Ezt a látványt leginkább a hagyományosnak mondható karcsú, mags és nagyon kis űrtartalmú flőte képes nyújtani. Kétségtelen viszont, hogy ez a pohárfajta - nem lévén rendes illatgyűjtő zónája -, kevésbé alkalmas pezsgőkóstolásra. Az illat ugyanis legalább olyan fontos, mint a gyöngyözés. Sőt... A szakma tehát azért használja a kissé hosszított, de feltétlen befelé hajló kelyhű szabvány kóstolópoharakat.

A gyöngyözésnek amúgy a szájban is van szerepe, ugyanis az sem mindegy, hogy kóstoláskor agresszív módon felhabzik-e az ital a szájban, avagy elegáns bizsergésnek adhatjuk-e át ízlelőbimbóinkat. Ettől a kivételtől eltekintve a pezsgő kóstolása gyakorlatilag ugyanúgy folyik, mint a csendes boroké. Értékelendő tehát a pezsgő tisztasága, a szín árnyalata és intenzitása, majd pedig a perlage. A tiszta chardonnay alapú italok általában zöldes árnyalatúak, fiatal korban a szalmasárga, idősödve mélyülő, melegedő karakterrel. A Pinot Noir vagy más kékszőlős felhasználásával készülő italok színe inkább fehéres, ritkán halvány rózsaszín derengéssel. Természetesen mindez nem vonatkozik a rozé pezsgőkre, hiszen ezek színe gyakorlatilag megegyezik a szokásos rozé árnyalatokkal.

 

A pezsgő illatában a széndioxid jelenléte alapvető változást idéz elő, egy élénk pezsgő illatában tehát ezt mindig éreznünk kell. Az egyes pezsgőtípusok illatjegyeiben alapvető különbségeket fedezhetünk fel. A leggyümölcsösebbek általában a Pinot Noir, illetve Pinot Meunier alapborból készülő italok. Igaz, hogy a cserzőanyagot legfeljebb a rozé változatnál érezhetjük, de a piros bogyós gyümölcsök jelenléte szinte mindig tettenérhető. Ezzel szemben a Chardonnay alapborból készülő italoknál gyakoriak a florális jegyek, citrusfélék, méz, vaj és fehér húsú gyümölcsök sokasága. Az érleltebb alapanyagból készülő évjáratos vagy éppen presztízs cuvée-k illata mindig összetettebb, mélyebb, gazdagabb, mint az évjáratcuvéekből készülő pezsgőké.

 

Ízben minden kategória kötelező magassága az élénk sav világ. A Chardonnay mindig magasabb savtartalmat produkál, mint a Pinot Noir. Ez az alapja az íz gazdagságnak, egyensúlynak és mindannak, amiről a pezsgő szól. Tompa, lomha, lapos alapborból nem érdemes pezsgőt készíteni, a szájban így bemutatkozó italokat sokra nem értékelhetjük. Az alacsony savtartalom persze részben az érlelés vagy nem megfelelő tárolás következménye is lehet, nem kell tehát feltétlen arra gondolnunk, hogy a gazda eleve rossz alapanyagot szüretelt a pezsgőjéhez. A legegyszerűbb kategóriában, a tankpezsgőknél elegendő, ha élénk savak tartanak jó egyensúlyt a jól beállított cukortartalommal, ízeiben üde és gyümölcsös az ital, legalább közepes testtel és hosszú utóízzel. Jelentősebb komplexitást és ízbeli koncentrációt legfeljebb a transvase eljárással készült italoktól célszerű elvárni. Itt már felléphetnek élesztős illat- és ízjegyek, valamint a fajta jellegzetességei is. Itt már elvárjuk a gyümölcsösség konkrét megjelenését is. A legmagasabb minőségi kategóriában - a tradicionális eljárással készült, valamint évjáratos és presztízs cuvée-knél a jó egyensúly mellett komplexitást, koncentrációt, megfelelő hosszúságot és íz intenzitást is mutatnia kell italunknak. Itt már előjönnek az érlelt alapbor jellegzetes ízei is, néha erősen élesztős, karamellre, édes vajasságra, fűszerességre gondolhatunk elsősorban. A finesse kötelező.