Hogyan hatnak a globális trendek (pl. a természetes, illetve az alkoholmentes borok vagy alacsonyabb alkoholtartalmú borok) a német borkereskedelemre? Hogyan ismeri fel ezeket a trendeket, és milyen gyorsan tudja integrálni őket a munkájába?
B.L.: Alapvetően nem értek egyet azzal, hogy alkoholmentesített borok készüljenek, de van rá igény, és aki el tudja adni, azt értem, miért készít ilyen borokat. Szerintem viszont az a baj, hogy az alkoholmentesített boroknak nincs kultúrája. Kultúrája, történelme igazából az olyan alkoholmentes italoknak van, mint a kombucha vagy más fermentált italok, amelyek elkészítését professzionális szinten művelik már nagyon régóta. Egyedül az alkoholmentes sört tudom elfogadni, mert az igazából egy izotonikus ital. Az alacsony alkoholtartalmú borokra vágyó embereknek egyébként kifejezettem ajánlom a moseli borokat – alacsony alkohollal, magas savval, maradék cukorral. Kedvesség van bennük.

 

M.R.:  Az olyan globális trendek, mint a természetes borok, az alkoholmentes borok és az alacsonyabb alkoholtartalmú borok Németországban is megfigyelhetőek, bár piaci részesedésük még mindig kicsi, viszont növekszik. Ezekkel a trendekkel egyébként az utazások során, a szakmai rendezvényeken és a boros közösségekkel való kapcsolattartás révén találkozom. Önálló szakemberként gyorsan integrálhatom ezeket a trendeket azáltal, hogy a fogyasztói igényekhez alkalmazkodom, például természetes borokből álló borsort állítok össze rendezvényekre, vagy alacsonyabb alkoholtartalmú borokat építek be a kóstolókba. Különösen izgatnak a fenntarthatósági trendek, például a bio- és biodinamikus borkészítés.
 
Milyen szerepe van a fiatalabb generációknak a német borpiacon?
B.L.: A fiatalok esetében kulcsfontosságú a megfelelő kommunikáció. Nem szabad őket elriasztani a boroktól, hanem inkább meg kell mutatni, hogyan lehet kulturáltan fogyasztani.
 
Hogyan képzeli el a német borok jövőjét külföldön?
M.R.:  A német borok jövője - érdekes kérdés. Azt mondanám, hogy az alacsony alkoholtartalmú, kiváló minőségű fehérborokra és a könnyű testű vörösborokra kell összpontosítani. Bár az alkoholmentes boroknak is van helyük, úgy vélem, a német bormarketingnek kevéssé kellene a teljesen alkoholmentes borokra összpontosítani, amelyek nehezen tudják megismételni a hagyományos borok komplexitását.