Mautner Zsófi: Egy lista mindig az adott időszaknak a lenyomata

Geri Ádám
2019. augusztus 22., 11:00


A gasztroblogger, szakácskönyvszerző vall a magyar gasztroforradalomról, az ő szerepéről, valamint a tokaji aszú és a körömpörkölt „különös házasságáról”. Részletek következnek a Winelovers 100 magazinban megjelenő interjúból.
Mautner Zsófi: Egy lista mindig az adott időszaknak a lenyomata
Fotó: Csibi Szilvia
 
Nemrég azt nyilatkoztad, 2020 a magyar konyha éve lesz a világban. Miért gondolod ezt?

Több minden ebbe az irányba mutat. Az orosz konyha stabilan a figyelem középponjában áll, emellett a lengyel gasztronómia is kezd egyre felkapottabbá válni, vagyis a kulináris világ nyit Közép-Európa felé, és mindig keresi az újat, felfedezendőt. Másrészt már megvan a külföldre is kommunikálható gyümölcse annak a látványos fejlődésnek, ami a magyar gasztronómiában az elmúlt 10 évben végbement. Ehhez hozzájön, hogy 2016-ban nálunk rendezték a Bocuse d’Or európai selejtezőjét, 300 michelin-csillagos séf, szakmabeli, újságíró jött el, akik a világban adtak egy visszajelzést arról, mi történik nálunk. Nagyon szépen látni, ahogy ez a folyamat beérik, és a magyar konyha egyre kiemeltebb nemzetközi médiafigyelmet kap. Harmadrészt a magyar származású amerikai fiatalok most fedezik fel a gyökereiket, elkezdte őket érdekelni nagyszüleik egykori hazája, kultúrája. Csak a közelmúltban három, Amerikában a jövőben megjelenő magyar szakácskönyv előkészületeiben segédkeztem. Márpedig én azt tapasztalom, hogy azok az irányzatok tudnak igazán mainstreammé válni, amik Amerikából és elsősorban New Yorkból indulnak.
 
2009-ben első főszerkesztője voltál a diningguide.hu oldalnak, anno a te kezdeményezésedre jött létre a legjobb gasztrosztorikat és arcokat összegyűjtő első Toplista. Miért fontos egy gasztronómiai lista, vagy mondjuk a 100 legjobb magyar bort bemutató Winelovers 100 magazin?

Egy lista mindig az adott időszaknak a lenyomata, klassz képet mutat arról, hogy abban az 1-2 évben az adott témában hol tartunk, kik a szereplők, mi történik éppen. Fogyasztói szemszögből pedig nyilván nagyon praktikus, mert bár a listák soha nem lehetnek teljesek, igenis lehet belőlük tájékozódni. Én is használom őket.
 
 
Kevesebb szó esik veled kapcsolatban arról, mit jelent számodra a bor, mennyire fontos része a privát életednek illetve a munkásságodnak.

Ha olyan a hangulat vagy az étel, akkor értékelem a nagy, testes vörösborokat is, de magamtól inkább egy könnyebb fehéret veszek le a polcról. Egy új-zélandi sauvignon blanc-t például bármilyen körülmények között örömmel nyitok ki. És nagy champagne-rajongó is vagyok, minden alkalomhoz illik és kulináris oldalról is érdekes tapasztalás, hogy gyakorlatilag tényleg mindenhez passzol. Imádom, hogy a sólet zsírossága, erős ízei ugyanúgy működnek vele, mint egy ragadós, érlelt, penészes sajt. Szakmailag én a bor témát alapvetően a bor-étel párosítás oldaláról közelítem meg. Hál’ istennek profi borszakértőkkel vagyok körülvéve, nagyon jó barátaim Herczeg Ágnes nemzetközi borakadémikus és Harmath Csaba borszakértő. Általában tőlük szoktam tippeket kapni, segítségükkel ismerek meg új borokat és akkor is őket hívom fel, ha egy ételemhez bort keresek.
 
>>> A teljes cikk a szeptember 5-én megjelenő Winelovers 100 magazinban lesz olvasható! Előjegyezni ITT lehet a magazint.