Bár az 1986-os katasztrófa óta tilos bármilyen mezőgazdaság tevékenység a tiltott (hivatalos nevén 30 km-es) zónában, a Portsmouth-i Egyetem kutatói évtizedek óta végeznek erre (is) irányuló kutatásokat.

 

 

30 km-es zóna a neve annak az Ukrajnában található és Fehéroroszországba is jócskán átnyúló, a csernobili atomerőmű-baleset után kitelepített területnek, melyet a katasztrófa utáni radioaktív kihullás a legnagyobb mértékben szennyezett.  Az 1986-ban kijelölt zóna területe nem kör alakú, hanem a kihullás irányát figyelembe vevő síkidom, melynek a csernobili atomerőműhöz legközelebb eső pontja attól 30 km-re van, ugyanakkor nyugati irányban legalább 60 km távolságba is elnyúlik. (forrás: wikipédia)

 

Jim Smith professzor és csapata főleg azt vizsgálja, vannak-e esetleg olyan kevésbé szennyezett területek, ahol újra lehetne növényt termeszteni, hiszen élnek a környéken (a hatvan év feletti lakosoknak például megengedték, hogy visszatelepüljenek 20km-re az atomerőműtől). Választásuk a vodkára, az ukránok kedvenc termékére esett.

 

>>> Vörösborral a sugárzás ellen?

A némi akasztófahumorral Atomiknak elnevezett italhoz a zóna egy 0,6 hektáros területéről származik a rozs, a víz pedig a reaktortól mindössze 10 km-re található mélyről feltörő forrásból. Az egyetem augusztusban publikált tanulmánya minden esetre pozitív eredményekről számol be „A desztillálás a rádióaktív elemeket teljesen megszűrte. A végtermékben semmit nem lehet észleltünk.” Bár az ital kereskedelmi forgalomba kerül, a készítők az emberekben meglévő ellenérzések miatt nem számítanak átütő piaci sikerre. A befolyó összeg 75 százalékát egyébként jótékony célra, a ma is ott élő közösségnek ajánlják fel.