Fotók: Borbás Viktória

 

Kicsim, mit szólnál egy naplementés hajókázáshoz a Dunán ma este?
Csillagfény? Romantika? Ó, hát ismerlek már. Milyen borkóstolóra megyünk? 

Mert hajókázni is, ínyenckedni is jó, kedves társaságban különösen.
Pezsgővel kínált ínycsiklandó vacsorafalatkák, és tombola várja azokat, akik ennél is több élményre vágynak.

Egy ilyen alkalom fontos a kereskedőnek, hasznos a bemutatkozó borászatoknak, és mindig várakozással tölti el a vendégeket – mivel kényezteti őket a mai nap?

 

Legyél te is részese három régiós bormárka találkozásának a Winelovers River Night vol.3-on sétalóhajókázós kóstolón, ahol a legvagányabb olaszrizlingek, rajnai rizlingek és a portugieser alapú házasítások mellett közel 20 fiatalos borász társaságában búcsúztatjuk a nyarat.

Remek ötlet a bejárathoz elhelyezni a Csányi pincészet asztalát, a tavaly decemberben debütált Teleki tradíció1881 Villányi Pinot Noir Rosé Brut optimális kezdésnek ígérkezik. Egy szép buborékos ital felfrissíti, felkészíti a szendergő ízlelőbimbókat a várható örömökre, kalibrálja legfontosabb műszerünket az illatok-aromák értékeléséhez.
 
Villányból nem kézenfekvő pezsgő alapbort szüretelni, a pinot noir tűnt ígéretesnek. Viszonylag korai szüretből származó alapanyagból, 20 hónapos seprőn tartással, megcsöndesített gyümölcsösséggel, halvány hagymahéj (barack) színben, dús, de elegáns buborékokkal. Az első korty roppant kellemes, bár kissé váratlanul, a sejthetőnél rövidebben, levegősen ér véget, de nincs még minden palack degorzsálva, a tovább érlelődők újabb magaslatokra juthatnak a várakozás szerint.

 

 
Nem biztos, hogy jó ötlet a buborékoknál maradni, egy nagyratörő, tradicionális pezsgő után a habzó borokhoz más reményekkel érdemes közelíteni, de megéri a próbát.

A Kovács Pince (Markaz-Mátra) A Nagy Gyöngyöző 2018  félszáraz bora ottonel muskotály szőlőből készül, annak parfümös illatával. Könnyed frissítőnek alkalmas, akár kezdőknek is. Az ottonel vékonykának bizonyul, a buborékokkal együtt gyorsan elillan. Babarcziék (Pannonhalma) Buborczi-val játszanak, benne az irsai, cserszegi és tramini szőlők erényeit, aromáit foglalja keretbe egy határozott, de nem kemény buborékháló, az illatos könnyedség mögött a traminitől határozott szőlőélmény marad benne, méltán népszerű ital két éve. Etyekről a Haraszthy Pincészet SI 2 gyöngyöző 2017 nevében a szám utalás a korábban népszerűvé vált Sir Irsai másik, a buborékos változatára. 90% irsai részt 10 % királyleányka támogat, déligyümölcsös illat, arányos savak, a kortyban mértéktartó aromák. Remek aperitif lehet, kedvet csinál az étkezéshez.

Más égtáj, más lelkület a Zwack Izabella Borkereskedés két prosecco mintája. Trevisio környékéről érkeztek, szárazabb és lágyabb kivitelben. A nálunk nem termelt glera fajtából készülő, ezért ismeretlen ízekkel és mediterrán karakterrel csábító italok. A korábbi habzóborokkal ellentétben a prosecco hozzáadott széndioxid nélkül, nyomás alatt álló tartályban érlelve készül (Charmat technológia), ezért más jellegű, finomabb, apróbb, selymesebb buborékszerkezete van. Klasszikusan ugyancsak étvágygerjesztőnek való, de semmi sem tiltja egyéb célú élvezetüket. Ca'di Rajo Brut Prosecco almás, citrusos illatai felett némi aszaltfügés izgalom, szájkitöltő élmény, a korty után tiszta várakozás marad: mit eszünk? Ettől a Ca'di Rajo Extra Dry Prosecco 5 grammal magasabb cukortartalmával,  frissebb, még gyümölcsösebb illatával különbözik, a pici cukortöbblet kifeszíti, kikerekíti az aromákat, hosszabb, finoman barackmagos finisht eredményez.

 

Tanulságos rá visszakóstolni a Csányi pezsgőt, ami most határozottabb, férfiasabb, karcosabb italnak tűnik a simulékony olaszokhoz képest. Más szőlő, más technológia, két külön világ, de mindkettő nagyon rendben van a helyén.

A buborékosok fogytán ideje a csendes borok felé hajókáznunk, valóságosan is. Brummogva-duruzsolva, ringatózva haladunk el a parti látnivalók mellett. Igazán szép kép egy pohárka pezsgőn át csodálni a lassan lebukó Nap aranyhídját a Dunán.

 

A Haraszthy Pince két kiváló borral is elkápráztat. Pinot Grigio 2017 Váli területről származik, az illatában izgalmas, fermentációs-fás jegyek lengedeznek, és valóban, 30 százaléka hordóban érett. Viszonylag magas, 13-as alkohollal, áradóan gazdag, érett aromákkal, mégis roppant elegáns, sima, és elidőz az élmény a nyelvemen.

Sauvignon Blanc 2017 illata jellegzetes, de nagyon fegyelmezett határok között megtartott, finom, etyeki savakkal, zöldalmás-citrusos frissességgel, egressel, kapott némi finomseprős érlelést is, ettől (is) szép tartása van, ugyancsak 13-as alkohol. Önmagában is élmény, de remek kísérője lehet a fajtához általánosan ajánlott fogásoknak. Hozzájuk képest a Haraszthy Pinot Noir 2017 elmarad a várakozásaimtól. Halvány gránát színű, 6 hónapot érett tölgyfahordóban, feketecseresznyés, meggyes illatokkal indít, de az ízében soknak, fölöslegesnek tűnik a tannin, nem igazán áll jól neki, rácsapja az ajtót a gyümölcsösségre is, ettől rövid lesz, nem elegáns.

Talán túl magasra került a léc, ezért lehetséges, hogy a Babarczi Pannonhalmi Sirius 2018 chardonnay bora hordózva, magas alkohollal némiképp lemarad az élbolytól. A hordó kicsit be is csukja, eltünteti az ízeket, talán hideg is, csak lassan kapaszkodik ki a pohárból a chardonnayság. Nagyon pici hiányzik, hogy tessen, vékonynak tűnik a savához képest, de megjelennek benne bogyózamatok, némi kesernyésség, a 13,5-es alkoholjával inkább gasztrobor, önmagában, poharazgatáshoz jelen állapotában nem az igazi. Viszont fiatal még, az érés jó eséllyel kibontakoztatja.  A Pannonhalmi Kékfrankos 2017 gránátvörös, meggyes, hordóban érett, közepes testű bor, itt és most a savak kissé kibillentik az egyensúlyából. (És az is kiderül, hogy az aktuálisan körbekínált ízesített pogácsa sem segít az ilyesmin.)

A Kemenczés Borház (Mátra) nekem eddig ismeretlen volt, bár csak 2014-ben alapították, de 25 évi borászkodás tapasztalatával, vásárolt szőlőből dolgoznak. A Zenit 2018 illatának gyümölcsök helyett van egyfajta archaikus „a bor, amilyen régen volt” jellege, önzetlenül szétárad a szájban, betölti, igazi, nem bonyolult, nem túlkomplikált, tiszta borélmény. Az Olaszrizling 2016 alapanyaga a 300m magas Sár-hegyről, vulkanikus altalajról, barna agyagos talajról, 60 éves tőkékről származik.

 

 

Az impozáns eredet sem menti meg, idegen illatok felhőzik. Minthogy 2017-es nem készült, ez a széria pedig már elfogyott, ellenpróba híján magyarázat nélkül elengedem a jelenséget. Majd a következőt meglátjuk. A 2017-es Kékfrankost 12,5 alkohollal könnyedebb, jó ivású bornak álmodták, piros bogyós gyümölcsökkel, prémium magyar TRUST tölgyfahordóba került, és EU kádárok vegyes dongájú hordóiba, melyben a lazább szerkezetű mecseki a vaníliát, a tömörebb zempléni dongák a fűszeres eleganciát hivatottak létrehozni. Már nem harsány bordó színe van, az ízélmény egyszerűbb a várakozáshoz képest, de korrekt, bármikor előkapható bor, maradéktalanul megfelel a mottójuknak: Tisztességes minőség elérhető áron.

A Kamocsay Ákos Prémium sorozathoz biztonsági játékra megy az ember. Előfordulhat, hogy valami nem az ízlésünk szerint való, de hogy hibátlan, precízen, szakszerűen készült, fineszes borokat kapunk, az egészen biztos. A vendégeinket könnyedén levehetjük a lábukról az Olaszrizling 2017 mézes-virágos illataival. Széles, nagy testű, fehér húsú gyümölcsökkel dús ízek a szeles, meszes-löszös Sóshegy dűlőről, nagyon magas, 15,2 alkohol, 4g maradékcukor, október végi szüretből, 3-4 hónap battonage, minden kortya ejha.

A műfajában korábbiak is számos érdemmel büszkélkedhetnek, ez a nagyformátumú, komplex bor maga is diadalmenetre számíthat. Ugyanígy a Pinot Gris 2017 is teljes pompájában szüretelt, szép anyag, érett gyümölcsösség, mézes-virágos díszesség, ásványosság, magas alkohol (13,5), seprőn tartással összefogva, magas extrakt tartalommal, sűrűn, lefegyverzően veszi birtokba az érzékeket. (A kínáló szerint érdemes a 2015-öst visszakóstolni hozzá, ha valakinek módja van rá).

 

Remek (ajándék)ötlet a Chardonnay válogatás. A sokéves megfigyelések, az egyes dűlők sajátosságai alapján született meg a gondolat, hogy ezt a chardonnay fajtán keresztül mutassák be az elszánt, borértő fogyasztóknak, akik a díszdobozban a tudástár, apró kellékek mellett a Meleges-hegy, Keresztrét, Urbankó, Faragó és Páskom dűlők eredményét tartalmazó palackokat, hatodiknak a dűlőválogatásokból házasított Birtokbort kapják kézhez. A Birtokbor az összes dűlő legszebb értékeit ötvözi egy elegáns, emlékezetes alkotásban. A sort végigkóstolni akár rendkívüli társasági élmény is lehet.

A fajta kedves arcát mutatják meg a Pinot Noir Rosé 2018 által. Halvány eper színű, hozza a pinot noir bájosságát, gyümölcsösen könnyed, szájban hosszan ping-pongoznak az aromák, precíz egyensúlyban, benne pont annyi héj-íz, ásványosság, amitől hosszan, sok kortyon át izgalmas marad. Önmagában is élvezetes, de előzékenyen együttműködik lazaccal, fűszeres-olaszos tésztákkal, roston sültekkel, vagy az első palack végére megjön az ihlet, még mihez lesz szép a következő. Mert ihletre mindig szükség van: az Ihlet Cuvée 2017  8,7gramm maradékcukorral 70% tramini, 20% sauvignon blanc , 10% chardonnay csodálatos elegye, ugyancsak magas, 15,5 alkohollal, első pillanatban női bornak tűnhet, de nem! Gazdag aromáival ételekhez kívánkozik, salátákhoz, erős húsleveshez, kecskesajtokhoz, fűszeres olasz ételekhez méltó szép, komoly nedű.

A Tűzkő Birtok korábban nem igazán nyert meg magának, bár a birtok története erre predesztinálta volna.  Az Antinori-birodalomnak szüksége volt a Toszkánára emlékeztető pannon dombokon érő bátaapáti borokra, minthogy a veretes és világhíres toszkán vörösök mellé hiányoztak a borvidékről a kiváló minőségű, illatos-ropogós fehérek, ezeket Antinori márki a Tűzkő Birtokon találta meg.

 

Vele ellentétben korábban nem éreztem elég izgalmasnak ezeket a borokat, de mindig adni kell egy új esélyt az újabb évjáratoknak. Szerencsére, mert a limitált Grüner Veltliner "Banka" válogatás 2018-ban meglepnek az áradó aromák (teljesen más karakterű, mint az etyeki zöldek). A kóstoltató szerint a bátran, teljes érésben szüretelt szőlő csodáit tisztelhetjük benne. Tartályos, alig 3 g cukor van benne összesen. Szép! Sőt, a Sauvignon Blanc 2018  is meglepően elegáns, sima, a zöldfűszeres, bodzás-füves aromák kelbimbó, brokkoli, fehér húsú halak után sóhajtoznak.

Említésre méltó a Talentum 2015 cuvée, kékfrankos, cabernet franc és merlot. A Kékfrankos Április kóstolón a kékfrankos alapú cuvée-k pontgyőztese volt. A bort 14 hónapig barrique hordókban majd 1,5 évig palackban érlelték, a házasításban szereplő kékfrankos közel 30 éves ültetvényen érett.

Némiképp vicces bor: ahány kereskedés méltatja, annyifélét írnak róla - és ez talán jobban szól a kereskedőkről, mint a borról. Az áradó illatok mögött mértéktartó, összeérett ízek, finoman fás harmónia, kerek, szelíd, jó ívású, jó ár-értékarányú ital. A még nem közismert (bár helyben, törzsvevőik körében már népszerű) borászok mindig izgalmasak. Vajon kincset talál az ember, vagy egy épp csak növekedni kezdő vállalkozás szárnypróbálgatásait leshetjük meg?

A Hauzer Bormanufaktúra Neszmélyről ilyen fiatal borászat, csak 4 éve palackoznak, bár előtte a folyó boraikat már megkedveltették helyben. Viszont 40 éves öreg ültetvényről, saját telepítésű szőlőből dolgoznak (királyleányka, kékfrankos és zweigelt fajták). Családi pince, kézműves technológiák.

 

A hordós Királyleányka 2018 és Kékfrankos rozé 2018 mesél róla, hol tartanak most. Mindkettő szinte jó is lehetne, idővel lesz is, de még gyerekbetegségeket mutatnak. Még nem sikerül minden mozzanatában szorosan kézben tartani a folyamatokat, a patikamérlegen mért, ellenőrzött, atompontos profik mellett kóstolva a nem kikristályosodott technológia, a pontatlanságok kilátszanak a borokból.

Újabb szereplő a Frikker Pince is Tokaj-Hegyaljáról. 2015 óta létezik ez a pincészet, mindkét bemutatott furmintja, a 3000 palacknyi, 7,5g maradékcukorral készült félszáraz Furmint 2018, és a Birtok Furmint 2018 is hasonló szájízzel készült, safety game szinte, majdnem minden benne van, még nem kiugróan nagy borok, de bármikor helyük van az asztalon.

Sopronból a Gangl Pincészet dűlőszelektált  "Kohlenberg" Kékfrankosát (2018)  és a Poncichter Cuvée 2017 borát kóstolom meg. Utóbbi kékfrankos alapú, amit cabernet sauvignon és merlot hivatott díszíteni. Bár hosszú múltra visszatekintő családi pincészet, a tudásból az az iskola őrződött meg, ami valahogy nem kompatibilis a nyelvemmel, a gyomrommal. Klasszikus soproni harapós, kemény savakkal, közelről sem simulékony, ennél a típusnál elveszítem a kapaszkodókat, meghagyom az élményt a markáns karakter kedvelőinek.

Bár az ízlést nem lehet, a prekoncepciókat, erős emlékképeket érdemes otthon hagyni.

 

Régi kedvencem a Jackfall Bormanufaktúra Villány mellől, Kisjakabfalváról. Az első Rózsabimbók meghódítottak a szikárabb, határozottabb jellegükkel. A mai Rózsabimbó 2018 kékfrankos és merlot házasításából készült, a korábban divatos tutti-fruttis rozéktól eltérően nem harsány, nem cukiskodik. Kidomborodik benne a kékfrankos komolysága, ehhez arányos savak, némi finomseprőn tartás ad szép szerkezetet. A korábban már kóstolt, részben franciahordós, részben reduktív, nagy gonddal készült Chardonnay 2015 most mintha nem mutatná korábbi formáját, talán nem tett neki jót az utaztatás, kibillen a harmóniából, ma nem simul össze. Amiként a Kékfrankos 2015 sem állja ma a versenyt, és lehetséges, hogy ma csak túl sokára került rá sor, vagy a korábban kóstolt nagy Jackfallok emléke halványítja el ennek a teljesen korrekt, de nem nagy testű bornak az érdemeit.

 

Határozottan jót tesz a felborzolt kedélyeknek, ha az általában a bikavért, mint kényszer szülte erőlködést lefitymáló ismeretlen kóstolót meg tudom győzni, hogy mégis próbálja meg a szekszárdi Twickel Szőlőbirtok  Zichy Bikavér borát. Kékfrankos alapon kadarka, merlot és cabernet sauvignon házasítása.  Gyümölcsös, aszalt gyümölcsös illatok után ízében bársonyos hordóaromák, az alkotóelemek felismerhető erényei élvezetes harmóniában egyesülnek, kiegyensúlyozott, jó testű, de nem robosztus, kellemes ital. 

A hajó közben újra partot ért, fáradnak a vendégek és a borokról egész este fáradhatatlanul mesélő kínáló szakemberek. Az este szokás szerint (már amikor ez lehetséges) Mád-Tokajban fog véget érni. Orosz Gábor Birtok furmint 2016 bora egyharmadában új, a többi másodtöltésű hordóban, 5 dűlő termése (többek közt Király, Betsek, Nyulászó) külön-külön érlelődött 11 hónapig. 1220 palack készült belőle összesen. 13,2 alkohol, 3 g maradékcukor, 5,8 sav, ásványosság (üljünk le vele, élvezzük!) és a  100 százalékban tartályos Sárgamuskotály 2017 friss, virágos-gyümölcsös illatokkal, 18 gramm maradékcukorral, szelídebb alkohollal, nagykönyvi módon fordul rá a célegyenesre.

Magyar bort inni érdemes.

A nap koronája a 2013-as 6 puttonyos aszú. 3 évet töltött hordóban, 10 százaléka új, a többi harmad, negyed, ötöd töltésű volt. Benne a 207 g cukor, 11 alkohol, 8,2 sav rendületlenül őrzi a frissességét, a gyümölcsös, illatos, érett aromákat gyönyörűen kiegészíti az aszúszemek botritiszes-gyógyszeres fűszeressége.

A hajókázás véget ért, a macskakő nem ringatózik a talpunk alatt, de a borok emléke, az aszú sóhaja hazáig kísér a csillagos ég alatt.