A szakma által csak rozé forradalomnak nevezett folyamat nem csak a mennyiséget és a minőséget növeli, de azzal is jár, hogy különböző rozé stílusok jönnek létre. A rozé kategória mára már nem csak friss, savhangsúlyos nyári tételeket jelent, amit mindenképp szezonon belül el kell fogyasztanunk. A termelők kísérletezése a szőlőfajtákkal és a technológiákkal, a határok feszegetése elhozta ebbe a világba is a diverzitást - nekünk fogyasztóknak pedig ezen különbözőségek felfedezésének kalandjait.

A mai rozé borokat Jennifer Simonetti-Bryan Master of Wine négy kategóriába osztotta, ezek mindegyike jól körülhatárolható stílusjegyekkel rendelkezik. Nézzük az elsőt!

A blush stílus Magyarországon igen meglepően hangozhat, azonban nemzetközileg - főként Amerikában - egy igen népszerű kategóriáról van szó, amit a híres White Zinfandel fémjelez. Azok a rozék tartoznak ide, melyek érzékelhető maradékcukor tartalommal rendelkeznek. Mielőtt az édesség miatt felvonnánk a szemöldökünket, tartsuk szem előtt, hogy a világ genetikailag legérzékenyebb és legkifinomultabb ízérzékeléssel rendelkező emberei (az úgynevezett Supertasterek) általában pont az édesebb ízeket kedvelik jobban, a savasság ugyanis túlságosan erős hatást fejt ki az ízlelőbimbóikra.

Érdemes esélyt adni ennek a stílusnak is. A legtöbb blush rosé könnyen fogyasztható, az alkoholtartalma nem túl magas (12% alatti), és a gyümölcsösséget helyezi előtérbe. A legjellemzőbb rá az élénk pink színvilág. A már említett világhírű White Zinfandel mellett a már palackformájáról felismerhető Mateus Rosé is a stílus képviselője.

Az 1869-ben német bevándorlók által alapított és a mai napig családi kézben lévő Beringer pincészet tipikus blush rozéja ragyogó, élénk rózsaszín, illatában a levendula, a liliom és még sok-sok virág: rózsa, orgona, ibolya köszön vissza. Könnyed ugyanakkor krémes textúrájú tétel, amelynek lecsengését a kavicsos talajok ásványos jegyei is kísérnek.