Svédcsavarral kezdődött a rozé világsikere

Tudtad, hogy június második szombatja a National Rosé Day, vagyis a Rozé Világnapja? Idén ez pont június 13-ára esik, ami a babonákkal ellentétben nekünk, borrajongóknak a legszerencsésebb nap lesz a naptárban.

Ez egy klasszikus, modern marketinges és gasztronómiai sikersztori, amely az Amerikai Egyesült Államokból indult, de egy svéd borászcsaládnak köszönhető.

A svéd származású Bodvar Hafströmnek, a Bodvár pincészet tulajdonosának a fejéből pattant ki az ötlet, hogy mivel a rozékultúra világszerte valóságos reneszánszát éli, megérdemel egy saját ünnepnapot – hasonlóan a pezsgőhöz vagy más népszerű borstílusokhoz. A Bodvár - House of Rosés rendhagyó felépítésű borászat, hiszen a svéd tulajdonú márka székhelye Nizza, a borkészítés Provence régióban történik, az egyik legnagyobb piaca pedig Amerika.

Hafström nemcsak álmodozott, hanem az ötletét hivatalosan is bejegyeztette az amerikai National Day Calendar (Nemzeti Napok Regisztere) hivatalánál. A regisztráció sikeres volt, és a történelem első hivatalos National Rosé Day-ét 2014. június 14-én ünnepelték meg egy hatalmas, exkluzív rendezvénnyel a New York-i Hamptonsban. Innen indult hódító útjára ez a trend, amely mára teljesen átírta a nyári borfogyasztási szokásainkat.

Tudom, sokan vagyunk, akik próbálnak ellenállni az amerikai marketinggel átitatott „ünnepeknek”. Én például azon a bizonyos napon Anti-Valentin-napot szoktam szervezni. De miért is mondanánk nemet egy koccintásra egy ropogós, gyümölcsös hazai rozéval?

Tudtad?

Sokan azt hiszik, hogy a rozé a fehér- és a vörösbor keveréke. A valóságban kékszőlőből készítik, mint a vörösbort – az egyetlen különbség az idő. A héjon áztatás a vörösboroknál napokig vagy akár hetekig tart, a rozé esetében csupán néhány óráig – olykor csak percekig.
A dél-franciaországi Tavel borvidéken az eredetvédelmi szabályok szerint csak rozébor készülhet. Az itt készült bor egy egyedi stílust képvisel: mélyebb színűek, testesebbek és magasabb tannintartalmúak, mint a megszokott könnyed és gyümölcsös nyári tételek.
A rozé a frissességről, az üdeségről szól. A legújabb évjáratot érdemes keresni és a palackozás után 1-2 éven belül ajánlott elfogyasztani, mert idővel elveszítheti élénk aromáit és lendületét.
A színe az alapanyagot adó szőlőfajtától, valamint a héjon áztatás idejétől függ. A színárnyalatok: halvány hagymahéj, halvány narancs, halvány lazac, halvány rózsaszín, közepes intenzitású rózsaszín, mély rózsaszín.
A történészek szerint a görögök és a rómaiak által fogyasztott borok sokszor inkább a mai rozékra hasonlíthattak, mint a modern vörösborokra. Akkoriban a vörös- és fehérszőlőt gyakran együtt préselték le vagy nagyon rövid ideig hagyták héjon a vörösbort, ezért a borok többsége világosabb színű volt.
A világ egyik legsikeresebb rozéja egy „véletlennek” köszönheti a születését. 1975-ben Kaliforniában, a híres Sutter Home borászatnál vörösbort akartak készíteni zinfandelből, ám az erjedés váratlanul leállt. Ahelyett azonban, hogy a bort kiöntötték volna, White Zinfandel néven palackozták le. A fogyasztóknak annyira ízlett az édes, gyümölcsös stílus, hogy a bor óriási kereskedelmi siker lett, és emberek millióival szerettette meg a rozét az Egyesült Államokban.

Mindegy, hogy a teraszon ülünk, a fűben piknikezünk vagy épp egy borpincében hűsölünk: ez a nap tökéletes lehetőség a magyar borászok számára is, hogy a figyelem középpontjába helyezzék az új évjárat legszebb rozéit. Nekik köszönhetően el sem tudunk képzelni egy balatoni délutánt, egy budapesti teraszozást vagy egy jéghideg fröccsöt egy jó rozé nélkül. Szóval, akár a New York-ban vagyunk, akár a saját kertünkben: ma kötelező koccintani!