A VNWP szerint a kiváló eredményhez elsősorban a meleg, száraz és napos nyári időjárás járult hozzá, amely kedvező feltételeket teremtett a szőlő éréséhez. Az elkészült borok 74 százaléka fehérbor volt, míg a rozé- és vörösborok együttesen a termelés 26 százalékát tették ki.

 

A különbség különösen látványos a megelőző évhez képest. 2024-ben a holland bortermelés alig haladta meg a 750 ezer palackot, amit a késő tavaszi fagyok és a virágzási időszakban tapasztalt csapadékos időjárás jelentősen visszafogott. A rekordév továbbra is 2023 maradt, amikor a termelés meghaladta az 1,7 millió palackot.

 

A 2025-ös szüret alapanyagát 220 holland ültetvény szolgáltatta, amelyek összesen mintegy 350 hektáron terülnek el. Ez enyhe növekedést jelent az előző évhez képest. A szakmai szervezet szerint a bővülés egyrészt újonnan telepített szőlőültetvényeknek, másrészt a meglévő birtokok terjeszkedésének köszönhető.

 

 

Bár Hollandiát ma még kevesen emlegetik klasszikus borországként, a szőlőtermesztés története több száz évre nyúlik vissza. Az első írásos emlékek szerint már a középkorban, a 10–12. században is termesztettek szőlőt az ország déli területein, elsősorban kolostorok és egyházi birtokok környezetében.

 

A helyi bortermelés később szinte teljesen eltűnt, részben az éghajlati viszonyok, részben pedig az importborok térnyerése miatt. A modern holland borászat csak az 1970-es évektől kezdett újjáéledni, az elmúlt húsz évben pedig kifejezetten dinamikus fejlődésnek indult.

 

A holland szőlőültetvények ma elsősorban Limburg, Gelderland és Észak-Brabant tartományokban találhatók. A termelők jelentős része úgynevezett PIWI-fajtákat termeszt, amelyek ellenállóbbak a gombabetegségekkel szemben és jobban alkalmazkodnak az észak-európai éghajlathoz.

 

 

A legfontosabb fajták közé tartozik a solaris, a johanniter, a souvignier gris, a cabernet cortis és a regent, de egyre több ültetvényen találkozhatunk pinot noirral és pinot gris-vel is. Nem véletlen, hogy a holland bortermelésben jellemzően a fehérborok dominálnak.

 

 

A holland bortermelés növekedése figyelemre méltó, ugyanakkor érdemes méretében is elhelyezni az eredményt. Az ország teljes szőlőterülete jelenleg mintegy 350 hektár, ami nagyjából egy közepes magyar borászat vagy egy kisebb magyar bortermelő település szőlőterületének felel meg.

 

Összehasonlításképpen: Magyarországon közel 60 ezer hektár szőlőültetvény található, és az éves bortermelés több millió hektoliterre rúg. A holland rekord tehát nem a volumenről szól, hanem arról, hogy egy hagyományosan nem bortermelő országnak tekintett régió milyen gyors fejlődést tudott felmutatni az elmúlt évtizedekben.

 

A szakértők szerint ebben szerepet játszik az éghajlat fokozatos melegedése, valamint az új, rezisztens szőlőfajták elterjedése is. Miközben Dél-Európa több borvidéke egyre gyakrabban küzd hőhullámokkal és aszállyal, addig Észak-Európa bizonyos térségeiben kedvezőbbé válhatnak a szőlőtermesztés feltételei.

 

A 2025-ös holland eredmény ezért nem csupán egy jó szüreti év története, hanem annak a jele is, hogy Európa bortérképe lassan, de érzékelhetően változik.